A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II.

jogát a Gersei Pethők kapták.

4 A falut 1555 körül pusztították el a törökök

5

, de plébániája már 1550-ben üres, betöltetlen volt.

6 1 Csánki Ш. 61. 2 Holub III. 52. 3 Mon. Vespr. IV. 410., 413. 4 ZO. II. 493—496. 5 MRT. 1..58/9. 6 Egyháztört. Emi. V. 454—462. X 53. HID VÉG. Keszthelyi járás. Zalavárhoz tartozó település a Zala mentén, a középkorban a Péc-nemzetség családjainak birtoka volt.

1 Szt. Jakab apostol tiszteletére tartott kőegyegyházát 1374ből ismerjük.

2 A templom feltételezett helyét Balatonhidvégtől északra említi a régészeti topográfia első kötete.

3 1 Holub III. 301. 2

Békefil42.;ZO. II. 99. 3

MRT. 1., 59/27. • 54. HOSZTÓT. Devecseri járás. A XIII. század második felében, 1269-ben zalai várszolgák földje volt.

1 Három év múlva már a Szalók nemzetség birtoka

2 és az övék volt 1337-ben is.

3 A nemzetségből származó és a faluról elnevezett Hosszútóti család volt a birtokosa az egész középkorban.

4 A nemesi Veszprém és Zala vármegyék életében jelentős szerepet játszó Hosszútótiak

5 jobbágyfaluja pusztulás nélkül élte át a török időket.

6 Egyházas hely volt, papja először a pápai tizedjegyzékekben szerepel 1333-ban és 1334-ben.

7 Papjairól 1421-ből,

8 1461-ből

9 és 1501-ből

10 ismerünk adatokat. 1455-bsn a hoszszútóti parochiális egyház Keresztelő Szt. János oltárát említik,

11 amely valószínűleg a főoltár, s egyben a templom titulusa is volt. 1550-ben még működő plébánia.

12 1561-ben a Hosszútótiak erődítették

13 a templomot, később azonban elpusztult, mert 1728-ban romjaiból állították helyre.

14 A falu felett álló, egyhajós, sokszögzáródású és támpilléres, bordás keresztboltozattal fedett szentélyű, nyugati tornyos r. k. templom barokk és klasszicizáló átalakításokkal azonos a középkori Ker. Szt. János egyházzal.

15 1 Áuo. VIII. 211. 2 Turul, 1901., 157. 3 HO. I. 170.; Karácsonyi III. 45. 4 Holub I. 179.; III. 306—307.; Csánki IIT. 62. 6 Holub I. 469., 471.; Holub III. 306—307., 757.; Csánki III. 154., 275.; TT. 1903., 367., 371. 6 OL. Dicalisok, Cott. Zalád. 7 Mon. Vespr. II. 66., 74. «Uo. IV. 395., 410., 413. 9 Holub III. 307. 1(1 OL. Dl. 46. 538. MDK-A-I-10. Oszvald. 11 ZO. II. 558.; Békefi 142., 246. J2 Egyháztört. Emi. V. 454—462. 13

TT. 1907., 145. 11 Petrák Mihály: Acsády Ádám veszprémi püspöksége. Veszprém, 1949., 56. 15 MRT. 3., 21/2. X 55. IMÁR. Tapolcai járás. Elpusztult falu Kapolcs határában, attól északra. Részben köznemeseké, részben a pannonhalmi monostoré volt Imár vagy Csergő néven, apátsági részét Szentmártonföldének is nevezték. 1548-ban pusztult el.

1 Templomáról okleveles adatot nem ismerünk. A régészeti topográfia terepbejárása alkalmával kisméretű, egyenes szentélyzáródású templom nyomait figyelték meg a falu helyén.

2 1 Holub III. 151.; Csánki III. 63.; PRT. III. 281. MRT. 1., 18/14., 18/6. X 56. KAPOLCS. Tapolcai járás. A XIII. század elején királyi kamarások és jobbágyok, valamint hercegi népek faluja volt. A következő században is szabadok, kisnemesek települése. Egy részét a XV. században a Gyulaffyak szerezték meg.

1 A pannonhalmi apátság kapolcsinak említett birtoka nem itt, hanem a szomszédos Imáron voltak.

2 A középkor végére egytelkes falu lett, amely többszöri törökpusztítás ellenére sem néptelenedett el véglegesen.

3 Egyházáról semmi többet nem tudunk annál, hogy a XIV. század elején már létezett, mert plébániáját 1333-ban összeírták a pápai tizedszedők.

