A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: Adatok a Nyugat-Dunántúl középkori népi építészetéhez

ló nádfal alsó részét földdel töltötték ki, illetve erősíthették meg. Az építményben tűzhelyet nem találtak, rendeltetése szerint gazdasági melléképület lehetett. Veremszerű kiképzése miatt elsősorban tárolásra használhatták. Ideiglenes szálláshelyre azért nem gondolhatunk, mert a falun belül, a templomhoz viszonylag közel került elő. Ez az objektum, ha nem is olyan szilárd építmény, mint azt Méri I. egy őrlőkunyhó rekonstrukciója során feltételezte, mindenesetre igazolja azt a feltevést, hogy az Árpád-korban számolhatunk gazdasági melléképületként használt nádkunyhókkal.

35 A korábban idézett putrilakás csak 5 m-rel délebbre állt. Nem egykorúak, de elképzelhetőnek tartjuk, hogy a közelben egy másik, nádkunyhónkkal egykorú lakóháznak is kellett lenni. Zalaegerszeg központjában, a Széchényi tér K-i oldalán álló házak egy részét lebontották 1968-ban. Az új építkezés megkezdése előtt, 1968. december 5—13-a között leletmentést végeztünk a területen. A házak nagy része pincézett volt, így csak az udvarokon lehetett reményünk a filmszínház építésekor talált Árpád-kori és késő középkori házakhoz hasonló objektumok feltárására. Munkánk során egy nehezen értelmezhető ház- és kemencerészlet mellett, egy gazdasági melléképület erősen bolygatott maradványait találtuk. A Széchenyi tér 1. és 2. sz. ház udvara közötti fal két oldalán, egy faház alapfalának felszedése után kb. 0,90 m mélységben lekerekített sarkú négyszögletes építmény foltja rajzolódott ki. A foltban sötétbarna faszenes földet találtunk, ami az építmény leégésekor bezuhant tető maradványait tartalmazta. A töltelékföldben csak néhány jellegtelen téglaszínű, illetve barna, korongon készített edénytöredéket találtunk, ami az objektumot a késő középkorra (XV—

XVI. század) keltezi. A járószint sárgás, erősen letiport agyag, 1,05—1,10 m mélyen találtuk meg (7. kép). Az építmény ÉK-i sarkában 1,20 m mélyre leásott 14 cm átmérőjű cölöplyukat találtunk. Párját az ENy-i sarokban a falalapozás átvágta, mélysége 1,25 m, átmérője kb. 20 cm. Egy XVIII. századi kerámiával keltezhető gödör vágta át a DNy-i sarkot, és a cölöplyuk egy részét. Mélysége: 1,30 m, átm: 18 cm. Az épület DK-i része felett nem ástunk, mert a faltól É-ra észlelt nagy XIX. századi gödör ide is áthúzódott. Az épületből tehát csak részletek maradtak, mégis érdekes adatokkal szolgálhat. Az egykori felszínt csak 15 cm-rel magasabban, 0,90 m mélységben értük el, épületünk tehát nem lett a földbe mélyítve. A járószint szélén sem paticsot, sem karólyukat vagy más felmenő falra utaló nyomot nem találtunk. Tűzhelyre sem akadtunk, valószínűleg nem is volt az építményben. Lakóházra már méretei miatt semgondolhatunk (kb. 1,96x2,94 m). Véleményünk szerint itt egy a néprajzi irodalomból és a mai faluból is ismert 4 oldalán nyitott, tetővel fedett melléképületre (fészerre) akadtunk. (Távolsága a tértől és egyben a középkori úttól mintegy 20 m, a hozzá tartozó lakóházat tehát a most lebontott épületek alápincézésekor tehették tönkre.) Favágásra is használhattak egy ilyen jellegű építményt, de gondolhatunk más, a gazdálkodással kapcsolatos rendeltetésre, pl. gazdasági eszközök tárolására is. IV. LAKÓHÁZON KÍVÜLI KEMENCÉK Árpád-kori falvainkban, a Dunántúlon és a Tiszántúlon egyaránt általánosan használták a lakóházon kívüli, szabadon levő kemencéket. Építésmódjukkal, rendeltetésükkel Méri I. foglalkozott.

