A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Zsiray Lajos: Adatok a Dörögdi család és a felsődörögdi plébániatemplom történetéhez

Ugyancsak Rudolf király 1591-ben oklevelet állít ki Dörögdi András részére néhai anyja: Krisztina Tótvázsony, Veszprém megyei, továbbá Dörögd, Bach és Dench Zala megyei birtokairól.

15 1592-ben helytartói új adomány alapján iktattak be birtokába több zalai nemest. A beiktatás a töröktől való félelem miatt, Kapolcson történt. A beiktatás alkalmával jelen volt mint megyei esküdt Deregdy Gergely, továbbá kaszaházi Jó Lászlónak és Medve Andrásnak Dörögdy jobbágyai. Dörögdy András 1597. augusztus 22-én és 1598. május 23-án Prágából levelez gróf Zrínyi György zalai főispánnal.

16 Dörögdi Tamás nevét pedig egy hatalmaskodó őrizte meg, melyet több társával együtt a veszprém megyei Zalak-Szalók — ma Nemesszalók, — birtokban követtek el. A felsorolt oklevelekből azt tűnik ki, hogy a Dörögdi család fénykorát az Anjou-királyok idejében I. Károly és I. Lajos királyok alatt élte. Ekkor élt ugyanis a család szellemi és művészeti téren egyaránt kiemelkedő nagy alakja Dörögdi Miklós veszprémi kanonok, majd nyitrai főesperes, később pozsonyi prépost, rövid ideig esztergomi érsek, majd egri püspök. Dörögdi Miklós egri püspök a dörögdi családból származott, bár okleveleiben nem utal származására. Testvérei voltak : István és Onch, akik Felső-Dörögdön voltak birtokosok és kegyurai voltak a Szent András plébániatemplomnak. Meskó veszprémi püspök 1338-ban kiadott oklevele ezzel kapcsolatban a következőket monda: „Nicolai-Episcopi Agriensis de diocesi nostra oriundi et nobilium virorum Stephani et Onch fratrum eiusdem patronorum dicte Ecclesie." azaz Miklós egri püspök a veszprémi egyházmegyéből származott, testvérei voltak István és Onch és mindnyájan kegyurai voltak a Szent András plébániatemplomnak, Dörögdi Miklós az 1317. évben az esztergomi főkáptalanban nyitrai főesperes volt. Azonban ebben az évben már Bolognába ment, ahol 1316. május 1-től — 1317. május l-ig terjedő időszakban a bolognai jogi egyetemen a külföldi tanulók — ultramontanusok — rektora volt. Rektorsága alatt alkották meg az egyetem törvényeit, melynek egyik kéziratos példányát a pozsonyi káptalani könyvtár őrzi. A kézirat szerint: „Sub anno domini natavitatis millesimo trecentesimo decimo septimo... Regentibus nonorabilis viris, domino Nicolao de Ungaria, Archidiacono Nitriensi in ecclesia Strigoniensi ultramontano rectoribus." Azaz: Az Úr születése 1317-ik évében tisztelendő magyarországi Miklós az esztergomi egyházmegye nyitrai főesperese és az ultramontanusok rektorának igazgatása alatt. Amikor Bolognából visszakerült ismét elfoglalta a nyitrai főesperességet, azonkívül Tamás érsek kancellárja volt. A pozsonyi prépostságot 1320-ban nyerte el. 1325-ben I. -István- király Miklós prépost kérésére határjárást rendelt el Ablincs birtokban. Az oklevélben címe: „dilectus et fidelis noster Capellánus." 1326-ban I. Károly egyik oklevele őt: „discretus vir, magister Nicolaus Prepositus Ecclesie Poson, dilectus et fidelis Capellánus noster." Tamás országbíró 1328-ban kiadott ítéletlevelében címe: „со1. A szentélyrész és sekrestye keleti zárófala. 1. Die östliche Abschlußwand des Chors und der Sakristei. 1. Le choeur et le mur oriental de la sacristie. 1. Часть святилища и восточная фундаментальная стена ризницы mes Capellae domini Regis." Ezt a méltóságot azonban már egy évvel előbb is viselte, mert a Visegrádon a fellegvárban (in alto Castro) 1327. november 20-án kiadott oklevelét így kezdi: „Nos magister Nicolaus prepositus Poson et comes Capellae domini Regis." Emelkedése az egyházi pályán gyors volt. Amikor Boleszkó esztergomi érsek meghalt, XXII. János pápa 1330. szeptember 17-én Miklós pozsonyi prépostot nevezte ki esztergomi érseknek. Valószínű azonban, hogy kinevezése már 1329. február havában megtörtént. Útközben, amikor Avignonba a pápához ment, hogy esztergomi érsekké való kinevezését megerősítse, kíséretével együtt rabló lovagok fogták el és megakadályozták további útjában, hosszú ideig fogságban tartották. XXII. János pápa Avignonban 1329. április 1-én kiadott oklevelében meghagyja a konstanzi püspöknek, hogy Montefordi Hugó és Rudolf grófokat közösítse ki az egyházból amiatt, mert ők Miklós választott esztergomi érseket elfogták. Dörögdi Miklós azonban, amikor a pápához ért, ismeretlen okból lemondott esztergomi érseki kinevezéséről abban a reményben, hogy a pápa ragaszkodik személyéhez. Ebben azonban csalódott, mert a pápa Telegdi Csanád egri püspököt nevezte ki esztergomi 253