A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Szántó Imre: A végvári rendszer kiépítése a Balaton környékén 1541–1566

A végvári rendszer kiépítése a Balaton környékén 1541-1566 Miután a török Budavárba befészkelte magát, Magyarország területe állandó hadszíntérré változott. 1542-ben a török portyák már nemcsak Tolna megye déli, hanem északi részét is fenyegették.

1 A botrányos sikertelenségbe fulladt 1542. évi német birodalmi vállalkozás figyelmeztetés volt a török számára. A császári hadsereg kísérlete Buda visszafoglalására egyenesen kihívta Szulejmán újabb támadását. A szultán újabb hadjáratánakcéljaPest ostromának megboszszulásán kívül az volt, hogy Buda és a Duna—Tisza közének biztosítására több Dráva-melléki és dunántúli várat és várost elfoglaljon.

2

1543 tavaszán újból megindultak Szulejmán szultán győzelmes seregei Magyarországra.

3 Az 1543. évi hadjárat a vártnál rövidebb ideig tartott, mert az ostromlott helyek egyike sem tartott ki a végsőkig. I. Ferdinánd király pedig meg sem kísérelte, hogy segítséget nyújtson a szorongatott védőknek. így a török aránylag csekély erőfeszítéssel kikerekíthette az 1541-ben szerzett területeket, melyek során birtokába jutott Valpó, Siklós, Pécs, Szekszárd, Székesfehérvár, Tata és Esztergom.

4 Ekkor jutott török kézre Somogy megye keleti sávja, az északi védőláncból pedig csak a legnyugatibb Koppány.

5 Míg a reguláris török sereg Székesfehérvár ostromával volt elfoglalva, a tatárok a Balaton környékén kegyetlenül pusztították a vidéket. Szahib-giráj fia, Emin szultán Pápa elfoglalására indult, ahonnan Ungnád János, a német hadak vezére megfutott. De Martonfalvay Imre, Török Bálintné hűséges íródeákja a fellármázott lakossággal és a csekély számú őrséggel „a rossz, toldozott, támogatott palánkot" mégis megvédte. A tatárok ezután a Kemenesalját dúlták fel.

e A Tornielli vezérlete alatt Győrnél, majd Komáromnál veszteglő táborból Zrínyi Miklós horvát bán, Báthory András főkapitány, Werbőczi Imre és mások csapataikkal a fosztogató tatárokat Somlyóvásárhely környékén körülfogták és heves csatában megfutamították. A szétzilálódott tatár had a rabszíjra fűzött foglyokat otthagyva részben beleveszett a mocsárba, másrészt kard által pusztult el.

7 A szétszóródott tatárok közül sokat a parasztok vertek agyon. A rabló ellenséget annyira megtépázták, hogy közülük csak kisebb csapatok tudtak visszaszállingózni a fehérvári török táborba.

8 Budavár körül, most már a nyugati részen, a Duna jobb partján a török átlagosan száz kilométer szélességű védelmi sávot szakított ki az ország testéből, s kötött össze az aldunai várakkal. Ezzel végleg biztosította a maga számára a főváros birtoklását.

9 Atovábbi feladat a török részéről ennek a földsávnak a kiszélesítése volt. Budavárát az aldunai várakkal összekötő török hódoltsági földsáv kiszélesítését 1544-ben a budai pasa és az alája rendelt szandzsákbégek folytatták tovább. A hódoltsági terület Visegrád, Nógrád és Hatvan vidékével bővült ki. A pécsi és a fehérvári törökök hozzáfogtak a Nádasdy Tamás főkapitánysága alá tartozó Dunántúl hódoltatásához. 1544-ben a Dunántúl néhány kisebb vára (Döbrököz, Ozora, Simontornya, Tamási stb.) esett el Tolna közelében.

10 A török uralom megszilárdulása a Kelet-Dunántúlon maga után vonta a szandzsák-hálózat kiépítését.

11 A fehérvári szandzsák határa Nyugat felé túlterjedt Fejér megyén; a török—magyar határ ingadozása szerint hozzá tartozott Palota, Veszprém, Csobánc, Sümeg, Devecser, Pápa, Győr, Szentmárton.

