A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Palágyi Sylvia: A paloznaki és a tüskevári szarkofág

A váz bal oldalán talált kétfülű üvegkancsó és félgömbös pohár jelenléte kapcsolatba hozható a korábbi aquincumi, pécsi, brigetioi, pilismaróti leletek figyelembevételével, az ókeresztény temetkezési szokásokkal.'

5 A gömbtestű, hosszú, cilinderes nyakú vágott peremű korsók párhuzamai Intercisában Diocletianus éremmel fordulnak elő,

;i6 Aquincumban III—

IV. századi darab13. Textildarabka a bronzkancsó pereméről. 13. Textilstückchen vom Rande der Bronzekanne. 13. Morceau textile trouvé au bord de la cruche en bronze. 13. Обрывок текстиля возле бронзового кувшина. 114 12. Üvegpalack nyak és aljtöredéke. 12. Bruchstücke von dem Hals und dem unteren Teil einer Glasflasche. 12. Col et débris de fond de bouteille. 12. Горлышко стеклянной бутылки и осколок дна. ként ismertek,

37 a Brigetioban előkerült két korsó — másodlagos szarkofágtemetkezésből — a III. század utolsó, IV. század első két évtizedére keltezhető.'

48 Az ugyancsak brigetioi, kétfülű, talpgyűrűs üvegkorsó — a talpgyűrűt leszámítva — a legközelebbi párhuzama a paloznaki korsónak. Készítési ideje a III. század vége, a IV. század kezdete, de a század második felében még használatos volt.

:$tJ A fenti leletek alapján a másodlagos temetkezést a IV. század második felére keltezhetjük. A félgömbös, egyenesre vágott peremű pohár, amelyhez hasonlók Pannoniában a IV. század második felénél előbb nem kerültek sírba

40 — pilismarótiak a század 60—70-es éveiben —

41 csak megerősíti keltezésünk helyességét. A szarkofág szelvényétől sugaras irányban 5 kutatóárkot húztunk a további temetkezések, illetve település tisztázására. Az É—D-i, 1. számú árok kivételével, ahol néhány római táltöredéket találtunk, egyéb leletre nem akadtunk. A kedvező települési adottságok, sok és bővizű forrás, lehetővé tette volna ezen a helyen is a rómaiak megtelepülését, s talán az újabb építkezések meglepetéssel szolgálnak majd. Mivel a legközelebbi rómaikori lelőhely 2—3 km távolságra van, a Balaton partján, szarkofágunk nem tartozik az említett település temetőjéhez. Előkerülése egy eddig ismeretlen lelőhellyel gyarapította a veszprémi járás lelőhelyeinek számát.

42 Tüskevár 1969 szeptemberében a Bakonyi Múzeumhoz érkezett bejelentés alapján, megkezdtük a Paptagban (Kőhányási dűlő), ismert lelőhelyen előkerült szarkofág feltárását (14. kép). A dűlő D-i részén korábban hamvasztásos és III— IV. századi csontvázas sírokat dúltak szét, majd téglasír és szarkofág előkerüléséről is tudomást szereztünk. A tsz-istálló építésekor újabb sírokat találtak, leletanyaguk részben elkallódott, részben a tüskevári Helytörténeti Múzeum kiállításába került.

415 Az újonnan talált szarkofág lapos, díszítetlen akrotérionos tetejét már korábban leemelték, de a sírládát megtöltő földet nem bolygatták (15. kép). A feltárás során egy NyDNy—KÉK-i tájolású mészkő szarkofágban három temetkezésre akadtunk: egy 40 év körüli nő bolygatott csontvázára, egy 6—7 éves kislány csontvázára. A felnőtt jobb lábánál kb. 6—8 hónapos csecsemő csontjai kerültek elő.

44 (16. kép) A szarkofágba való temetkezés sorrendje a csontvázak sírban való elhelyezkedése alapján a következő lehetett: nő és csecsemő, majd a női váz megbolygatásával a gyermek nyújtott helyzetű eltemetése. A nő és csecsemő nem feltétlenül egyidőben kerültek sírba.