A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagy László: A veszprémi tobakok

egész Dunántúl kecskeállománya és nyersbőr-készlete, jól szemlélteti Fényes Elek adata. (Magyarország ismertetése... Ld. 13. jegyz. 1. k. 94., 287.1. — 2. k. 73., 231.1.) Eszerint a század közepe táján egy évben Fehér- Somogy-, Tolna- és Veszprém megyében összesen 5329 kecskét tartottak nyilván. Ebből Veszprém megyében 1048-a.t. Ami annyit jelent, hogy — a pápai filiális céh tagjaival együtt 25 mestert és minden ötödik kecske levágását véve alapul — a megyei állományból évente egy mesterre csak 8 db kecskebőr jutott, ha nem vásárolt valóban „távoli helyeken", többek között Eszéken és Pesten szlavóniai, bánáti, törökországi, meg erdélyi bőröket. 33 Tobakcéh iratai. B. Múz. 58.98.125. 34 Veszprém Megye Levéltára. Currentales 26-1794. B. Múz. Adattár. Ipartörténet 8201/1/69. 36 B. Múz. Adattár. Ipartörténet 8201/2/69. 36 A kész törökországi bőráru, így a „török kordovány" is, amelynek igen nagy keletje volt egész Európában, még a nyersbőrnél is nagyobb menynyiségben özönlött a végvidékeken át Magyarországba és rajtunk keresztül tovább. Egy-két jellemző szám: Broódba 1803. nov. 1.—1804. okt. 31-ig 271 944 db török kordovány érkezett, {Demian: Statistische Beschreibung... Ld. 16. jegyz. 2. k. 164.1.) 1817-ben 156 024, 1818-ban 122 101 áh kordovány és szattyán: Schupanekbe 1817-ben 290 333, 1818-ban 357 015 db ; Zimonyba csak 1817-ben 537 825 db szintén török kordovány és szattyán. {Fényes E. : Magyarországnak... állapotja... Ld. 13. jegyz. 6. k. 83—85.1.) 37 Ld. 35. sz. jegyz. 38 A „cselédnek" való „nagy csizmát tehén bőrből szőr zsinórra" varrták. Ld. Tekintetes Nemes Veszprém Vármegyének Árr-Szabása. Veszprém 1813. 4.1. B. Múz. 5403/1921 szerz. napló sz. 39 Tobakcéh iratai. B. Múz. 56.24.1. sz. 40 „Kordoványos" mellett a kiváltságlevelekben (ld. Eperjessy i. m. 9. jegyz. 206. 1.) „cordubisiarius seu pellium cordovan dictarum preparator", németül „Korduaner" szerepel. Szádeczky és Eperjessy jegyzékeiben feltüntetett céhes helyeken: Szepes-Bélán, Belényesen, Békéscsabán, Debrecenben, Miskolcon és Pesten kívül még igen sokfelé dolgoztak. Elsősorban ott, ahol nemcsak igény volt a kordovány csizmára, hanem viszonylag könnyen elegendő kecskebőrhöz is juthattak. így a katonai végvidékeken, főként a „szerémi, bánsági és székely ezredek" területén: „Mitroviczon, Szlankamenben, Karlovitzon, Zimonyban, Kubinban,az illyr ezred topleczi és rácz poschechenai századaiban, Fehértemplomban, Ó-Orsován", (Fényes E. Magyarországnak... állapotja... Ld. 13. jegyz. 6. k. 75.1.). Erdélyben különösen az örménylakta városokban: Szamosújvárott, Fogarasban, Gyergyószentmiklóson. {Demian: Darstellung. .. Id. 16. jegyz. 2. к. 82.1.) 41 Tobakcéh iratai B. Múz. 59

;