12 E szandzsákot nagysága és stratégiai helyzete a budai ejalet egyik legfontosabb kerületévé tette. Ezt a szandzsákban állomásozó török haderő létszáma is bizonyítja. A budai szandzsák után a fehérvári katonai létszáma volt a legmagasabb.

13 A török őrség által megszállott Koppány is a budai vilajet egyik szandzsákjának lett a székhelyévé.

14 Vele szemben állott a Balaton vonalára támaszkodó, szilárd nyugati védővonal. Éppen ezért a koppányi (és simontornyai) török várakban nemcsak hadjáratok idején, hanem „békeidőben" is nagyszámú őrség tanyázott. Egy 1577. évi jelentés adatai szerint Karád, Koppány, Simontornya stb. őrsége 1520 lovasból és 365 gyalogosból állott.

15 Koppányból indultak ki a törököknek Fonyód és a Balaton déli partja elleni sorozatos támadásai. Előfordult, hogy egyidőben támadták Szigligetet és Fonyódot is, hogy egymásnak ne tudjanak segítséget nyújtani. A koppányi bég nem egy esetben összefogott a kaposvári, pécsi és simontornyai bégekkel és együtt törtek a „fonódi szigetbe".

16 A főveszély azonban Veszprém és Nagyvázsony felől fenyegette ekkor a Balaton-felvidéket és a zalai végeket, míg a Dráva menti török útját elreteszelték a védelmi vonal déli részén Szigetvár és a szomszédos kisebb Somogy megyei végvárak.

17 A török ék hídfővé bővült s Buda olyan várhálózat középpontjává lett, melynek külső várövét a török kézre került Székesfehérvár, Tata, Esztergom, Visegrád, Nógrád és Hatvan alkották. így tehát Budavár elvesztése után néhány évvel a hadszíntér a Szerémségtől hirtelen a Mátrába és a Veszprém —Győr—komáromi vidékre tolódott át.

18 A Porta ezt a török hadak felvonulása szempontjából stratégiailag fontos területsávot tervszerűen bővítette. Ezután sürgős feladattá vált, hogy a végvárvonal kiépítésével és megerősítésével igyekezzenek gátat vetni a török terjeszkedésének.

19 A magyar rendek az 1543-i hadjárat után a pozsonyi tanácskozáson azt javasolták a királynak, hogy Esztergom és Jászberény közelében építtessen erődöket, erősíttesse meg a sági kolostort és helyeztesse jó karba Komárom, Visegrád, Győr, Tata, Pápa, Veszprém, Sziget stb. várakat.

20 I. Ferdinánd 1546. évi decretuma kimondja, hogy a király gondoskodjék Dombó, Kapós, Újvár, Somogyvár, Kák, Sziget, Tihany, Csesznek, Pannonhalma és a Dunántúl levő más várak fenntartásáról.

21 A Német Birodalom 1542 után nem indított nagyobb hadjáratot a török ellen. A császár és a német fejedelmek a birodalom vallási küzdelmeire vetették figyelmüket.

22 A szultán is hajlandónak mutatkozott a békére, mert keleten Perzsia ellen készült háborút indítani. így a sokáig húzódó békealkudozásból először másfél évi fegyverszünet, 1547 végén pedig ötéves béke született.

23 A budai pasa 1546 nyarán — a fegyverszünet ellenére — állandóan csípdeste a királyi Magyarország területét; elfoglalta Dombó várát, Zala megyéből tízezer embert hajtott el, s Eger ellen is készülődött.

24 Dervis bég emberei 1548-ban szüret idején a Somogy megyei KisGamásra rontottak, ahol a lakosságot rabszíjra fűzték.

25 A szultán azonban nem akarta a fegyverszünetet felmondani. Az 1547-i békeszerződés öt évre kimondta a békeállapotot Ferdinánd és V. Károly, valamint Szulejmán országai között és jogi alapokra fektette az államterület három részre szakadását. Törvényesen is szentesítette azokat a változásokat, amelyek Budavár eleste óta végbementek. A szultán és Ferdinánd megosztoztak az országon és szerződésben elismerték egymást azoknak a területeknek jogszerű tulajdonosainak, melyek tényleg a birtokukban voltak.

26 A három részre szakított ország közepén — a fővárossal együtt — a 313