A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II.

Ismeretlen titulusű középkori temploma a fehérvári káptalan kiváltságos plébániája volt.

3 Papjairól 1333-tól tudunk.

4 A mai, 1827-ben késő barokk formákkal felépített plébániatemplom alaprajzi méreteiben és arányaiban, sőt tömegében is a Balaton-vidék románkori templomaival teljesen azonos. Feltevésünk szerint 1827-ben a középkori Akalidörgicse templomát építették újjá.

5 Feltételezésünket alátámasztja az a tény, hogy a templom mögött a terepen kirajzolódik a körítőfal nyoma. 1 1334.: Mon. Vespr. II. 78. 1 OL. Dicalisok, cott. Zalád. 3 1495.: Mon. Vespr. IV. 50. ' 1333.: Veszpr. reg. 252.; Holub III. 179. 1334.: Mon. Vespr. II. 78. 1335.: Veszpr. reg. 267. 5 Az építés évszáma a torony kapuja felett látható. X 12. BALATONARÁCS. Veszprémi járás. A középkori Arács királyi birtok volt, amelyet a XI. századtól kezdve a tihanyi apátság,

1 a veszprémi káptalan és a Nyir-nemzetség kapott meg. Az utóbbi részeit a tihanyi apát a XIII. század közepén megvásárolta, majd a XIV. században a Hidegkúti családnak adta el. A XV. században az Arácsinak is nevezett Hidegkútiak, a Fajszi Ányosok, a tihanyi apát, a veszprémi püspök és káptalanja és a tálodi pálosok voltak birtokosai.

2 A falut az 1548-as török hadjárat pusztította el. Az arácsi Boldogságos Szűz parochiális egyházat, amelynek kegyura a tihanyi apát és az Arácsi-család, 1373-ban említik először.

3 1411-ben a tihanyi apát és az arácsi nemesek telkeinek felmérését olyan kötéllel végezték, amelynek hossza a templom kapuméretének tizennyolcszorosa volt. A templom ekkor a falu északkeleti oldalán, temetőben állott.

4 1 PRT. X. 500. « Holub III. 24—28.; PRT. X. 321.; Csánki III. 29. » PRT. X. 75.; ZO. II. 91.; Békefi 123. * PRT. X. 107. x 13. BALATONCSICSÓ. Tapolcai járás. A mai csicsói medence középkori elődjében, aNivegyvölgyben már a XIII. században hét falu volt.

1 Valamennyi királyi és királynéi birtok lehetett eredetileg, udvarnokok, pecérek, szakácsok települései, amelyeket részben az Atyusz nemzetség, főképpen azonban a veszprémi püspökség és káptalanja kapott adományként.

2 A hét falu közül Csicsót 1269-ben említik először,

3 bár véleményünk szerint a Nivegy faluként 1227-től említett helység

4 azonos volt vele, mert 1290-ben még Csicsónivegyként írták a nevét.

5 A XVI. századi török dúlások többször elpusztítják, de véglegesen nem néptelenedik el.

6 A fenti feltételezések alapján Csicsó templomával azonosíthatjuk az 1278-ban feltűnő Szt. Márton egyházat,

7 amelyről XIV. századi adatokat is ismerünk.

8 Ugyanúgy csicsói plébánosnak tartjuk az 1288-ban említett Péter kanonokot és esperest.

9 1 ZO. I. 53. 2 Holub III. 544—547.; Csánki III. 86. 8 ZO. I. 67. 1 Holub i. h. 6 MRT. I., 4. e Csánki i. h. 7 Szentpétery: Krit. jegyz. II. 2943—2944. « 1323.: Holub i. h. 1357.: Mon. Vespr. IV. 346. •Békefi 180. X 14. BALATONEDERICS. Tapolcai járás. Az először 1262-ben, Vita és Törek határjárásában említett Ederics nemesi falu volt a középkorban. Állandó birtokosa a Szentiványi család, mellettük időnként a Szentbalázsiak és Edericsiek, később az Ukiak.

1 A török időket többszöri pusztulása ellenére túléli a falu és benne temploma, amely egyhajós, egyenes szentélyzáródású, románkori volt, gótikus és barokk toldásokkal. 1890ben lebontották,helyére a ma is álló eklektikus templomot építették.

2 A lebontott templomot, amelyet 1861-ben Rómer Flóris írt le és a kíséretében levő Hencz Antal építész mért fel, Keresztelő Szt. Jánosról nevezték el.

