A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Valter Ilona–Koppány Tibor–Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal–Lengyel Imre–Zimmer Károly: A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása

47. A balatonfüredi kereszt félgömbjének díszítése. (Patay Pálné rajza.) 47. Die Verzierung der Halbkugel des Balatonfüreder Kreuzes (Eine Zeichnung von Frau Pál Patay). 47. Décor de l'hémisphère de la croix de Balatonfüred (dessin de M

me Pál Patay). 47. Украшения полукружия балатонфюредского креста (Рисунок П. Патаи). A magyar románkori kőanyagban a fonatdíszhez közelálló XI. századi pécsi darab és az aracsi kő szalagfonata is lombard jellegű.

105 A kereszt hátlapjának közepén levő rozetta méginkább megerősíti a XI. századba való keltezést, a honfoglaláskori ornamentikával való rokonságával. Ugyancsak a XI. századra keltezi a 71/1897.3. leltári számú keresztet is a hátlapjának közepén levő, honfoglaláskori verethez hasonló díszítése. A honfoglaláskori művészeti kultúra tovább él a XI. században, s a század második felében (a 60-as években) kezd hatása csökkenni, a politikai helyzet konszolidálódásával, a térítés befejezésével, a külpolitikai kapcsolatok kiépülésével. Egybeesik ez az időpont a lombard stílus kifejlődésével. Az ősi formalátáson alapuló műgyakorlat helyére mindinkább az új stílus, a lombard stílus és más, újabb külföldi hatás kerül.

106 A kereszt alsó részén, a félgömbön levő díszítés (szegélyek közeit kitöltő soklevelű vésett palmetták) ugyanúgy, mint a szalagfonat, nem használható fel pontos datálásra. Mint láttuk, a kopt, népvándorláskori művészetben is megtaláljuk, s a románkori díszítőművészetnek is fontos alkotóeleme. A dús, soklevelű, egész teret kitöltő palmettalevelek, melyek a XI. századi kőanyag palmettaleveleihez hasonlítanak, nem zárják ki a XI. századba való keltezést. Az anyagvizsgálatnál láttuk, hogy a kereszt egyes részei egyazon anyagból, ugyanazon műhelyben készültek, s ennek a stíluskritikai vizsgálatok sem mondanak ellent. Mindezek alapján kellő biztonsággal megállapíthatjuk, hogy a füredi kereszt a XI. század végén készült (60-as évek után), egy kéz munkája, kézzel formált egyedi darab. Különféle stíluselemek keverednek rajta: a corpus Ottó-kori hagyományokat őriz, a kereszt alapformája bizánci, a szalagfonat a lombard művészethez hasonlítható a félgömbön levő palmettás díszítéssel együtt, míg a kereszt közepén levő rozetta a magyar honfoglaláskori díszítőművészet továbbélését jelenti. Mindezek alapján, éppen azért, mert különböző eredőket meglehetős díszítőérzékkel és stilizáló szándékkal egyesít, messzemenően megengedi a helyi eredet feltételezését. A XI. század végi Magyarországon, ahol a lombard, francia hatások keveredtek a továbbélő honfoglaláskori és bizánci művészet elemeivel, elképzelhető, hogy ilyen különféle hatásokat egyesítő darab készüljön. Nem áll egyedül a magyar anyagban. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött keresztszártöredék (39—40. kép) és az ismeretlen helyről származó darab (41—42. kép) a legközelebbi analógiái. Mindhármat joggal keltezhetjük a XI. század végére. Éppen a palmetta motívum, s a stílusjegyek egyesítése különíti el a német és a Maas-vidéki vagy francia példáktól.

107 A XI. századi magyar ötvösségre több okleveles adatunk van. Gizella királynő anyja regensburgi sírjára csináltatta 1008 körül a drágakövekkel gazdagon ékesített híres ún. „Gizella keresztet". Ahol olyan remek miseruhát hímeztek, mint Gizella apácáival a jelenlegi koronázó palástot, ott voltak mesterek, akik elkészíthették a műszerető királyné számára anyja sírkeresztjét. Hartvik legendájában olvashatjuk, hogy Gizella a tőle épített veszprémi székesegyházat az istentisztelethez szükséges arany és ezüst tárgyakkal, valamint ruhákkal gazdagon ellátta.

108 Ötvösökkel gyakran találkozunk okleveleinkben. A pécsváradi alapítólevél 1015-ben öt aranyművesről tesz említést.