98.2. 1. pont. A modern bőrgyártás szakemberei is így vélekednek. „Általában a juhbőrök használhatóságát illetően szabályként kimondhatjuk, hogy minél finomabb a gyapjú, annál silányabb a bőr... A durvagyapjas juh bőrszövete erősebb, szívósabb, rostjai ellenállóbbak". {Érdi i. m. 30. jegyz. 17. 1.) „Minél durvább a gyapjú, annál sűrűbb és szilárdabb a bőr rostszerkezete"... „A durvagyapjas (juh) bőrök minősége gyakran igen közel áll a kecskebőr minőségéhez". {Ratkóczky i. m. 28. jegyz. 18., 60. 1.) 42 Fényesnél olvassuk (Magyarországnak... állapotja... ld. 13. jegyz. 5. k. 131.1.) a Szabad Jász és Jun Kerületek állattenyésztésével kapcsolatban, hogy az 1830-as évek végén ,,a magyar hosszú gyapjas juhok napról napra fogyatkozván ezek helyét a birkák töltik be... sőt a nagyobb birtokosok már nemesített (birka) nyájakat is tartanak." 43 A nemesítés 1773-ban kezdődött, amikor Mária Therézia „ezen iparágat (a juhtenyésztést) kellőleg méltányolván háromszáz huszonöt merinói birkát hozatott Spanyolországból... mely később új szállítmányok által szaporíttatván mintegy bölcsője lőn Magyarországon a nemesebb juhfajnak" írja Horváth Mihály (i. m. 16. jegyz. 127., 128. 1.). Ugyancsak tőle tudjuk, „hogy először az egész országban a magyar faj volt elterjedve", a Dunántúl „kivált Veszprém, Győr, Fehér és Tolnamegyékben". (I. m. 128. 1.) Kitaibel viszont 1799-ben Paintner Mihály rátóti prépost személyes közlése alapján már arról tájékoztat, (Gombocz Endre: Diaria itinerum Pauli Kitaibeli. Bp. I. Iter Baranyense, 343. 1.) hogy „Die Viehzucht besonders die Schafzucht wird von den Güter besitzern allenthalben verbessert und vermehrt so dass nun die Zentner Wolle, der vormals 25 bis 28 fl. kostete, schon für 50—100 fl. verkauft wird. In der Weszprimer Gespannschaft wird der auf dem Praedium Jutas erzeugte Wolle der Vorzug gegeben, so dass sie immer um 8 bis 10 fl. mehr gilt. Auf der Puszta Toti an der Tolnaer Gespannschaft hat Fürst Eszterházy eine grosse Anzahl durch spanische Wildder veredelte Schafe. Herr v. Holzmeister der am ersten Hand angelegt die Schafzucht zu verbessern und hält auf den nach Mező Komárom gehörigen Gütern 18 bis 20 tausend Schafe. In Jutas und Fok Szabadi sind deren 15—16 000; in Ratoth 2500 verbesserte und ordinäre auf 1500. Der vorzüglichste Handelsplatz für Wolle ist gegenwärtig Palota, wo H. Graf Nicolus Zichy den grössten Handel mit Wolle treibt. Er kaufte in einem Jahre nur in der Weissenburger Gespannschaft 2400 Zentner Wolle zusammen und schätzte den jährlichen Ertrag an Wolle in diesem Komitate auf 5000 Zentner"

. 44 Ld. Érdi i. m. 30. jegyz. 17.1. 45 Hollósy István beszélt a gyapjú tépésével és „tolásával" kapcsolatos technológiáról, többször találkoztunk a veszprémi tobakok vagyon összeírásaiban és peres irataiban gyapjúkészlettel és gyapjúügyletekkel. Ld. később a Készítés с fejezetben a meszes munkát és a tobak vagyonokról szóló III. részt. 46 Hanák János: Természetrajz. Pest, 1848. 159.1. 47 Ld. 34. sz. jegyzetet. 48 Ld. 22. sz. jegyzetet. 49 Jakab Sándor és Ambrus Árpád (Kidé) közlése. 50 Ambrus István kolozsvári szűcs a tömlőre nyúzásnak ezt a módját Magyarlétán sógoránál látta, aki katonakorában, az első világháború idején Bukarestben tanulta. 51 Ratkóczy i. m. 28. jegyz. 28—29. 1. 62 Érdi i. m. 30. jegyz. 19. 