4 15 1 Holub III. 358—361.; Csánki III. 67. 2 Lásd Imár címszónál. 3 MRT. 1., 18/7. ' Mon. Vespr. II. 65. X 57. KÁPTALANFA Devecseri járás A középkorban Káptalanfalva, a fehérvári káptalan birtoka volt. Eredetileg a Zala és Veszprém megyék határát alkotó, mocsaras Sárosd folyó mentén alakult településekhez hasonlóan ezt is Sárosdnak nevezték, még 1473-ban is a fehérvári káptalan Sárosd faluját említik.

1 A káptalan sárosdi birtokait 1252-ben választották el a csatári monostor földjeitől,

2 malmairól a XIV. századból is tudunk.

3 Egy 1469-es oklevél szövegéből tudjuk, hogy a fehévári káptalan sárosdi részét Káptalanfalvának is nevezték.

4 A XVI. század közepén, Fehérvár eleste után a devecseri vár birtokai közé került.

5 Egyházas hely volt, plébániáját 1495-ben említik,

6 bár az egyházmegye 1550-es összeírásában nem szerepel.

7 1 TT. 1910., 289. 2 Holub III. 704. 3 1347.: Holub III. 705. 1354.: ZO. I. 552. 4 Holub III. 706. 5 OL. Dicalisok, Cott. Zalád. » OL. Dl. 46. 296. MDK-A-I-10. Oszvald. 7 Egyháztört. Emi. V. 454^62. 0 58. KÁPTALANTÓTI. Tapolcai járás. A Csobánc vára alatti középkori Tóti a XIII. században királyi udvarnokok, hercegi népek és feltehetően királyi adományként a Salamon nemzetség és a győri káptalan földje volt.

1 Két település: Alsó- és Felsőtóti. Az előbbi a Salamon nemzetségből származó Tótiak, az utóbbi a káptalan faluja volt.

2 A XVI—

XVII. század török portyáinak folytonos pusztításait több ideiglenes elnéptelenedése ellenére átélte;

3 Nemes- és Káptalantótit már e században egyesítették mai nevén.

4 A győri káptalan kegyurasága alatt álló felsőtóti Szt. Márton egyház 1272-ben már létezett. Márton nevű papját 1329 és 1334 között említik okleveleink.

6 1550-ben betöltetlen plébániaként írták össze,

7 mert 1548-ban a török égette fel,

8 két év múlva pedig a protestáns hitet támogató Gyulaffy László csobánci kapitány fosztotta ki.

9 A templom a XVII. század végén romos és puszta volt.

10 Valószínűleg az 1714ben épített mai r. k. templom falai rejtik magukban a középkori épületet.

11 1 Holub III. 893—894. 2 Uo. 3

MRT., l.,20/6. 4 Csánki 111. 117. 5 Szentpétery Krit. jegyz. 1. 2151.; CD. VII/4. 146., VII/5., 375.; Békefi 182. e ZO. I. 236.; Mon. Vespr. II. 65., 73. 7 Egyháztört. Emi. V. 454—462. 8 L. 3. jegyzet. 9 Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr, 1938., 202. 10 Uo. 11 L. 3. jegyzet. X 59. KARMACS. Keszthelyi járás. A XIII. században még zalai várföld; a XIV. században már két falu: Nagy- és Kiskarmacs a Péc-nembeli Kustániak és helyi nemesek birtokában. A két települést a XV—

XVI. században tulajdonosaik neve alapján változó nevekkel említik, ezért az adatok szétválasztása meglehetősen nehéz.

1 Karmacs papját már 1333-ban említik a pápai tizedjegyzékek.

2 Mindenszentek tiszteletére emelt egyházáról 1395-ből maradt az első írásos adat,

3 plébánosairól azonban a XIV— XV. századból egyaránt tudunk.

4 Az ismert történeti adatok 1408-tól kezdve tudósítanak Egyházas- vagy Egyházasmihálykarmacsról. A szakirodalom mindkét falut: Nagy- és Kiskarmacsot egyházas helyként említi,

5 pedig az adatok csak egyetlen karmacsi templomról beszélnek, amelynek plébániája a falu 1545-ben bekövetkezett első pusztulása után 1550-ben betöltetlen volt.

6 Ezért módosítanunk kell a megye régészeti topográfiájának meghatározását és a mai temető225