A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Bényi László: Adatok a keszthelyi Balatoni Múzeum múltjából (1948–1949)

Adatok a keszthelyi Balatoni Múzeum múltjából (1948-1949) A magyar múzeumok történetében egyre gyakrabban „hősi korszak"-ként emlegetik azokat az éveket, amelyekben megszülettek első korszerű múzeumi kiállításaink. Amikor jogos büszkeséggel tartjuk számon a felszabadulás óta elért eredményeket, talán nem érdektelen az a visszatekintés, amely a kezdet nehézségeit és sikereit eleveníti fel. A felszabadulás után három év telt el a háborús károk felmérésével, állagbiztosítási intézkedésekkel és a különböző — állami, megyei, városi, társulati és magánkezelésben levő — vidéki múzeumok egységes irányításának, államosításának előkészítésével. Ez a nagyszabású szervező munka, amelyet a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium

1 múzeumi osztálya és az Országos Közgyűjtemények Felügyelősége

2 együttesen végeztek, kezdetben nem hozta meg a várt eredményeket. E tervek megvalósítását — amelyhez mintegy tíz millió forint pénzügyi fedezetre lett volna szükség, — az idő szerint más, hangsúlyozottabb állami célkitűzések előzték meg. Az adott költségvetési keretek között pedig nem lehetett szó az újtípusú szocialista intézmények megteremtéséről, hiszen nemhogy az ehhez szükséges tudományos, technikai és adminisztratív munkaerők státusainak, a kiállítási költségeknek biztosítására nem volt meg a lehetőség, de még — a nem funkcionáló — múzeumépületek megóvására is szűkösnek bizonyultak a meglevő keretek. Miután a mindent egy lapra feltett államosítási terv elodázódott, a V. K. M. átszervezett múzeumi ügyosztálya

3 az új múzeumi törvény — 1949/13 Trv. — előkészítéséhez fogott hozzá. Azonban e munka és sok más nagyfontosságú intézkedés eredményének beérése időt igényelt. A múzeumi terület lassan éledező állapotával szemben viszont az ország általános képét lázas építőmunka, kezdeményezés, szervezkedés jellemezte. Ez a feltartóztathatatlan, nagyszerű lendület azonban kezdetben nemhogy serkentette és előmozdította a múzeumi feladatok megoldását, hanem éppen ellenkezőleg, váratlanul olyan helyzeteket teremtett, melyek számos nagymúltú múzeumunk létét veszélyeztették. Ilyen válságba került a keszthelyi Balatoni Múzeum 1948 decemberében, amikor a múzeum épületét más intézmények — mezőgazdasági középiskolák és kollégiumok — elhelyezésére akarták igénybevenni.

4 A múzeum felügyeleti szerve, a V. K. M. az ügyben az alábbi nyilatkozattal foglalt állást: „A Balatoni Múzeum jelenlegi helyén való fenntartása mindenképpen szükséges. Ez egyike az ország azon kevés vidéki múzeumának, amely kifejezetten múzeumi célra épült azzal a rendeltetéssel, hogy a balatoni kultúra termékeinek gyűjtőhelye legyen. A Balaton mentén ezen kívül nincsen múzeum. A múzeum anyagának jelenlegi állapota háborús károk következménye, amelynek kiküszöbölése a vidéki múzeumok nagyfontosságú fejlesztési terveinek kapcsán folyamatban van. Az átszervezett vidéki múzeumok a tömegek nevelését és az ideológiai képzést fokozott mértékben szolgálják. De jelenlegi állapotában is jelentős nemzeti értéket képviselnek a múzeum megmaradt műtárgyai, melyek a múzeum hivatali helyiségeit nem számítva, mintegy harminc termet töltenek meg. Ez a gyűjtemény nem bolygatható meg és nem szállítható át anélkül, hogy lényeges értékcsökkenésnek, sőt mondhatni pusztulásnak ne legyen kitéve. Ezért a felelősség a közgyűjtemények felügyeletéről szóló 1929. évi XI. te. 7. §-a értelmében a vallás- és közoktatásügyi minisztert terheli. Az a megoldás, amely szerint a múzeum anyagát a Helikon könyvtár alatti ún. márványtermekben kellene elhelyezni, nemcsak a szakismeret, de az ügy tárgyilagos megítélésének hiányát is mutatja, mert a Helikon könyvtár alatt mindössze öt helyiség áll rendelkezésre, amiből kettő fürdőszobai célt szolgál. De azon felül, hogy e helyiségek múzeumi célra semmiképpen sem felelnek meg, azt is meg kell jegyezni, hogy ezekre lakásként van szükségük a Helikon könyvtár alkalmazottainak annál is inkább, mert a nagyértékű gyűjtemény a törvényes előírások szerint, őrizet nélkül nem maradhat."

5 Ez az érvelés azonban csak részben ért célt, mert az 1949. évi február 25-én megtartott tárcaközi bizottsági ülés olyan értelemben határozott a Festetics kastély ügyében, hogy a kastélyban levő mezőgazdasági középiskola a keszthelyi Balatoni Múzeum épületében, a múzeum gyűjteményei pedig a keszthelyi Kossuth Lajos utcai Pammer-féle ház első emeleti helyiségeiben helyezendők el.

6 E határozat végrehajtására, illetőleg a végrehajtás körülményeinek megbeszélésére az 1949. március 17-én Keszthelyen megtartott ülés volt hivatott.

7 Az ülésen „a V. K. M. képviselője hosszabban ismertette a megjelentekkel a népi demokratikus társadalomban a tudomány és ezen belül a múzeumok nevelő és felvilágosító hivatását." Kitűnik a továbbiakban az ülés jegyzőkönyvéből ,,... a V. K. M. képviselői nem értenek egyet a tárcaközi bizottság azon határozatával, hogy a Balatoni Múzeum helyéről elmozdíttassék. így tárgytalanná válik a Balatoni Múzeum áthelyezésével kap9