A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Kozák Károly: A sümegi vár XV–XVII. századi kályhái

35. Vörösre égetett (XVII. sz.) kályhaszemek metszetei. 35. Querrisse rotgebrannter Schüsselkacheln (17. Jh.). 35. Coupes de carreaux rouges (XVII

e s.). 35. Разрез красных печных элементов (XVII век). 3 Kádár Z. : A vasvári középkori kályhacsempék művészet- és művelődéstörténeti jelentősége. Műv. Tört. Ért. 3. (1953) 69—77. — Méri I. A nadabikályhacsempék. Arch. Ért. 1957.2. sz. 195—197. és XLVI. tábla 3—7. és 9—10 kép. 4 A most közölt töredék mérete 10x13 cm. Ez a darab az öregtorony DK-i sarka közelében került elő a K-i töltés D-i végénél (3. jegyzetben id. munka 148. old. 7. jegyz. és 144. old. 146. kép 4. ábra). 6 Méri I., i. m. XLVI. t. 3. kép. (Ezen a darabon a ló és a sárkány feje a korábban említett lovas kályhacsempe megfelelő részleteivel ellentétes oldalon helyezkedik el.) — Kovalovszki J., Ásatások Csepelyen. VMMK 8. Veszprém, 1969.235—250. A 9—14.sz.képen bemutatottkályhacsempetöredékek fülkés, áttört lapú- és tál alakú kályhaszemek nagy hasonlóságot mutatnak a sümegi darabokkal. A 10. sz. képen látható Szent György alakos csempe a csabrendeki és az azzal egyező sümegi lelethez hasonló. A kép alján bemutatott oroszlános töredék csúcsára állított négyzetekből összeállított peremdíszítése azonos jellegű az előbb említett Szent György alakos (csabrendeki) kályhacsempe háromszögekből kapcsolt szegélydíszítésével. A 11. sz. kép alsó sorában levő három virágmintás félcsempe (sarok) csaknem azonosnak mondható a nagyvázsonyi pálos kolostor ásatásakor előkerült sarok- és oromcsempékkel — sajnos méreteket itt nem közöltek •—, illetve a középső töredék a sümegihez (5. kép) hasonló. A két szélső félcsempe sarkának zsinórdíszítése a sümegihez, virágdíszítése — kis eltéréssel — a sümegi töredékhez (6. kép) hasonló. —• Éri I., A nagyvázsonyi pálos kolostor leletei. MM 2. 1959—1960.85—93. és 67—68. kép. 0 L. 2. jegyzet i. m. 147—148. (E darabok korhatározását megerősíti a nagyvázsonyi és a csepelyi leletek keltezése is.) 7 Méri I., i. m. XLVI. t. 6. kép. — Kovalovszki J., i. m. 239. 11. kép. 8 Éri L, i. m. 92. (A réteget 1489—1530 közt vert pénzek határozták meg. — Kovalovszki J., i. m. 245. és 250. (A népies ízlésű kályhacsempéket a XVI. századra határozták meg. Ha figyelembe vesszük, hogy a kőházat a Kinizsi által 1486-ban a pálosoknak adományozott épülettel egyeztetik, a falu 1549-ben török kézre került — a nagyvázsonyi és a sümegi leletek korhatározását is figyelembe véve —, számolhatunk a csepelyi népies csempék XV. század második felében, esetleg a XV—

XVI. század fordulója táján való készítésével.) 9 Sümeg, várásatás. Ásatási napló 1962. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum Adattára. (A Szent György alakos és az oroszlános kályhacsempék mérete: kb. 16—17 cm. A sarokcsempe méretei: 16—17,8 cm és 8,4—8,8 cm magasság.) 111 L. 1. jegyzet Kozák K., i. m. 107. és 140. kép. (7. kép 1. ábra: É-i töltés aknája, 1961. Sz: 20x20 cm M: 12,5 cm Tá: 8,5 cm. 2. ábra: Kövesbástya mellett 1961. VII. Sz: 19,5x20 cm Tá: 8,5 cm. 3. ábra: Sümegi vár, Sz: 19 x 19,5 cm M: 9,5 cm Tá: 8,5 cm. 4. ábra: Kantin melletti ciszterna (ÉK-i), Sz: 17 x 17 cm M: 17 cm Tá: 10,5 cm. 5. ábra: K-i töltés, Sz: 17,5 x 17,5 cm M: 18cmTá: 10,7 cm (ltsz: S.62.2.1.) —A vár területén még két kiegészíthető, szürkére égetett tál alakú kályhaszem került elő. Az S.64.4.1. ltsz. méretei; Sz: 18,5x19 cm M: 12 cm Tá: 9,2 cm. A másik darab az S.64.13.1. ltsz.-ú anyaga kissé elüt a többitől, szürkésbarna színű, mint a virágmintás saroktöredéké (6. kép). Ennek méretei; Sz: 17,5x18,5 cm M: 8,4 cm Tá: 8,8 cm. Előkerült a NY-i töltés feltárásakor még egy szürkére égetett anyagú, enyhén íves, vékony féldarab is, amelyen jól láthatók a korongozás és a felület gráf itozásának nyomai. Sz.: 8,8 cm M: 19 cm. Hasonló formájú, de sárgásbarna anyagú darabot az É-i töltésben és a vár más pontjain is találtunk). 11 Takáts S., Régi magyar kapitányok és generálisok. (Budapest, é. n. II. kiadás, 30—31.) — Czeczey Lénárt kassai kapitány a XVI.század közepe táján csak egy kapuját tartotta nyitva a városnak, s azzal szemben építtette házát, amelyet árok és palánk védett. A városba csak az ő házán keresztül léphettek be, s így szemmel tarthatta a ki- és bejárókat.) — A várkapu fontos szerepét bizonyítja a Sümeg közelében levő Tátika várának 1490-ben történt felosztása. Gersei Pető Péter özvegye írta fiának Jánosnak, hogy a vár kapuját közösen birtokolják; a kapu fölötti ház Miklósnak jutott (Zala vármegye oklevéltára II. Budapest, 1890. 631.) (,,.. .quod porta in Castro Thadyka cessit communiter, sed domus supra 286