1. 63 A peckelést a szárításnál sokfelé alkalmazták, így a szegedi tímárok is, akik a peckeket, melyekkel a bőrt „kipöckölték" „pöcökfának", vagy „pöcökvesszőnek" nevezték és mogyorófából készítették. {Szegedi Kálmán: Tímármesterség. Mesterszavak. Magyar Nyelvőr 4 (1875) 527. 1.) 54 A szárításra, peckelésre vonatkozó rész főként Ambrus Árpád közlése. 65 Bél Mátyás írja 1736-ban, hogy a Bakony erdeiben „téli istállók is vannak" és itt „a gondoskodás néha balul üt ki a farkasok miatt, melyek csapatosan kóborolnak és a nyájban vészes pusztítást okoznak, hacsak a tulajdonosok nagy gonddal és költséggel nem őriztetik ezeket a téli aklokat". (Lukács Károly: A Balatonvidék földrajza kétszáz év előtt. Bél Mátyás „Notitia Comitatuum Veszprémiensis Simighiensis et Szaladiensis" с kéziratának fordítása és ismertetése. Tihany. 1943. 238—239. 1.) 56 Ld. 43. jegyz. 57 Különösen „1800 óta a veszprémi zsidóság számbelileg állandóan gyarapodott. Ugyanis míg 1800-ban keletkezett portio-kimutatásban csak 29 füzetőképes család szerepel, addig egy 1809-es lista, mely a püspöknek mint földesúrnak fizetett „Schutzgeld" kivetését tartalmazza, 49 füzetőképes egyént, az 181 l-es lista pedig már 60-at sorol fel". {Kun Lajos: A veszprémi zsidóság múltja és jelene. Veszprém, 1932.20.1.) 58 Megyei Levéltár. Megyegyűlési iratok. Másolata B. Múz. Adattár. Ipartörténet 8200 (4) 1969. 69 Megyei Levéltár. Currentales: 39.1795; 61. 1799. Másolatai: B. Múz. Adattár Ipartörténet 8201 (7) 1969 ; 8201 ( 13) 1969. — Tekintetes Nemes Veszprém Vármegyének Árr-szabása. Veszprém, 1813. 3. 1. B. Múz. 5403/1921. szerz. napló sz. 60 Megyei Levéltár. Megyegyűlési iratok. Másolata B. Múz. adattár. Ipartörténet 8200/6/1969. 61 Ambrus Árpád kidéi mészáros közlése. 82 Sárközi Árpád kidéi szűcs közlése. 03 Ld. A III. fejezetet, a veszprémi tobakok vagyoni helyzetéről. 84 Andrásovszky Dano közlése. 86 Ratkóczy i. m. 28. jegyz. 71. 1. 88 Beckmann i. m. 15. jegyz. 1. k. 211. 1. 87 Sprengel, i. m. 15. jegyz. 1. k. 24., 25. ; — 13. k. 73—74., 76.1. 88 Magyarországon inkább csak a folyók, patakok melletti utcák (Tobak utca Veszprémben, Székesfehérvárott, Tímár utca Pesten, Budán); Németországban maguk a folyóvizek is, mint pl. Wormsban a felső és alsó Lawerbach, Kölnben a Rotgerberbach és a Weiszgerberbach Strasse, Rostockban a Gerbergraben, Münsterben és több más városban a Löher Strasse. {Körner i. m. 15. jegyz. 48.1.) 89 Ratkóczy i. m. 28. jegyz. 113. 1. 70 Ratkóczy i. m. 28. jegyz. 114. 1. 71 A 18. századi német tímárok a folyóvizek partján levő mosópadhoz („Waschbank") kötötték a bőröket. {Beckmann i. m. 66. jegyz.) A zilálnak a céh „tímárgátjánál" közösen áztattak, a céh felbomlása után ki-ki a saját gátjánál. (Kovách G. i. m. 16. jegyz. 122. ÍJ 72 A debreceni tímárok kb. 1000 liter űrtartalmú fenyő-, vagy tölgyfakádakat használtak. {Petői i. m. 16. jegyz. 34. 1.) — Szegeden gödörben volt a kád, áztatónak, vagy szintén ázónak hívták. {Szegedi K. i. m. 53. jegyz. 