A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagy László: A veszprémi tobakok

coriarianak erdélyi meghonosítását progálta, Fridvaldszky telepítésének már „semmi jelét sem" találta. (I. m. 16. jegyz. 17. 1.) 1847-ben Kőváry László is azt írja, hogy semmi sem lett Fridvaldszky telepítéséből. Az oláh szkumpián kívül török importból biztosítják az évi 1000 mázsa szükségleteit (i. m. 16. jegyz. 17.1.). 148 A cotinus csersavtartalma átlag 17, a szicíliai coriariáé 27,8% (Klemp i. m. 14. jegyz. 24. 1.) Nyilván ezért kapta hangsúlyozottan a coriaria nevet is és a magyar cser-szömörcét. 147 Illés Nándor: A cser-szömörcéről. Erdészeti lapok, 16 (1877) 218. 1.; — Benkő i. m. 16. jegyz. 8.1. Őshazájáról nevezték Rhus syriacusnak is. {Körner i. m. 15. jegyz. 77.1.) Krünitz szerint Németországban is el volt terjedve a Rhus typhinummal együtt, amelyet különösen lándzsaalakú, élesen fogazott levelei jellemeztek és ugyanolyan hatású mint a coriaira. De használták a németek kordoványcserzésre egyéb szömörcefajtákat is, mint az északamerikai eredetű Rhus glabrumot és a kanadai Rhus canadenset, valamint a mi cotinusunkat is. (I. m. 15. jegyz. 68. k. 337—338.1.) 148 Charles Lécluse (Carolus Clusius) francia botanikus Bariorum plantarum história 12 (Antwerpen, 1601.) с müvében írja, hogy Salamanca körül egész szántóföldeket látott telis-tele szumakkal és hogy ott a bokrokat hasznosságuk miatt ugyanolyan szorgalmasan gondozzák, mint a szőlőt. {Körner i. m. 15. jegyz. 56.1.; — Benkő i. m. 16. jegyz. 8.1.) 149 A szumak olasz (szicíliai) megfelelője a „sommaco", amely teljesen megfelel az arab ,,soumag"-nak és a bizánci o-ov^a^í-nak. {Körner i. m. 15. jegyz. 77. 1.) 150 Ld. 142. jegyz. és Krüssmann 2. k. 1962. 382. 1. 151 Benkő szerint „konyhai hasznáról vette Essig Baum és Essig Zapfen német nevét... ma is élnek vele Németországban... Tört gyümölcse igen hasznos a hasfájás, vérhas, vérköpés és vérvizelet ellen, kívülről rossz kelevényekre". (I. m. 16. jegyz. 10—11.1.) — A Czuczor—Fogarasi szótárban a coriarianak, illetve ,,tímárfű"-nek szintén ,,etzet-fa, etzet szömörcze a népies neve". (I. m. 10. jegyz. 299. hasáb.) „Eztet szörmörtze"ként szerepel a Diószegi—Fazekas füvész könyvében. (I. m. 144. jegyz. 211. 1.) — Az orvosi füvész-könyvben nagyjából ugyanaz a konyhai és gyógyászati haszna, mint Benkőnél. Ételsavanyításra gyümölcse szolgál, „hasmenés ellen kérgének, levelének és gyümöltsének főtt vize. összetört és feláztatott magvaiból a bőrnek, ajkaknak és a végbélnek repedéseit és a vérző nyelvet tartják hasznosnak kenegetni". (I. m. 144. jegyz. 206—207.1.) 152 A coriaria meghonosításának hasznára „mivsl, hogy jobb a cotinusnál, illetve az oláh szkumpiánál" először az erdélyi Benkő József hívta fel a figyelmet (i. m. 16. jegyz.). Felhívásának azonban nem lett visszhangja. 80 év múlva Illés Nándor kísérletezett ismét a propagálásával. Külföldi, főként dél-tiroli és olaszországi példákon felbuzdulva ajánlotta termesztését az Erdészeti Lapok 1877. évfolyamában. Magvakat, csemetét, tanácsokat kért erdésztársaitól és maga is megpróbálkozott kertjében ültet tésével. Az ő kezdeményezése sem járt eredménnyel, az uradalmi erdőgazdaságok vezetőinek konzervativizmusa, legfőképpen a szömörcés (cotinusos) területek bérbeadásával kapcsolatban szerzett rossz tapasztalataik miatt. A legtöbbjük úgy látszik nem is tudta, hogy mi a különbség a cotiuns és a coriaria között. (Lm. 13., 147. jegyz. és A cser-szömörczéről. Erd. Lap. 16(1877)374.1.) 