A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Valter Ilona–Koppány Tibor–Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal–Lengyel Imre–Zimmer Károly: A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása

tartalom súlyszázalékának különbsége osztva az ossz szerves anyag súlyszázalékával) viszonyítottam a többi sírból származó csontminta dekompozíciós hányadosát. Ez a számítási mód a következő időrendi besorolást tette lehetővé: A4, sz. sírral egy időben került földbe a 3. sz. sírban nyugvó gyermek. Л 3. sz. és 4. sz. sírt megelőzően temetkeztek a 2., 6., 11., 13., 14., 15., 20., 21. és 23. sz. sírokba. Ezek közül legkorábbinak a 6. sz. sír tehető, amely a 3. és 4. sz. sír betemetkezésének időpontját mintegy 150—180 évvel előzhette meg. //. táblázat: az életkorok megoszlása a csontok Ca CO3 P és kollagén-tartalma alapján: 3— 5 éves 1. ffi 5— 8 éves 1. Ifi 10—15 éves 1. Ifi 18—25 éves 1. ffi 20—25 éves 1. ffi 20—30 éves 2. ffi 23—28 éves 1. ffi 25—35 éves 2. ffi 30—40 éves 2. ffi 35—40 éves 1. ffi 40—50 éves 2. ffi és nő 55—65 éves 1. nő A két nő maturus, illetve maturus-senilis kort élt meg. Átlagéletkoruk: 47,5—57,5 év. A férfiak között egy Inf. I. és egy Inf. II. korú gyermek, egy Juv. és egy Juv.—Ad. határon levő, kilenc Ad. és egy Eat. kort megért egyén fordul elő. Átlagéletkoruk: 21,7— 29 év. A viszonyítási alapul vett 3. és 4. sz. sírnál később temetkeztek az 1., 5., 7., 9., 22. sz. sírokba. A legkésőbbi betemetkezés a 22. sz. sírba történhetett, amely mintegy 50—80 évvel követhette a 3., 4. sz. sírok bstemetkezésének időpontját. A megadott viszonylagos időéitékekre vonatkozó maximális hibalehetőség ± 50 év. A relatív időrendi bssorolásra vonatkozó megállapításaimat megerősíteni látszanak a sírmélységre vonatkozó ásatási anyagok. Bár természetesen nincs egyenesarányú összefüggés a sírok betemetkezési rendje és mélysége között, mégis 9 tagú legkorábbi csoport sírjainak átlagmélysége 148,1 cm, és ebben a csoportban fordulnak elő a legmélyebbre temetett vázak. Az érem-mellékletű és a vele egyidejű 3. sz. sír átlagmélysége: 112,5 cm. Az 5 tagú, legkésőbbi csoport sírjainak átlagmélysége: 112 cm. A genetikai kapcsolatok kérdésére vonatkozóan laboratóriumi vizsgálataim semmilyen eredményre sem vezettek. Bár a 3. és 4. sz. sír esetében — lévén a két azonos időben eltemetett, a férfi és gyermek vércsoportja egyaránt 0-s — a két egyén között genetikai kapcsolat lehetősége is feltételezhető, de a rendelkezésemre álló adatok alapján nem bizonyítható. A Balatonfüreden feltárt középkori templomból és annak közvetlen környékéről előkerült 16 csontminta laboratóriumi vizsgálatának az eredményeiből az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: A középkori temető egészére vonatkozóan a 16 vizsgált eset — tekintve, hogy a teljes temető sírszáma nem határozható meg — reprezentációs értéke nulla. Az eltemetettek 87,5 %-a férfi; illetve 87,5%-a felnőtt. (16 :2 = ffi.: nő), illetve (16 :2 = felnőtt: Inf. I.=Inf. II.). Ennek a természetellenes nemi, illetve életkori megoszlásnak az alapján feltételezhető, hogy a kápolnába és annak közvetlen környékén temetettek nem véletlenszerűen kerültek egymás mellé, hanem valamilyen szempont szerint (társadalmi, vallási, családi (?) stb.) Összetartoztak, 184 Az egyes egyének nemére, biológiai korára, vércsoportjára és kórfolyamataira vonatkozó adataim nagy valószínűséggel helytállóak. A 16 vizsgált esetből adódóan az első és az utolsó betemetkezés között eltelt időtartam mintegy 200—260 év ( ± 50 éves hibahatárral). A temetkezések megkezdésének időpontja az érmés mellékletű sír betemetkezésének idejét mintegy 150—180 évvel előzte meg, illetőleg mintegy 50—80 évvel haladta túl. Az eltemetettek között genetikai kapcsolatok nem bizonyíthatók. Lengyel Imre VIII. RÉGÉSZETI LELET KÜLÖNBÖZŐ RÉSZEINEK AZONOSÍTÁSA EMISSZIÓS SZÍNKÉPELEMZÉSSEL 1964-ben a balatonfüredi temetői templomrom feltárásánál a templom közepén levő 6. számú sírból körmeneti kereszt került elő.

