A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Fügedi Erik: A Szentgyörgyi Vincze család

elemek, mert Zsigmond „részben hűséges szolgálatait", részben egy ezerforintos pénzösszeget emleget és az oklevél relatora Ozorai Pipó temesi ispán. Nem egészen egy hónappal később, 1407. április 11-én a fehérvári káptalan előtt Szapodi Domonkos és Őrsi Margit fia Domonkos a reá, illetve anyjára eső részt 600 forint fejében átengedte Vincze Tamásnak.

31 II. Miske ágát ezzel Tamás kielégítette, de miután az 1341-i osztozkodásnál a felek kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek, Mátyás ága — ekkorra már Batthyányak — fogták perbe Tamást.

32 A per befejezését nem ismerjük, de a Vinczék továbbra is birtokosok maradtak Őrsön. Az 1407. április 11-i oklevélben Pesze már csak terra és egy Szelestarló (vagy Szélestarló) nevű földdel együtt került Vincze Tamás birtokába.

33 A korai településű falu úgy látszik beolvadt Őrsbe, s ezt a folyamatot érdemes nyomon követni, amennyire a gyér adatok megengedik. A régészeti topográfia szerint a 15. század végétől kezdve Pesze nem szerepel többé, dűlőnévként azonban a mai napig fennmaradt Őrstől északra.

34 Az Őrsért és Peszéért folytatott perben 1433-ban kiadott halasztás Peszét ismét possessio-ként említi, s ekkor újra szerepel a falu Szent Kozma és Dámján tiszteletére szentelt kápolnája, amelyet még 1476-ban is említenek.

35 Ezeknek az adatoknak alapján a települési folyamatot a következőképpen lennénk hajlamosak vázolni: Őrs és Pesze között kezdettől fogva rangkülönbség állt fenn, az előbbinek prépostsággá átalakított, építészetileg is impozáns plébániája volt, a falutól délre állt (római alapokon?) a földesúri kúria, Miske palotája, amely az ág kihalta után a Vinczék kezébe került és így lakatlanná vált.

36 Peszén csak egy kápolna volt. Miután a két település egymáshoz igen közel és egy és ugyanazon völgyben feküdt, a rangosabb Őrs felszívta Peszét, csak a kápolna élte túl jóval a falut. Pesze elnéptelenedésének kezdetét jelzi, hogy 1407-ben a Miske ág itteni birtokrészei már biztosan lakatlanok voltak, a falu többi része a század folyamán olvadhatott bele Őrsbe. Zsigmond 1407-i adománylevelében Tamáson kívül csak annak gyermekei: László, János és az ekkor még hajadon Dorottya és Borbála szerepelnek. A Szentgyörgyiek azonban ezen kívül is szereztek zálogbirtokot Őrsön, legalábbis erre mutat, hogy 1428-ban Kővágóőrsi Mátyás utóda, Batthyány Albert váltott vissza egy részbirtokot Vincze Bálinttól.

37 2. A közelmúltban a magyar arisztokrácia társadalmi mobilitásával foglalkoztunk és most ennek a tanulmánynak eredményei alapján szeretnénk a Szentgyörgyi Vinczék házasságait közelebbi vizsgálatnak alávetni.

38 Az említett tanulmányban azt állapíthattuk meg, hogy a 15. század elején a magyar nemesség több egymástól többé-kevésbé elválasztható rétegre oszlott, amelyeknek léte a kor latin terminológiájában ugyanúgy megnyilvánul mint politikai szerepükben és anyagi helyzetükben. A következő szkémát állítottuk fel akkor:

39 Terminológia Pol. szerep Anyagi kelyzet Cím 3. castellani megyei tisztségviselők középbirtokosok egregius 4. nobilis — kisbirtokosok nobilis vir Terminológia Pol. szerep Anyagi helyzet Cím 1. barones regni országos méltóság nagybirtokos magnificus 2. proceres ispánok nagybirtokos egregius Az első két réteg képviselői alkották az arisztokráciát, a harmadik a középnemességet. Tanulmányunkban ezt a réteget úgy jellemeztük, hogy tagjai megyei tisztségeket töltöttek be vagy nagyobb uradalmak (tényleges) vezetői voltak és nagyobb birtokokkal rendelkeztek. Ha a korabeli latin terminológiában várnagyoknak (castellani) nevezték őket, akkor megállapíthatjuk róluk, hogy sokszor valóban a nagyobb uradalmak igazgatási központját alkotó várak parancsnokai voltak, s ebben a minőségükben az uradalom gazdasági vezetői, a jobbágyok nagy tömege felett ítélkező bírák, igazgatási és katonai hatóság képviselői voltak. Várnagyként gyakran a megye politikai, igazságszolgáltatási és adminisztratív vezetőinek szerepe is nekik jutott. A veszprémi püspök pl. egyben a megye ispánja is volt, veszprémi vagy sümegi várnagya pedig alispánja.

40 Mindkét vonatkozásban, uradalmi és megyei szerepükben a familiaritás keretében maradtak, s a középbirtokosok a familiaritás hűbéri hierarchiájának legfelsőbb rétegét foglalták el. A Szentgyörgyi Vinczék II. Tamás halálától kezdve a tekintélyes nemesség soraihoz tartoztak Fejér megyében és kapcsolataikat is Tamástól örökölték. Vincze Tamás a Szentgyörggyel szomszédos palotai uradalom birtokosaival, az Újlakiakkal állt összeköttetésben, s már neki is lehetett valami köze Ozorai Pipóhoz is, amint azt az 1407-i adománylevél bizonyítja.

41 Utódai közül I. László Pipó familiarisa II. Tamás 1454-ben visegrádi várnagy volt, majd Fejér megye alispánja, ugyanezt a tisztet töltötte be unokatestvére István is.

42 A főispánt sajnos csak az első esetben ismerjük, s az nem volt más mint Újlaki Miklós, annak az Újlakinak egyik unokája, aki I. Tamásnak birtokot adományozott.

43 Társadalmi helyzetüknek megfelelően a Szentgyörgyi Vinczéket az egregius cím illette meg.

44 Ha most a Szentgyörgyiek házasságai felé fordítjuk figyelmünket, akkor meg kell jegyeznünk, hogy kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk. Egyrészt a családi levéltár adatai a házasságokról többet mondanak, mint más családi levéltárak általában, másrészt a család fiágon történő kihalása alkalmat adott arra, hogy a II. függelékként közölt genealógiai feljegyzést készítsék el. És miután a feljegyzést a leányági rokonság készítette, abban a különös helyzetben vagyunk, hogy többet tudunk a lányok, mint a fiúk házasságáról. Alábbi táblázatunkban számszerűleg összeállítottuk az egyes nemzedékekben megkötött házasságokat. A lányok esetében csak az első házasságot vettük figyelembe, miután a magyar szokások szerint az özvegyen maradt asszony másodszori kiházasításáról az elhalt férj családja gondoskodott, s így a második házasság nem tükrözi a Szentgyörgyi Vinczék házassági politikáját.

45 Nyolc férfi házasságából a menyasszony személyét csak három esetben ismerjük, ezzel szemben a vőlegény mind a hat lány által kötött házasságban ismert. 263