353 Veszprém város levéltára. Tanácsülési iratok, 1826. 140. B. Múz. Adattár. Ipartörténet, 8198 (30—-34) 69. 154 Takáts Gy. i. m. 4. jegyz. 580—583. 1. 156 Tanos i. m. 13. jegyz. 343. 1. 156 Ld. 152. jegyz. 157 Gombocz i. m. 139. jegyz. 343. 1. 158 B. Múz. Tobak céh iratai (időrendben): 58.98. 125., 58.98.82., 56.78.1., 58.98.83. 169 Ld. 153. jegyz. 8198/33/69. 160 Tanos i. m. 13. jegyz. 490.1. ,61 Salamancaban ugyanígy aratták a szömörcét már a 16. században úgyszólván egész Spanyolországnak. {Körner i. m. 15. jegyz. 56.1.); Németországban a 18. században {Krünitz i. m. 15. jegyz. 63. k. 337—338., 360. 1.). A 19. század közepén Dél-Tirolban meg Olaszországban igen nagy arányokban termesztették és szintén ugyanígy aratták, főként svájci, németországi, angliai, sőt amerikai exportra. 1873-ban 10 hónap alatt csak az Angliába irányuló export Ausztriából 14 960 q, Olaszországból 257 380 q volt, 220 333 fontsterling értékben. Ez lelkesítette fel Illést a coriaria hazai propagálására. {Illés Nándor: A cser-szömörczéről. Erd.'Lap. 16 [1877] 220. 1.) 162 Takáts Gy. adatgyűjtése. Kaposvári Rippl Rónai Múzeum kézirattára, 39/1953. 3. 1. 163 Érdi i. m. 30. jegyz. 100. 1. 184 Szinnyei tájszótárában (1. k. 1206. hasáb): „kölyü, külü, köjü, külyü" névváltozatai szerepelnek a lábbal mozgatott köles, mák, lenmag, tökmag és kendertörőnek Vas-, Baranya, Kis Kun megye, Csallóköz, Abaúj, Zemplén, Háromszék és Csík megyékből. Ld. még Semayer Vilibald : Meringer, R. : Die Werkzeuge der pinsere Reihe. Wörter und Sachen. I. 2. 1909. ism. Népr. Ért. 11 (1910) 122. 1. — Schmidt Tibolt: Olajkészítés és eszközei a hunyadmegyei oláhoknál. Népr. Ért. 12 (1911) 61— 62.1. —Zelenin, D. : Russische (Ostslavische) Volkskunde. Berlin—

Leipzig, 1927. 85—87.1. —i Zelenin Karkovból egy kőmozsaras példányt közöl, a parasztok árpa, zab, hajdina, len, kender, a tímárok tölgy- meg fűzfakéreg törésre is használtak. Wildhaber, R.: Gerstenmöser, Gerstenstampfe, Gerstenwalze. Archiv für Volkskunde 45 (1948) 3. 192. 1. Wildhaber szerint Steiermarkkai bezárólag keleteurópai szláv területre korlátozódik. Megvan Kínában, Japánban, Indiában, ahol rizst hántolnak vele. Alkalmazták paprika és tölgykéreg zúzására. Tölgycsert a debreceni tímárok is törtek vele, {Pető i. m. 16. jegyz. 67.1.) bár erre a célra általánosabban elterjedt eszköz volt a kézzel mozgatott, kalapácsformájú, vasvégű nagy bunkó, erdélyi nevén a „csertörő kótyus, kótis", debreceni nevén „furkó". {Pető i. m. 16. jegyz. 59. 1.) Ezzel a lehántott tölgykérget azonban nem mozsárban, hanem favályúban törték, Erdélyben „kótisolták", ahol lehetőségük volt rá csertörő malmokban vízikerékkel mozgatták a kótyust. 