147 Fontos feladat volt annak megállapítása, hogy a kereszt, amely 4 részből van összeállítva, egyazon időből és műhelyből származott-e, vagy pedig utólagosan helyezték el a corpust a feszületre, valamint a talapzat és kereszt szegélye később készült-e. Ennek eldöntése kémiai elemzéssel valósítható meg. A műtárgy kímélése érdekében a klasszikus analitikai kémiai módszerek nem jöhettek számításba, mivel ezeknél jelentékeny mennyiségű anyag szükséges a vizsgálathoz, és így a mintavétel a muzeális értékű tárgy egy részét tönkretenné. A roncsolásmentes anyagvizsgáló módszerek közül a kémiai emissziós színképelemzés igen alkalmas fémtárgyak öszszstételének megállapítására, mivel egy-egy elemzéshez mindössze kb. 20 mg anyag elpárologtatására van szükség, és ez történhet előzetes mintavétel nélkül, a fémtárgy közvetlen vizsgálatával is. Ilyenkor a jelentéktelen felületi sérülés könnyen kijavítható. További problémát jelent az a körülmény, hogy a minőségi vizsgálat eredménye általában nem elégséges az egyes részek összetételének azonosítására, a pontos mennyiségi színképelemzés pedig csak a vizsgálati mintához hasonló öszszetételű és szerkezetű standardok (ismert összetételű összehasonlító ötvözetek) segítségével történhet. Ilyenek viszont az anyag természetéből kifolyólag nem álltak rendelkezésre. Az egyes részek összetétele azonban azonosítható a homológ vonalpárok elvének speciális alkalmazásával összehasonlítható próbák nélkül is, ha megállapítjuk a különböző ötvöző, illetve szennyező fémeknek az alapelemhez viszonyított arányát az egyes mintákban. Ha ezek a koncentrációviszonyok az egyes mintákban azonosak, úgy a minták összetétele is azonos. Ez a módszer tehát nem igényli az egyes alkotók koncentrációjának ismeretét. Az általunk alkalmazott spektrográfiás módszer lényege a következő: a vizsgálati tárgy szorosan össze nem tartozó 4 részének megfelelő (közelítőleg sík vagy domború) felületén kb. 0,5 cm

2 területet gondosan és óvatosan megtisztítottunk a lerakódott szennyezésektől és patinától. Ezen felületek közepe és szén ellenelektród között 2 mm-es ívet létesítettünk. Az alapanyag viszonylag vonalszegény színképe miatt nem volt szükség nagyfelbontású spektrográf alkalmazására, így az ISzP 28 típusú, közepes diszperziójú kvarcspektrográfot alkalmaztuk közbenső leképzéssel. A váltóáramú ívgerjesztés kellő érzékenységet biztosított. A minta természetéből kifolyólag nem volt szükség a nagyfeszültségű szikragerjesztés nagyobb pontosságára, ami viszont kisebb kimutatási érzékenységet jelentett volna. Ellenelektródként RW 1 típusú szénelektródot használtunk, amelynek végét 4 mm magas és 3 mm átmérőjű csapnak képeztük ki. 6 A áramerősség kellő fényerejű színképet eredményezett. Nagyobb áramerősség egyrészt a háttérfeketedést növelte volna meg nem kívánatos mértékben, másrészt fennállt volna a viszonylag alacsony olvadáspontú minta helyi megolvadásának a veszélye. A könnyen illó komponensek színképének rögzítése végett előívelést nem alkalmaztunk, a megvilágítási idő 2 perc volt, A tárgyat úgy fogtuk be áll-