A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Valter Ilona–Koppány Tibor–Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal–Lengyel Imre–Zimmer Károly: A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása

5. Ásatási alaprajz. 5. Grabungsgrundriß. 5. Plan des fouilles. 5. План раскопок. 1964-ben kezdte meg az Országos Műemléki Felügyelőség a templomrom feltárását annak műemléki helyreállítása keretében, és 1965-ben fejeztük be a teljes feltárást. Az ásatás megkezdésekor a nyolcszög három oldalával záruló támpillér nélküli szentély mintegy 3—4 méter magas falai álltak, s ezt a hajótól az északi oldalon megmaradt, 1 méterre kiugró diadalív választotta el. A szentélyben megvoltak a főoltár omladékos alapjai, a falon a kiszedett pasztofórium helye és a falazóállvány gerendalyukai látszottak.

43 A szentély sarkaiban a boltozatindítások és konzolok még kivehetők voltak. A szentély déli falán az ablak keleti kávája megvolt. A hajót vastag törmelékréteg borította, amelyből a templom alaprajzára csak következtetni lehetett, az 1953-ban Kiss Ákos által szabaddá tett északi fal alapján. A templomrom északnyugati sarkából a helybeliek elvitték a követ házépítésre (3. kép). A hajó helyét jelző dombot vastagon benőtte a gaz (4. kép). A templom kiterjedését kutatóárkokkal határoztuk meg. Középen, a hossztengelyben nyitott I. sz. kutatóárokkal megkerestük a templom kelet—nyugati kiterjedését, és támpontot kaptunk a belső elrendezésre, a szintekre és kívül a temető kerítőfalára is. Két észak—-déli irányú árokkal (II. és III. sz. kutatóárok) meghatároztuk a templom szélességét és azt, hogy a déli oldalhoz melléképület csatlakozott (5. kép), majd szelvényekkel tisztáztuk a teljes alaprajzot. Az árkokban a bolygatatlan talajig leástunk, s így képet kaptunk a hely középkort megelőző életéről is. A bolygatatlan talaj fölött mintegy 40 cm vastag őskori kultúrréteget találtunk (6. kép), amelyben neolitikus — a vonaldíszes kultúrába tartozó és kora bronzkori—kisapostagi kultúrába tartozó cserepek (7. kép) voltak. Ezek azt mutatják, hogy a domb, amelyen a templomrom áll, a neolitikumtól kezdve lakott terület volt. Ez a hely kedvező földrajzi adottságait és a közeli Siske-forrást figyelembevéve érthető is. A ROMAI VILLA A bronzkori réteg fölött az árkokban és a szelvényekben egy római villa alapfalai bontakoztak ki. Már 1890-ben Récsey Viktor is római peremes téglákat fedezett fel a rom területén. A környéken a múlt században római sírokat találtak. Az egyik sír — a Siske-forrás felett — a Varga udvar kertjében került elő, kő fedelét Kuzsinszky Bálint még látta. Állítólag innen való az a sima arany drótkarika, amelyet 1904-ben Mórocza К. a veszprémi Bakonyi Múzeumnak ajándékozott. Valószínűleg ugyaninnen való az a sír is, amelyet Récsey Viktor a romtemplomnál említ, s amelynek anyagát : egy üveg153