526.1.) " Debrecen a nagy bőrök áztatása kádban 4—5 napig tartott; harmadnap, „félázáskor a kihányt bőröket" tőkén megstrekkolták, húsos oldalát vakaró késsel megkaparták és tiszta vízbe visszadobták". {Pető i. m. 72. jegyz.) A juhbőröket csak két napig áztatták, többször „meghányták" s szintén nem a régi áztatóba tették vissza, a vizet minden felhányás után felfrissítették. (Pető. i. m. 16. jegyz. 41.1.) 74 De Lalande szerint is a tímárok addig hagyták a bőröket ázni a folyó vízben, amíg sajátos szaguk nem lett. {Sprengel i. m. 15. jegyz. 24—25.1.) 75 Ferenczi István: A tímármesterség Nyíregyházán. Népr. Ért. 19 (1927) 70. 1. ; Szép József páncélcsehi tímár közlése. 76 A tímárszerszámokat főként Ausztriából, Német-, Francia-, Angolországból és Amerikából hozzuk be. De nálunk is készítenek. Egy újpesti gyár a húsoló, színelő késeit és vakaró vasait (Schabeisen) Óbudán egy ottani kézművesnél készítteti. „Azt állítják, hogy ezek a kések jóság dolgában a bécsi gyárak készítményeit felülmúlják. Ilyen szerszámok készítéséhez értenek vidéken is". (Á magyar korona országainak gyáripara. I. m. 14. jegyz. 43.1.) 77 Czuczor-Fogarasi i. m. 14. jegyz. 6. k. 1874. 299. hasáb. — Klemp i. m. 16. jegyz. 66.1. ; Szegedi i. m. 53. jegyz. 527.1. ; Gáborján Alice: A Néprajzi Múzeum 1961. évi tárgygyűjtése. Nagykőrösi tímárműhely. Népr. Ért. 44/1962.230.1. 78 Frecskai i. m. 16. jegyz. 41.1.; Klemp i. m. 16. jegyz. 66.1.; Márton Gyula: A tímárok zilahi mesterségszavaiból. Kolozsvár, 1948. 10. 1.; Pető i. m. 16. jegyz. 77.1. 79 Kovács Júlia: A szamosújvári tímárok szakszókincse. Nyelv és Irodalomtudományi Közlemények. Kolozsvár, 4 (1960) 347.1. 80 Ratkóczi i. m. 28. jegyz. 79. 1. 81 Frecskai i. m. 11. jegyz. 79. 1. 82 Tőkének hívták a szamosújvári tímárok, {Kovács J. i. m. 79. jegyz. 345. 1.) a zilahiak (Kovalovszky Miklós: A zilahi tímárság nyelvéből. M. Ny. 49 (1953) 241,: Márton i. m. 78. jegyz. 10. 1.; a nagyenyediek (Lázár István: A bőrcserzés Nagyenyeden. Népr. Ért. 1 (1900) 56.1.); a debreceniek (Pető i. m. 16. jegyz. 34. 1.); a szegediek (Szegedi K. i. m. 53. jegyz. 257.1.) és tanulmányutam idején a kolozsváriak a páncélcsehiek és a szászrégeniek is. 83 Czuczor—Fogarasi i. m. 10. jegyz. 298. hasáb. 84 Frecskainál 190 x 40 cm (i. m. 11. jegyz. 40. 1.) ; a zilahiaké kb. 2 méter hosszú {Márton Gy. i. m. 78. jegyz. 10.1.); Ratkóczi szerint kb. 140 X 60 cm (i. m. 28. jegyz. 79.1.) 85 Sprengel i. m. 15. jegyz. 13. k. 75.1. 88 Ld. 85. jegyz. 87 Ld. 85. jegyz. 88 Krünitz i. m. 15. jegyz. 68. k. 58.1.; Sprengel i. m. 15. jegyz. 13. k. 26.1. 89 Baltasar Behem 1505-ben Krakkóban készült Kodex Pictoratusában. Legutóbb Ameisenowa Zofia közölte (Kodeks Baltazár Behema. W. Warszavie, 1961. 12., 26. Tbl.); Ld. még Weigel Christopnál a Lederer ábrázolást (Abbildung der Gemein-Nützlichen Haupstände... Regensburg, 1698.) 90 „A tőke hosszában kettéfűrészelt fatörzs", írja a zilahiakéről Márton Gy. (i. m. 78. jegyz. 10. 1.). Ilyen tőkék szerepelnek Krünitznél,akide Lalandetől vette (i. m. 15. jegyz. 68. k. 4038. képen) és Sprengelnél is (i. m. 15. jegyz. 13.k.II.tábl.) 15* 227