3 Ezen a területen, Győrök környékén helyezi el Holub József az Atyusz nemzetség 1221-ben említett Szentiván birtokát.

4 Szentiván patrociniumnév Ker. Szt. János templomáról elnevezett falu neve. Ederics XIV—

XVI. századi birtokosai a Szentivániak, egy szentiváni kúriát még a XVI. század első felében is említenek itt.

5 Véleményünk szerint ez a Szentiván azonos Edericcsel amelynek temploma — amint láttuk — Ker. Szt. János tiszteletére épült. 1 Holub III. 203—204.; Csánki III. 49.; Zs. O. II/2. 6199., 6242., 6288. 2 Koppány, 87—88. 3 Rómer. ÁK. VII. 11—12.; Bogyay Tamás: Elpusztult és átépített középf kori templomok a Balaton vidékén. Balatoni Szle. 1943., 395. * Holub III. 768. 6 MRT. 1..5/4. X 15. BALATONFÜRED. Veszprémi járás. Az Árpád-kori Füred királyi és királynéi birtok volt eredetileg. Itteni udvarnokföldekből kapta részeit a tihanyi apátság és a veszprémi püspökség, nemesi birtokosai is voltak.

1 A helybeli és szomszédos falvakból származó nemesség meiert a Lőrinte nemzetség Essegvári-ága, majd tőlük a Gyulaffy-, Ányos-, Rozgonyi- és végül az Újlaki-család volt jelentős szőlőbirtokosa.

2 A XIII. század elejétől ismert települést a XVI. század közepén templomával együtt elpusztította a török,

3 teljesen azonban soha nem néptelenedett el.

4 Füred Szt. Margitról elnevezett parochiális egyházáról okleveles adatokat csak a XIV—

XVI. századokból ismerünk.

5 Papja már az 1333-as pápai tizedjegyzékben is szerepel.

6 A XIV. századtól a Füredbe beolvadó Siske

7 plébánosát is fürediként említik, ezért az ismert adatokból csak azokat tudjuk azonosítani, amelyek a templom titulusát is megemlítik.

8 A füredi plébánia 1550-ben már betöltetlen volt,

9 és többet nem is szerepel. A középkori templom a mai, XVIII. század végén épített ref. templom helyén állott.

10 1 Holub III. 236—238.; Csánki III. 54. 2 Uo.; PRT. X. Füred címszó. 3 OL. Dicalisok, Cott. Zalád. 4

Uo. 6 1394.: PRT. X. 293.; 1397.: CD. X/2. 2., 502.; 1398., 1400.: Holub i. h., Zs. O. H/1., 568. 0 Mon. Vespr. II. 66. 7 Veszpr. reg. 834. 8 L. 5. jegyzet; 1440.: PRT. X. 295.; 1531.: PRT. X. 306.; 1534.: PRT. X. 154. 8 Egyháztört. Emi. V. 454—462. 10 MRT. 2., 6/1., 6/2. X 16. BALATONHENYE. Tapolcai járás. A középkori Henye nemesi falu volt; a XV. században már két részből, Felső- és Alsóhenyéből állt

1 A fennmaradt oklevelekben a XII. századtól ismert települést

2 először 1548ban, majd 1572-ben véglegesen felégetik a törökök.

3 Ismeretlen titulusú középkori temploma, amelynek papjáról 1335-ből

4 tudunk, a mai ref. temploma helyén állott.

5 1 Holub III. 292. a PRT. II. 277.; Csánki III. 60.; ZO. I. 53. 3

MRT. 1..7/6. 4 Békefi 142. 6 MRT. 1., 7/6. X 17. BALATONRENDES. Tapolcai járás. A XIV. századtól ismert középkori Rendes nemesi falu volt. 1548-ban és 1556-ban pusztította el a török, de a század végén újratelepült.

1 A megye régészeti topográfiája a falu északkeleti oldalán, a Kőpince nevű terület bokrokkal benőtt középkori romhalmazával azonosítja Rendes templomát,

2 amelyről okleveles adatot nem ismerünk. 1 1328-tól: Holub III. 572.; Csánki III. 98.; ZO. 1. 606. 2 MRT. 1., 8/8. • 18. BALATONSZEPEZD. Tapolcai járás. Szepezd eredetileg zalai várföld és királyi udvarnokföld. A XII. században már birtokos itt az Atyusz nemzetség, a következő században pedig királyi adományok alapján a veszprémi püspökség, a somogyvári apátság és a Rátót nembeli Gyulaffy család.

1 A Balaton partját végigdúló török 1548-ban felégeti, a XVI—

XVII. században puszta faluhely.

2 218