109 I. Géza a garamszentbenedeki bencés apátság 1075-i alapítólevelében egy Nesku nevű ötvöst adományoz az apátságnak, bizonyára azzal a célzattal, hogy az apátsági templom részére egyházi ötvösműveket készítsen.

110 A pannonhalmi apátság műhelyeiben is dolgoznak aranyművesek.

111 Számunkra a korai ötvösemlítések közül legfontosabb a tihanyi apátság 1055-ben készült alapítólevele. A birtokok és jövedelmek felsorolása után elszámlálja az oklevél a tihanyi monostornak adott háznépeket. A különféle mesterségű szolgák között az apátságnak adományoz a király egy ház aranyművest (aurifex I.).

112 Ez az aranyműves háznépével a tihanyi félszigeten lakott. Az 121 l-es nagy összeírásban is említik az apátság aranyműveseit, akik akkor Örvényesen laktak (in villa Eurmenes ... isti sunt aurifabri : Summorau earn filiis suis, Vitus et Zob, Farcos et Pouca).

113 A tihanyi alapítólevél hatsoros, közel egykorú hátiratában a templomi készlet szűkszavú összeírása maradt ránk. Ha a tihanyi templom ötvös felszerelését a pannonhalmi, bakonybéli és pécsváradi címjegyzékekben említett ötvöstárgyakkal hasonlítjuk össze,

114 a tihanyi felszerelést szegényesnek kell mondanunk : három arany kehely, egy arany tömjénező, két ezüst karos gyertyatartó, egy kancsó, pálca, sótartó, kanálka és egy aranyozott réz körmeneti kereszt van csupán.

115 Idővel az egyházi felszerelés gazdagodott. Erre mutat a következő adat: mikor II. András 1217-ben kereszteshadat vezetett a Szentföldre, elegendő pénz hiányában magához vette némely egyházak drágaköves arany-ezüst kincseit, hogy legyen mit zálogba vetnie és pénzzé tennie. így vitte el a veszprémi egyház Gizella-féle koronáját, s a tihanyi egyháztól drágakövekkel és gemmákkal díszes aranyserleget.

116 Látjuk tehát, hogy a tihanyi apátság is rendelkezett alapításától fogva aranyművessel, aki a monostort és birtokait ellátta egyházi felszereléssel. Az alapítólevélhez csatolt jegyzék egy aranyozott réz körmeneti keresztről is beszél. Távol áll tőlünk az a merész feltevés, hogy a Balatonfüreden talált aranyozott réz körmeneti keresztet az oklevélben említett feszülettel azonosítsuk, csupán azt szeretnénk kiemelni, hogy megvolt a feltétele annak, hogy a tihanyi apátság ötvösműhelyében ilyen körmeneti kereszt készülhessen. A tihanyi apátságot I. Endre alapította 1055-ben, s az a maga korában előkelő helyet foglalt el A király maga és családja számára temetkező helyül szánta. A bencések mellett baziliták is éltek a félszigeten. I. Endre felesége Anasztázia, Nagy Jaroszláv kijevi fejedelem leánya, nagy kísérettel érkezett Magyarországra. A kísérettel jött baziliták a bencésekkel nagy békességben éltek itt. A tihanyi bencés monostor Szent Ányos (Orleans város védőszentje) tiszteletére volt szentelve. Az alapítólevél nagyon emlékeztet a korabeli francia oklevelekre, s ez különösen figyelemreméltó, ha számításba vesszük, hogy I. Endre 1050—1052 között, a megmegújuló német támadások hatására előbb Rómától, majd Franciaországtól várt segítséget. Attól a Franciaországtól, akinek királya, I. Henrik, I. Endre sógora volt.

117 Mindezeket annak bizonyítására mondtuk el, hogy Tihany szerepét kiemeljük, és érzékeltessük, hogy itt is érhették nyugati, a baziliták révén bizánci hatások az itt élőket. Tihany jelentősége egyébként is lehetett akkora, hogy a király a saját ötvösműhelyéből adjon az apátságnak aranyművest, vagy a saját műhelyében készült aranyozott réz körmeneti kereszttel ajándékozza meg az apátságot. A balatonfüredi kereszthez közelálló, két fentebb ismertetett darab azt mutatja, hogy ez a kereszttípus nem egyedülálló a magyar anyagban, több ilyen, közös eredőjű kereszt készülhetett a XI. század végén. Végül nézzük meg, hogy ki lehetett az a személy, akivel ezt az akkor nagy értéket képviselő darabot sírba tették. Igaz, a kereszt sírbakerülésekor törött volt, ekkor már átalakították, már nem körmeneti keresztnek, hanem legjobb esetben 174