A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Valter Ilona–Koppány Tibor–Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal–Lengyel Imre–Zimmer Károly: A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása

50. A gótikus szentély rekonstrukciója. 50. Die Rekonstruktion des gotischen Chors. 50, Reconstruction du choeur gothique. 50. Реконструкция готического святилища. ségűre építették. Alaprajzi formája a szokványos gótikus megoldás: a nyolcszög három oldalával zárul. A balatonfüredi rom szentélye azonban nem szabályos, hanem alaprajzában a helyszínen rosszul kitűzött építmény. Szabályosságra irányuló törekvése mégis megállapítható, mert alaprajzilag bármennyire is torz, a ferde oldalak hosszával kiszerkesztett nyolcszög oldala a szentély déli, illetve északi hosszfalának felével egyenlő; az e köré szerkesztett befoglaló körnek pedig érintője az új diadalív belső oldala. A sokszög záródású szentélyt bordás keresztboltozat fedte. A feltárásból előkerült boltozati bordák görbületi sugarából megállapítható, hogy a két átlós borda félköríves volt és ez a körív az előbb leírt alaprajzi nyolcszög belsejébe írható körrel azonos, átmérője 3 és 1/2 öl. Ebből az azonosságból kiindulva további, az alaprajzon és a szentély hossz- és keresztmetszetén elvégezhető szerkesztési eredményt is rögzíthetünk. Az alaprajzi nyolcszög belsejébe írható kör sugara tehát azonos a boltozat átlós bordáinak sugarával. Ugyanez a kör rajzolható be természetesen a szentély átlós kereszmetszetébe és meghatározza annak belső magasságát. A boltozatok viszont nem a kör vízszintes átlójának, tehát a szentély felének magasságából indultak, hanem 88 cm-rel alacsonyabbról, a ma is látható, levésett konzolokról. Ez a 88 cm azonos a szentély falvastagságával, ennek a méretnek a háromszorosa a feltárt gótikus padlószint és a boltozati kőgyámok felső éle között mért távolság, háromszorosa a diadalív belső szélessége, ötszöröse a déli és északi belső oldal hossza és kb. ebben a méretben, tehát 88 cm-ben állapítható meg az elpusztult déli és délkeleti, egykor mérműves ablakok belső szélessége a helyszíni maradványok és Römer Flóris jegyzetei nyomán. A 88 cm-es méret harmada viszont 29,3 cm-es olyan lábméretet ad, amely német iskolázottságra, illetve abból származó hazai gyakorlatra vall.

135 Ez a lábméret, mint a szentély alaprajzának és felépítményének egysége mindenütt kimutatható: három láb vastagok a külső falak, két láb vastag a diadalív fala, egy láb a boltozati borda befoglaló magassága stb. Ennek a szerkesztésmódnak és lábméretnek ismeretében sikerült rekonstruálnunk a szentély egész felépítményét, boltozati rendszerét, belső magasságát, a feltárásból előkerült töredékek alapján főpárkányát és a gótikus ácsművesség ismeretében tetőformáját is. A szentélyből csupán az ablakok mérművei, az északi falban levő egykori pasztofórium és a déli fal ülőfülkéjének formája ismeretlen. (50. kép) Ismert viszont Kiss Ákos 1953. évi feltárásából a szentélyből előkerült, kőből faragott keresztkút, amely a hajó északnyugati sarkában állt.

136 A száraz geometrikus formákkal faragott keménymészkő keresztkút a Balaton-vidék gótikus művészetének eddig egyedülálló ilyen emléke. c) Déli melléképítmény A templom déli oldalán feltárt alapfalak a hajó mellé, közel négyzetes alaprajzra felépített toldaléképületről tanúskodnak. A hajó déli fala itt annyira elpusztult, hogy a két térrész közötti kapcsolatról, kapuról, ajtóról fogalmat sem alkothatunk. A toldalék-építmény déli falában feltárt széles nyílás viszont arra vall, hogy ez a bővítmény nyitott előcsarnok volt. Sarkain előkerült hatalmas pillérekből feltételezhetjük, hogy talán valóban torony emelkedett az előcsarnok felett, ennek azonban kis falvastagságai látszólag ellentmondanak. A déli melléképítmény feltárt alaprajzára, bár ez derékszögű rendszerű, a szentély esetében ismertetett szerkesztésmód és lábméret nem alkalmazható. Ebből a tényből tapasztalatként vonjuk le, hogy nem a szentélymesterének munkája, tehát nem épülhetett azzal egy időben. Építési idejének meghatározásához éppúgy nincs lehetőségünk, mint ahogy felépítményét sem tudjuk meghatározni, legfeljebb a már említett vörösberényi és balatonszöllősi analógiákra hivatkozhatunk. Az átla178