A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhládák és egyéb céhjelvényes emlékek

— A palotai csapócéh 1857-ben csináltatott zászlót, mégpedig Stettler Móric papi és miseruha készítőnél Pesten, a Nagyhíd u. 8. sz. alatt. A céh iratai között fennmaradt a 220 forintról szóló szerződés és a számla is, amely végülis 354 forintra emelkedett (VBM Ckdgy. Leltsz.: 69. 337.1.). 08 Kiss István: A pápai céhek életéből, Pápai Lapok 1906. XXXIII. évf. 21. sz. 89 VBM Ckdgy. Leltsz.: 70. 167. 1. 70 Uo. Leltsz.: 70. 168.1. 71 Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhbehívótáblák VMMK. 2. kötet, 1964. 3411. Egyéb példák a külön temetési behivótáblákra: a zsolnai posztósoké 1824-ből (Sprusansky, Svetozar: Cechové Zvolávacie tabulky v zbierkach, Slovenského Národného Múzea v Bratislave, Zbornik Slovenského Národného Múzea LXIII. 1969. História 9. 103 1. 10. kép) vagy a késmárki csizmadiáké 1733-ból. (Kassai Múzeum, Leltsz.: 65/1913.) 72 Duray Kálmán: A váci céhek, Vác, 1912. 127.1. 73 Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon. Bp.,1913. II. 183.1. 74 Bevilaqua-Borsody Béla: A magyar serfőzés története c. művében (Bp., 1931) részletesen foglalkozik az ún. kalandás céhek kialakulásával. Megállapítja, hogy azok a 16—18. században a középkori eredetű ún. kalandás papi testvériségek funkcióját vették át, mint kizárólagos temetkezési társaságok, tehát az eredetileg vallásos jellegű, később érdekvédelmi célzatú testvérsgek helyébe léptek, mint egyes kézműves céhek kebelében működő, vagy abból kiszakadt társaságok. Elnevezésük a Calendae (Kalendae) szóból, a hónap első napjának latin nevéből származik, amely napon az egyházi jellegű confraternitások tagjai rendszeresen összegyűltek és szertartásos lakomájukat tartották. 75 Kertész Manó : Szólásmondások 1922. 1421. 76 O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások, Bp. 1966. 112 1. C-15. 77 Mithay Sándor pápai múzeumigazgató feljegyzése, 1967. október 27. Szerző tulajdonában. 78 Bátky Zsigmond: Adatok a kopjafához. Bánffyhunyad, Néprajzi Értesítő, 1904. V. évf. 107—110.1. 3. ábra. 79 Pl. Völgyi Lajos sírköve a veszprémi felsővárosi temetőben. A Völgyi család tagjai sok nemzedéken át folytatták Veszprémben a bognármesterséget. 80 Czuczor Gergely—Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, Pest, 1870. V. kötet, 1255.1. 81 Veszprémi Bakonyi Múzeum leltsz: 70. 36. 1. Falusi József berhidai lakos ajándéka. 82 Veszprémi Bakonyi Múzeum leltsz: 68. 24.