185 Mozsár helyébe mint a kézi tilolón gerendába vágott keskeny vályú, vagy kiálló léc került, a kalapács ütőfején szintén ennek megfelelően — kölcsönösen egymásba illő — léc, vagy vályú. Lábbal mozgatott lenmeg kendertörőkről ld. Jirlow, Ragnar: Zur Terminologie der Flaschbereitung in den germanischen Sprachen. Göteborg, 1926. 134. 1. Ebner Sándor: A Budapest környéki községek népi kendermunkája és eszközei. Népr. Ért. 19 (1927) 53.1. — Gönyei(Ébner) Sándor: A kendermunka népi szerszámai Magyarországon. Népr. Ért. 28 (1936) 4. 1. — Gönyei szerint a kölestörőből vették át a kender munkálására. Valószínű, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó tobakok meg tímárok a szömörce zúzásra és a csertörésre is. Lábbal mozgatott kendertörőt közöl az Ormányságból a Népr. Ért. 43(1961) 82. l.-on. 168 Wildhaber i. m. 163. jegyz. 122.1. 187 Semayer i. m. 163. jegyz. 122. 1. — Wildhaber i. m. 163. jegyz. 192. 1. les Veszprém megye levéltárában Veszprém város levéltára. Jkvi iratok ad 1829/30. p. 266. Dékány József vagyonának összeírása. Másolata B. Múz. Népr. Adattár 8198/10/69. 189 Benkő i. m. 16. jegyz. 14—15.1. 170 Ld. 162. jegyz. 1.1. 171 Krünitz i. m. 15. jegyz. 68. k. 322., 338.1. 172 Korner i. m. 15. jegyz. 62.1. 173 Korner i. m. 15. jegyz. 72. 1. 174 Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. k. 108. 1.; — 68. k. 341. 1. ,75 Ld. 162. jegyz. 1. 1. 178 Fridvaldszky i. m. 16. jegyz. 15.1. — Krünitz szerint is főzték a szattyán és kordovány cserzéshez a szömörce port a 18. században és olyan forrón használták, amennyire a bőr csak „elviselte". (I. m. 15. jegyz. 68. k. 338.1.) Ugyanezt írja de Lalande után Sprengel is (i- m. 15. jegyz. 13. k. 69.1.). 177 Veszprén megye levéltárában Veszprém város levéltára: Különféle irományok. Fasc. 14/a. Néhai Tobak István vagyonának összeírása 1779. máj. 19. Másolata: B. Múz. Népr. Adattár 8199 (52)69.; Tanácsülési iratok 1825. dec. 3. 60. Tóth Péter vagyonának összeírása. Másolata: B. Múz. Népr. Adattár 8198/24/69. 178 Ld. 162. jegyz. 178 Ld. 181. jegyz. 180 Hy

en „tömlővarró tűket" csak egy óbudai házaló szállított a 19. század második felében. Nem tudni hol szerezte be. 6000 db volt országos viszonylatban az évi szükséglet. (A magyar korona országainak gyáripara. Ld. 13. jegyz. 43.1.) 181 Egyedül Fridvaldszkynál fordul elő „kőteknő"; az erdélyi örmény kordoványosok használták. (I. m. 16. jegyz. 15.1.) 182 Ld. 162. jegyz. 1.1. 183 A kecskebőrtömlő készítésének egy ékírásos asszír receptjén már az i. e. 700-ban feltűnik a zsákcserzés. Itt ugyan még valószínűleg nem varrással, hanem tömlőre nyúzassál jött létre a bőrzsák, amelybe hetita gubacs levét öntötték. így cserezhették a római kecske-, ökör- és borjúbőr tömlőket is. E keleti eredetű cserző eljárásra emlékeztet az az egyiptomi mumifikálás is, amelynél a belső szervek eltávolítása után többek között az Acacia milotica terméséből készült cserzőanyagot juttatták a holttest belsejébe. Zsákcserzéssel készült az arabok finom bőreinek egy része. így a 18. századi maroquin, már ugyanúgy varrva, szumakkal töltve és kősúlyokkal préselve, mint nálunk; azzal a különbséggel csupán, hogy a kecske- és birkabőröket nem egyenkint összehajtva, hanem kettőt, húsos oldalukat kifelé fordítva, varrták össze zsákká. (Gansser i. m. 15. jegyz. 