36 Ezeknek a kemencéknek az eltérő típusok mellett is van egy lényeges közös vonásuk, valamenynyien földbe lettek mélyítve. A most közlésre kerülő kemence ettől eltér, a föld felszínére lett építve. 1969 márciusában Tófejen (Zala m.) a községi temetőben sírásás közben kőfalra bukkantak. A leletmentés során kutatóárkainkkal egy legalább 3 periódusú templom maradványait vágtuk át. A legalsó, téglával kirakott szintet közel 2 m mélységben értük el. A feltárást a laza, bolygatott talaj omlása miatt nem fejezhettük be. A legértékesebb lelet egy kisebb, szalagfonatos faragott kő, mely a templomot és a körülötte elterülő falut a XI. század végére keltezi. A tanulmány elején leírt módon szondázást végeztünk a falu terüle. Tófej, községi temető. XIII. századi lakóházon kívüli, felszíne épített kemence (1-agyag szűztalaj, 2- pirosra átégetett kemencetapasztás.) . Tófej, Gemeindefriedhof. Auf der Oberfläche und außerhalb des Wohnhauses errichtete Backofen aus dem 13. Jahrhundert. (1- wilder Lehmboden, 2- rotgebrannte Keramik, mit der der Feuerherd ausgesetzt wurde.) , Tófej, cimetièrecommunal. Four à l'extérieur de la maison bâti à fleur de terre. XIII

e siècle (1- sol vierge argileux; 2- revêtement de four, cuit en rouge). Тофей, деревенское кладбище. Наземная печь XIII века, построенная вне жилища. (1 — глинистая почва, 2 — красный обожженный слой облицовки печи). tén is. A temető és a templom egy É-ról, K-ről és Ny-ról viszonylag meredek, csak D felé enyhe lejtésű domb tetején áll. A dombtetőn, a mai temetőn kívül végzett szondázás során több ős-, Árpád- és késő középkori település objektumra (kemencék, gödrök) akadtunk. Lakóházat nem találtunk. A II. objektum kemence volt. A Ny felé lejtő területen К—Ny irányban helyezkedett el. Az erózió miatt a kemencéhez K-ről csatlakozó gödör foltja 28 cm mélyen rajzolódott ki, a kemence Ny-i részének roncsait 14 cm mélyen találtuk meg, Ny-i végét már elszántották. A fűtőgödör K-i vége 30 cm-t mélyült még, az alja megközelítően vízszintes, alig 8—9 cm-rel mélyebb a kemence fenekénél. Ny-i, tehát a kemence felőli vége kb. 25 cm hosszan kitapasztott. A kemence ovális alakú. Legnagyobb szélessége 86 cm, hossza a szájnyílással együtt (Ny-i végét az ívek alapján egészítettük ki) 120 cm. A szájnyílás szélessége 35 cm (8—9. kép). Itt még 15 cm magasságig épek a falak, enyhén befelé ívelődnek. A kemence alja is vízszintes, alig lejt a középpont felé. Az agyagból készített felmenő falak 3—4 cm vastagok, pirosra átégettek. A kemence felépítésének módja nem rekonstruálható, feltételezhetjük, hogy vesszőből font vázat betapasztva készítették el a falakat. A használat következtében berepedezett fenéktapasztást felszedve, egy korábbi, ugyancsak repedezett kemencefeneket találtunk (a felső kemence fenéktapasztásának átlagos vastagsága 6 cm). Kemencénk korát a két tapasztásréteg, között, a kemence É-i és Ny- részén talált kerámia határozza meg. A négy töredék egy edényhez 201