1. 83 VBM Céh és kézműipartörténeti dokumentációs gyűjtemény. 70. 167.1. 84 Uo. 69. 521.1. 85 Bruckner Győző: A késmárki céhek jog- és művelődéstörténeti jelentősége, Miskolc, 1941. 167.1.; A temetés alkalmával a céhtagok a koporsó körül viharlámpákat vittek, amelyekben gyertyák égtek és így még hatásosabbá tették a gyászszertartás menetét. 811 A Bakonyszentlászlói Temetkezési Egylet temetési felszerelését Mátravölgyi Sándor szabómester őrzi. Bakonyszentlászló, Vak Bottyán u. 38. 87 VBM Céh és kézműipartörténeti dokumentációs gyűjtemény. 70. 1098.1. 88 VBM Céh és kézműip. tört. dok. gyűjt. 69. 601 1. 89 VBM Céh és kézműip. tört. dok. gyűjt. 69. 522.1. 90 VBM Céh és kézműip. tört. dok. gyűjt. 69. 662 1. 91 A céhlámpák és céhzászlók felkutatása érdekében 1967-ben kérdőívvel fordult a Veszprém megyei múzeumi szervezet a róm. kat. plébániákhoz, református és evangélikus lelkészi hivatalokhoz. Válaszaikból igen sok értékes adathoz jutottunk. Különösen az alábbiak nyújtottak számunkra jelentős segítséget: Czuppon Sándor plébános, Marcaltő, Dömötör János plébános, Bakonyszombathely, dr. Gaál Ottó plébános, Peremarton, Hegedűs József esperes, Zirc, Krasznai József plébános, Olaszfalu, Muzslay László plébános, Kislőd, Rajczy Pál plébános, Ugod, Tislér Géza ref. lelkész, Szentkirályszabadja és Orbán Lajos ev. lelkész, Nagyvázsony. Szíves fáradozásukért és segítségükért ezúton mondunk nekik köszönetet. 92 L. Veszprémi belső molnárcéh számadáskönyve 1839—1840. VBM Céh és kézmüipartörténeti dokumentációs gyűjtemény. 70. 167.1. 93 Isenberg, Heinrich: Altes Brauchtum im Handwerk. Das Gesellenwandern und was damit zusammenhing, Münster i. W. 1934. 33.1. 94 Isenberg id. m. 97.1. 95 Bevilaqua-Borsody Béla: A budai és pesti mészároscéhek ládáinak okiratai 1270—1872. Bp., 1931. II. 711.1. (A továbbiakban Bevilaqua: A budai és pesti mészároscéhek...) 96 Czuczor Gergely—Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, Pest, 1864. I. kötet, 1112.1. 97 Bevilaqua: A budai és pesti mészároscéhek... IT. 874.1. és ugyancsak Bevilaqua-Borsody Béla: A magyar serfőzés története, Bp., 1931. II. kötet, 994.1. 98 Kämpfner, Fritz: Handwerks- und Wirtshausschilder, Dresden, 1958. 7.1. 99 Brüning, Adolf

—Rhode, Alfred: Die Schmiedekunst bis zum Ausgang des 18. Jhts., Leipzig, 1922. 147.1. 100 Bloss, Lothar: Alte Schmiedekunst, Düsseldorf-Lausanne, 1962. 34 1 101 Bevilaqua: A budai és pesti mészároscéhek... II. 878.1. 102 Csányi Károly: A vasművesség (Ráth György: Az iparművészet könyve, Bp. 1912. III. 252.1. és Pereházy Károly: Cégérekről, (Műemlékvédelem VI. 1962. 107.1.) 103 Edvi Illés Aladár: A 17., 18., 19.század vasművessége,Iparosok Olvasótára, Bp., 1898. IV. évf. 2—3. sz. 26. 1. 104 Bárányné Oberschall Magda id. т. 5. 1. 105 Kämpfner id. т. 7. 1. 106 Bárányné id. т. 23—24. 1. 35. 1., 38.

1107 Győrffy-Viski: A magyarság néprajza II. 402. 1. 1437. kép. 108 Isenberg id. т. 35. 1. 8. kép és 39. 1. 10. kép. 109 Kämpfner id. т. 43. és 47. kép. 110 Bárányné id. т. 23—24. 1. 111 Balatoni Múzeum Keszthely leltsz. : 67. 4. 1. "''Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. VMMK I. kötet, 1963. 195—196.1. 113 Magyar Néprajzi Múzeum leltsz. : 97. 957. 114 Képét 1. Nagybákay Péter: Céhek, céhemlékek Veszprém megyében. Veszprém, 1971. 14. kép. 1,5 Gerő László—Sedlmayr János: Pápa, Bp. 1959. 150. 1. képe 151. 1. 133. kép. 11e Isenberg id. т. 31. 1. 6. kép., 63. 1. 19. kép. 117 Győrffy-Viski id. т. II. kötet, 427. 1. Céhemlékek. 118 Erich, A. Oswald