85 (1949) 3168., 3177—3179.1.) Az arablakta országokon kívül, főként török tartományokban terjedt el. Ezért nevezték a taposó, gázoló Eljárással együtt keleti, vagy török módra való cserzésnek, míg a cserző gödörben, illetve hordóbanmotollával történő forgatást nyugateurópainak. {Klemp i. m. 14. jegyz. 50. 1., — Frecskai i. m. 11. jegyz. 47.1.) Bár a korszak ipari kémeinek közvetítésével már a 18. században Nyugat Európába is eljutott. Angliában „bottle tannage" a neve, Dániában varrott bőr, Franciaországban, különösen Bretagne-ban és Párizsban de Lalande szerint „Cuir au sippage", vagy „Cuirala Danoise". {Krünitz i. m. 15. jegyz. 68. k. 112— 113., 218.1.) Zsákcserzéssel készítették a szattyánt az oroszországi Kazánban. {Georgi, Joh Gottl. : Bemerkungen einer Reise im Russischen Reich im Jahre 1772.1. Bild St. Petersburg, 1775. 816.1.) így készült a híres orosz juchtbőr {Gansser i. m. 15. jegyz. 127 (1956) 26. 1.) Nálunk 1773-ban Fridvaldszky írja le először, mint az erdélyi kordoványkészítés jellegzetes cserzési módját, lényegében ugyanúgy, mint Hollósy, Éder és Wellmannék 170 évvel később. (I. m. 16. jegyz. 15. 1.); majd 1796-ban megemlíti Benkő is. (I. m. 16. jegyz. 14.1.) 184 Veszprém megye levéltárában Veszprém város lsvéltára. Különféle irományok. Fasc. 14/a. Néhai Tobak István vagyonának összeírása 1779. máj. 19. Másolata: B. Múz. Népr. Adattár 8199 (52)69.; jkvi iratok ad 1806/7. p. 112. Szabó Imre vagyonának összeírása. Másolata: B. Múz. Népr. Adattár 8198/1/69. — Tanácsülési iratok 1925. dec. 3. 60. Tóth Péter vagyonának összeírása. Másolata: B. Múz. Népr. Adattár 8198/ 24/69. Mindegyikben „tőtő válu" a neve. 185 A német zurichten-nek megfelelő mesterszó. „Curikteráj"-nak, „curikk"-nek hívták és megmunkálást, kikészítést értettek alatta a szamosújvári tímárok {Kovács i. m. 79. jegyz. 346. 1.). Kikészítésnek mondták a debreceniek is {Pető i. m. 16. jegyz. 65.1.) és bizonyára sokfelé másutt az országban. Ez a kifejezés ment át a gyáripar szóhasználatába is {Klemp i. m. 14. jegyz. 61. 1. ; Érdi i. m. 30. jegyz. 128.1. : Ratkóczi i. m. 28. jegyz. 222. 1.). Az egész bőrtechnológiai folyamatra tehát a „készítés, bőrkészítés", a cserzést követő megmunkálásra pedig a „kikészítés" szó használata a helyes. 188 Andrásovszky, Domokos és a sumeni tobakok tájékoztatása. „Curikk szobának" nevezték a debreceni tímárok {Pető i. m. 16. jegyz. 50. 1.). A gyáriparban ma is „kikészítő műhely" {Ratkóczi i. m. 28. jegyz. 223.1.) 187 Ld. a veszprémi tobakok vagyoni viszonyait ismertető III. fejezetet. 188 A 18. században már általánosan használt; Németországban mint Streckeisen, a rámája mint Streichschragen {Beckmann i. m. 15. jegyz. 227.1. ; Krünitz i. m. 15. jegyz. 68. k. 230.1.). — Részletesen írja le Sprengel (i. m. 15. jegyz. 13. k. 92—94 1.). — Hónaljmankónak és emellett rekkolónak, igazítóvasnak, a műveletet pedigrekkolásnak, puhításnak, kihúzásnak nevezték a debreceni tímárok {Pető i. m. 16. jegyz. 76.1.). 189 Veszprém megye levéltárában Veszprém város levéltára: jkvi iratok ad 1829/30. p. 266. Garas Ferenc vagyonának összeírása 1830. márc 12. Másolata: B. Múz. Népr. Adattár 8198 (7)69. 229