A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Palágyi Sylvia: A paloznaki és a tüskevári szarkofág

A paloznaki és a Veszprém megye rómaikori kutatását és leletanyagát vizsgálva, szembetűnő a korai és késői temetkezések tervszerű feltárásának hiánya. A korábban végzett villaásatások mellett (Baláca, Gyulafirátót, Szentkirályszabadja, Örvényes) csak véletlenszerűen kerültek elő sírok, temetőrészletek, ennek megfelelően sokszor a leletanyag elhordása után szereztek azokról tudomást. Már topográfiai munkánkat is rendkívül megnehezítette, hogy a kőlapos sírok, szarkofágok széttört darabjait gyakran beépítették és csak néhány adattári feljegyzés alapján tudtuk azokat eredeti lelőhelyükkel beazonosítani, korukat meghatározni. Gyűjtőterületünkről eddig kb. 13 későrómai temetkezésnél felhasznált szarkofágot ismerünk, de ezek közül csak a felsődörgicsei, papkeszi, tüskeváriak kerültek múzeumba. A dobai szarkofággal együtt így négyre csappant az értékelésre felhasználható darabok száma.

1 A szinte kiemelt feladatként elvégzett két szarkofágfeltárás kettős örömmel szolgált. Újkori bolygatástól mentes szarkofágokat találtunk, amelyekkel egyúttal gyarapítottuk a tihanyi múzeum kőtárát, illetve a tüskevári Helytörténeti Múzeum anyagát, és sikerült a veszprémi Bakonyi Múzeum amúgyis szegényes, zárt leletegyüttesből származó síranyagát szaporítanunk. Paloznak—Hampaszkut 1969 augusztusában a 929. hrsz. telken egy ÉK—DNy-i tájolású szarkofág fedelének középső akroterionját találták meg (1. kép). A leletmentés során egy 1,90 X 1,00 X0,84 m méretű mészkő szarkofágot tártunk fel. (Tető: 2,18X1,15 X 0,32 m) (2. kép). A sírgödör foltja 60—70, illetve 40 cm szélességben jelentkezett a szarkofág körül, majd a sírláda peremével megegyező magasságban padkaszerűen 15—18 cm-re elkeskenyedett a DNy-i oldal kivételével, ahol 40 cm szélességben tartott egészen az altalajig. A homokkal kevert szürke földes beásásból nagyobb faragott kőtöredékek kerültek elő. Jelentésük a különböző szélességű sírfolttal együtt, a szarkofágtető leemelése után tisztázódott (3. kép). A padkaszerű sírfolt tanúsága szerint, szarkofágunkat 1. A paloznaki szarkofág lelőhelye. 1. Fundort des Sarkophags von Paloznak. 1. Lieu de découverte du sarcophage de Paloznak. 1. Место находки палознакского саркофага. tüskevári szarkofág eredetileg is földbe mélyítették ugyan, de viszonylagosan csekély mélysége nem mentette meg a sírrablóktól. A sírláda peremén jelentkező sérülések és a kitört oldallap tanúskodik a szarkofág feltöréséről. A DNy-i oldal előtt kiszélesített sírgödörbe dobták a kitört oldallap darabjait, majd a másodszori betemetkezés alkalmával nagyméretű vörös homokkő lappal pótolták ki a hiányzó részt és egészítették ki, illetve zárták le vörös színű habarcsba rakott téglával a szarkofágot. Kielégítő bizonyítékok hiányában a másodlagos betemetkezés egyidejű is lehet a feltöréssel, de egy későbbi időben is felhasználhatták az üresen álló, esetleg nem is teljesen visszatemetett sírládát. Szarkofágunk az általános hármasú tagolás sírládák közé tartozik, amelyek Brigetioban, Aquincumban, Intercisában is gyakran előkerültek. A profilált keretű mező két oldalán kiképzett egyenes lezárású fülkében egy-egy szárnyas géniusz a felirat fogójául szolgáló peltára támaszkodik egyik karjával, míg a másikkal a pelta középső szarvát fogja. Az amúgyis sérült középső mezőben felirat nyomára nem akadtunk. A pelta alakja erősen eltér a Pannoniában szokásos hasonló ábrázolásoktól. Az ún. feliratos mező keretével párhuzamosan, hornyolással elválasztva csatlakozik a görbületét elvesztett, kissé összenyomott pelta. Alsó 109