A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Müller Róbert: Adatok a Nyugat-Dunántúl középkori népi építészetéhez
Brezno-i ásatás kapcsán. 26 A népvándorlás kori településen a germán elem jelenléteként értékeli a 6 cölöplyukas putrilakásokat. A balatonszentgyörgyi ház nem sorolható egy típusba ezekkel a házakkal sem. Nemcsak korban tér el tőlük, de fejlettebb is. Még csak azt sem állíthatjuk, hogy ennek a típusnak a továbbfejlődéseként keletkezett. A leglényegesebb eltérés, hogy a cölöplyukak nem a kiásott gödrön belül, hanem azon kívül, attól 10—25 cm-re voltak. Az É-iqldal két szélén nincs cölöplyuk, ezek a Ny-i és K-i oldal É-i harmadába kerültek. Ez azzal magyarázható, hogy az ÉK-i sarokban állt a kemence, ami fölé nem lehetett cölöpöt tenni. Az a tény, hogy a cölöplyukak a gödrön kívül kerültek elő, véleményünk szerint azt jelenti, hogy ennek a lakóháznak már felmenő falai is voltak. A XII— XIII. századi felszín, csak a mainál alacsonyabb lehetett (a ház járószintje a mai felszíntől 80 cm mélyen volt), így a felmenő falak 1,00—1,20 m magasak lehettek. Problémát jelent a falak anyagának meghatározása. Sem a gödrön belül, sem azon kívül tapasztásdarabok, paticsok nem kerültek elő, a gödör oldala sem volt kitapasztva. Nem tartunk valószínűnek itt egy olyan gerendakonstrukciót, mint amilyent a Balatonszentgyörgy-téglagyári késő középkori háznál figyeltek meg. Elképzelhetőbbnek tartjuk, hogy kevésbé időt álló anyagból (pl. sövényfonás náddal, szalmával) készült a rövid felmenő fal, amit kívülről talán földdel erősítettek meg. A néprajzi irodalomban ismert az ilyen egyszerűbb falszerkezet is. 27 A föld 50 cm mélységig bolygatott volt, így a kisebb karólyukak helyét már nem lehetett megfigyelni. A tető lapos nem lehetett. Az É—D irányú középtengely két végén levő ágasfa tartotta a nyeregtető szelemenjét. A Ny-i és K-i cölöppár alacsonyabb volt, melyekre a szelemennel párhuzamosan, a felmenő falak felső szintjére helyezték a koszorúfákat. Ezek É-i irányban valószínűleg túlnyúlottak az ágasfákon. A ház É-i vége nehezen rekonstruálható, több lehetőség is kínálkozik. D-i végén a bejárat alapján tűzfallal kell számolni. A felmenő falakon ablaknyílást nem tudunk elképzelni. Összefoglalóan újra hangsúlyozni szeretnénk, hogy bár a Balatonszentgyörgy-Kenderföldi-rétek dűlői ház átmeneti típust képvisel a felmenő falak nélküli putrilakások és a föld felszínére épített házak között, eztnem egy általános fejlődés lépcsőfokaként értékeljük, hanem csak a középkori Magyarország lakóházkultúrája sokrétűségének bizonyítékát látjuk benne. Erre utalnak a következőkben ismertetendő keszthelyi gödörlakások is. 1967 áprilisában a Balatoni Múzeum épületétől É-ra csatornázási munkák során mélyen a földbe ásott gödröket vágtak át, melyekből XV— XVI. századi kerámia mellett sarkantyú és sarló került elő. A metszetben jól látszott, hogy az egyik gödör aljában egy kemencét is átvágtak. Lakóház feltárásának reményében a csatorna és a múzeumépület ÉNy-i sarka között egy 4x4 m-es szelvényt nyitottak, amelyet később egy 3,5X2,5 m-es szakasszal bővítettek. Utóbbiban és az I. szelvény Ny-i szélén érdekes házrészlet rajzolódott ki. Az évszázados feltöltés itt elég magas (kb. 50— 60 cm), az objektum mégsem állhatott a felszínen, hiszen körvonalai csak 1,30 m mélységben rajzolódtak ki határozottan. Egy megközelítően К—Ny irányú építmény Ny-i vége és D-i oldalának egy szakasza volt ez. A foltot 30— 50 cm szélességben fekete sáv övezte. Ez a fekete sáv megvolt a II. szelvény Ny-i oldalánál is, csak az É-i oldalon hiányzott. Itt hamus, faszenes szürke földet találtak. A folt középső része világosszürke színű volt. Alja megközelítően vízszintes. Nem tapasztott, alig letaposott, ami rövidebb ideig tartó használatra utal. Erre vall a szelvény É-i részében, a hamus-faszenes réteg alatt talált kb. 62 cm átmérőjű tapasztásdarabokkal övezett gyengén átégett elszíneződés, mely inkább tűzhely lehetett, mint kemence. A folt szélén észlelt fekete sáv az 1,40 m-nél jelentkező járószint után még 20 cm-t árokszerűen mélyült (a szelvény Ny-i oldalánál elkeskenyedett, az ÉNy-i sarokban Ny-i szélét is megtalálták). Az árkot belülről 6—15 cm átmérőjű karó- és cölöplyukak szegélyezték. Ezek a tűzhelynél és a Ny-i oldalnál hiányoztak. Az építményt a töltelékföldben talált kerámiatöredékek a XV— XVI. századra keltezik. Ezek: egy 13 cm magas (szá: kb. 13,5 cm, fá: kb. 6,3 cm) téglaszínű edény töredékei, ugyancsak téglaszínű fedőtöredékek; egy hosszában átfúrt füldarab; kihajtó peremdarabok; szeg és vaskés (16. kép 1-7.). Az épületet a következőképpen rekonstruálhatjuk. Itt egy К—Ny irányú, kb. 0,8—0,9m mélyre ásott, felmenő falakkal is rendelkező, feltehetően kétosztatú épület állt. Valószínűleg gazdasági rendeltetésű melléképület volt és nem lakóház. Erre utal talán az itt talált örlőkőtöredék is (16. kép 6.). Földbe mélyített épületnél sem a vízlevezető, sem más árok feltételezésére nincs okunk. Az épületet körülvevő fekete föld véleményünk szerint a felmenő fal maradványa, az árok pedig az alapozás árka. A Keszthely környéki cigányság építkezésénél figyelhető meg hasonló építésmód. A falakat gyeptéglából rakják fel. A keszthelyi épülethez hasonló szélességű és mélységű alapozásárkot készítenek, a falakat pedig belülről cölöpökkel és karókkal támogatják meg. Ezek a cölöpök tartják egyben a tetőt is. Itt az építmény K-i felét 6. Vörs, Máriaasszony-sziget. XIII— XIV. századi nádkunyhó alaprajza 6. Vörs, Máriaasszony-Insel. Grundriß einer Schilfhütte ausdeml3—14. Jahrhundert. 6. Vörs, Máriaasszony-sziget. Plan de la cabane construite de roseaux (XIII e —XI e Vsiècles). 6. Вёрш, остров Мариаассонь. План камышевой хижины XIII —XIV вв. 199