—Beitl, Richard: Wörterbuch der deutschen Volkskunde: Zunftgerät 860 1. 1,9 Ilyen pl. a bielitzi vargák herbergjelvénye (Isenberg id. m. 130.1.44. kép) különböző kis lábbelikkel, a Néprajzi Múzeum néhány hasonló darabja pl. a révkomáromi csizmadia legényeké kiscsizmával 1855-ből (Leltsz.: 49. 131.), a székesfehérvári kovácsoké (Leltsz.: 43. 308.) és bognároké (Leltsz.: 43. 317.), vagy a nagyszebeni kötélverőké (Leltsz.: 107. 823.) összecsavart kötélcsomóval és csomózott piros-fehér színű zsinórral. Hasonló üvegszekrénybe helyezett kicsinyített termékek láthatók a Kolozsvári Történeti Múzeum gyűjteményében, amelyek közül kettőt, egy nyerges és egy asztalos- lakatosjelvényt mutat be Magdalena Bunta és Viorica Iosub Tablele si semmele de breasla in colectule muzeelor de Istorie Cluj si Sighisoara с tanulmányában. (Acta Musei Napocensis IV. 1967. 206—207.1. 9—10. kép.) 120 Ilyen pl. a bajai molnárcéhjelvény (Győrffy-Viski id. m. 4021.1439. kép), amely 2 faragó molnárt jelenít meg egy malomkerék felett, vagy a Néprajzi Múzeum egy pintércéhjelvénye (Leltsz.: 15. 181), amely 3 legényt ábrázol, viselettörténeti szempontból is érdekes öltözetben, amint éppen egy hordóra húzzák fel az abroncsot. 121 Kring Miklós: A tatai csapómesterek — Helytörténeti adatok a magyar posztószövőipar történetéből, Domanovszky Sándor Emlékkönyv, Bp., 1937. 400—401.1. és 2., 3., 4. ábra. 122 Pápai Helytörténeti Múzeum. Leltsz.: 63. 4. 4. 64. 123 Pápai Helytörténeti Múzeum. Leltsz.: 63. 4. 4. 63. 124 A Néprajzi Múzeum 1960. évi tárgyi gyűjtése. Néprajzi Értesítő XLIII. 1961. 89. 1. Képe 88. 1. 42. ábra. 125 VBM Leltsz.: B. 2 és B. 3. 120 A fiókos szekrényt Pesovár János vásárolta meg a múzeum számára, és ő derítette fel a készíttető nevét és személyi adatait. 127 Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza Bp., 1959. 231. 1. 128/2. kép: „Faberakásos kovácscéhláda 1835-ből". A fiókos nagy láda Vajkai közlése szerint Németh Gábor tulajdonában volt (Szentgál, Herceggyöp 210). Újabb felkutatása sajnos nem járt eredménnyel s így nem sikerült a Bakonyi Múzeum számára megszerezni. 128 Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhládák. VMMK V. kötet, 1341. Függelék 40. 129 A tulajdonos, illetve készíttető Fejes Dániel személyére nézve Pesovár János, —• akinek ezúton mondok köszönetet a munkámhoz nyújtott segítségért — a következő adatokat gyűjtötte össze Herenden. Fejes Dániel, Herenden volt hentes és mészárosmester. Előtte minden valószínűség szerint annál az Eckstein Györgynél volt legény, akinek 1846-os évszámmal ellátott szekrényét már ismertettük. Mikor Eckstein György meghalt özvegyét Fejes Dániel vette feleségül és átvette az üzletet is. Eckstein György leányát — vagyis Fejes Dániel mostohaleányát Répásy Ferenc hentes és mészáros mester vette feleségül. Fejes Dániel herendi üzletét és vagyonát mostohaleányának adta át, miután az őt illető részt a család pénzben kifizette. Fejes Dániel ezután Veszprémbe költözött, ahol a Hosszú utcában (mai Jókai Mór utca) vásárolt házat és ott nyitotta meg hentes és mészárosüzletét. Később a városnál viselt valamilyen tisztséget, de ekkor már nem folytatta iparát. Jómódú, tekintélyes ember volt Herenden és Veszprémben is. — Valószínűnek látszik, hogy a herendi Fejes-csárda is azé a Fejes Dánielé lehetett, amelyről nemes Kovács János öreg szentgáli királyvadász úgy emlékezett meg a század elején, hogy valamikor „még a jó világban" a Fekete erdőn a veszprémi urakkal tartott vadászatok mindig ott fejeződtek be. (Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. Bp., 1912. IV. kötet, 25—26.1.) 130 Vajkai id. т. 287.1. ш Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhládák. VMMK V. kötet, 135.1. Függelék 67. és 69. 175