A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin–Törő László: Veszprém megye néprajzi kutatásának 10 éves távlati terve

Veszprém megye nagy területtel rendelkezik, sokarcú, így még gondolni sem lehet arra, hogy a megyében dolgozó két ethnográfus a társadalmi néprajz komplexitását is feldolgozza. Ezért csak arra korlázozódhat tevékenységük, hogy egy-egy „mélyfúrást" végezzenek, azaz legalább 3—4 kutatókörzetet kell kijelölni kutatópontokként. A jól kiválasztott pontok egy általános, átfogó keresztmetszetet adnak nemcsak a megyei, hanem az országos gyűjtésekhez is. A megye néprajzi térképén levő fehér foltok országos mulasztások „eredményei". A Bakonytól északra fekvő területek művelődéstörténete a középkortól kezdve jelentékeny. Gondoljunk csak Pannonhalma gazdaságtörténeti, kultúrtörténeti stb. hatására, vagy a pápai kollégium szerepére. Ezek alapján javaslom, hogy a most elkészülő terv a megye északi területeinek megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítson. Másik, nemzetközi méretekben és szinten is adóssága a magyar néprajznak a somlai szőlőkultúra feldolgozása. Bár születtek komoly eredmények a hazai szőlészeti kutatások területén, de csak a Balaton környéki szőlőművelés és bortermelés kutatása állt előtérben. így legalább tájékozódó jellegű, felderítő gyűjtést kellene végezni a somlai borvidéken. Ugyancsak fontos lenne a megyében oly jelentős szerszámkészítő központok alapos feldolgozása. A Felső-Tisza vidékén, Kárpátalján, Tiszántúlon még ma is elevenen él a bakonyi szerszámkészítők emléke, hagyománya. E témakörben is kiemelt szerepet kell juttatni a talicskakészítésnek : itt, Veszprém megyében készítették a legarchaikusabb talicskákat. Technológiája nem változott, hiszen változatlan a használat igénye is, ellentétben az alföldi típusokkal. A talicskakészítő manufakturális ipar 30—40 éve még virágzott, de még 10— 20 éve is meglehetett találni. A téma feldolgozásához mindenképpen külső segítségre, specialistákra van szüksége a helyi kutatóknak. Kívánatos lenne filmre venni, rögzíteni a munkafolyamatokat. A tervből — s eddig minden néprajzi felmérésből, kutatásból — méltatlanul kimaradt a megye keleti szegélyének kutatása. Ezeken a karsztos területeken sajátságos formája alakult ki pl. a földművelésnek, a paraszti gazdálkodásnak. A szén- és mészégetés kiemelt témaként szerepel a 10 éves tervben. Összehasonlításul: kiváló publikációk jelentek meg a bükki mészégetésről, ami jelentősebb is volt a bakonyinál. Ezért elsősorban a szénégetésre kell koncentrálni. A népi építkezés talán a leginkább feldolgozott területe a magyar néprajznak. Mégis foglalkoznunk kell vele, mert az eddigi dolgozatokat csak módszeres felderítésnek minősíthetjük. Jóval részletesebben kell foglalkozni a bemutatásramegőrzésre kijelölt épületekkel, mivel ezek jelentős népművelési igényt is kielégítenek. Teremtsünk lehetőséget a táji- és tematikus bemutatásoknak. A lehetőségek széles skálán mozognak : különféle típusok szép számmal találhatók a megyében. Országosan is egyedülálló pincesor található a gyarmati hegyen. Több fórumon próbáltak már valamit tenni érdekében. Ez a másodrendű, önellátó szőlészkedés kisparaszti üzemtípusa, mely mindenképpen megérdemli a feldolgozást. A néprajzi tárgyak minél gyorsabb begyűjtése elsőrendű feladatunk. A nagyobb méretű tárgyak zöme fából készült, s ezek pusztulnak el a leghamarabb: anyaguk romlik, feltüzelik, szétverik. Elhelyezésük, raktározásuk nagy gondot okoz, de egy-egy skansen pajtája tekintélyes mennyiséget befogad. Ugyancsak eltűnőben van a hombár, szuszék, pedig néhány évtizeddel ezelőtt még számosat lehetett találni a megyében is. Ezeket a nagyméretű termény-tárolókat a Bakonyban is készítették, de a téma feldolgozatlan. A készítés technológiája, a készítés módja is érdekes téma lenne. Csak röviden, néhány szóban a különböző, figyelmet érdemlő témákról : — a szénaszállítás módjai között figyelmet érdemelnek pl. a magasított oldalú szekerek; — a régi pásztorszállások problematikája igen érdekes téma lehetne; — a lószerszámok tipologizálása, annál is inkább, mivel a szomszédos Kisalföldről kiváló publikációval rendelkezünk ; — valósággal csábítja a kutatókat a fa szállítása, a faizás problémájának, kutatásának tág lehetősége a Bakonyban; — figyelmet érdemlő kismesterség volt Veszprém megyében a kőfaragás, a malomkő faragásának metódusa, munkafolyamata mind a mai napig feldolgozatlan; — a kismesterségek között, még 20—30 évvel ezelőtt is jelentős szerepet játszott a kályhás-, és a kemencés. Felgyűjtése mindenképpen szükséges. Sorolhatnánk még az elvégzendő feladatokat, feldolgozandó témákat, azonban az említetteket sem képesek a megye kutatói maradéktalanul elvégezni. A terv megvalósításához szükséges erőket többféleképpen lehetne biztosítani: 1. társadalmi gyűjtők és kutatók aktivizálása ; 2. főiskolai, egyetemi hallgatók bevonása; 3. mérnökök, technikusok segítsége, természetesen elsősorban az építkezés területén lehet jelentős ; 4. megyék közötti specialisták kölcsönös cseréje. Ezek voltak a problémák, gondolatok, melyek a terv olvasása közben fölmerültek bennem. Végezetül eredményes munkát kívánok a 10 éves terv kivitelezőinek. Éri István megyei múzeumigazgató felszólalásában először néhány statisztikai adatot említett. Az utóbbi 8 évben a Veszprém megyei múzeumokba bekerült tárgyak száma 45,5%-kal nőtt, s az erre fordított összeg 131 000 Ft volt. Természetesen a puszta számok vizsgálata félrevezető lenne, hiszen egy tárgynak számít egy apró lóvakaró, de egy nagy szekér is. Ha így nézzük a statisztikai adatokat — tekintettel arra, hogy a 8 év alatt 4 skansent rendeztünk be tárgyvásárlásra fordított pénzösszeg nem magas. A következőkben néhány javaslatot, ötletet szeretnék felvetni : A tízéves terv célkitűzéseihez hozzá szeretném tenni, hangsúlyozni a településtörténet fontosságát. Noha nem kimondottan néprajzi téma, de a néprajzosok haszonnal működhetnének közre egy, az egész megyére kiterjedő településtörténeti kutatásban. Ehhez természetesen más, külső kutatók munkája, segítsége is szükségeltetik. A skansenek fejlesztésében nem állunk meg. A tavasszal megnyitott Bakonybélen kívül szándékunkban áll további, helyben megőrzött objektumokat létesíteni: így pl. a Szegedy Róza-ház mellett álló, eredetileg is vincellérházként egzisztáló épület berendezése és megnyitása; a bakonybéli szabadtéri néprajzi múzeum továbbfejlesztése egy faragóműhellyel és más objektumokkal, a gyenesdiási pásztorház berendezése és bemutatása stb. A tervben szereplő kutatópontok mellett javaslom a volt huták falvainak megvizsgálását, feldolgozását, tekintettel arra, hogy ezek ipartörténeti, településtörténeti s néprajzi jelentősége egyaránt jelentős (Csehbánya, Somhegy). A néprajzi fényképezést is ki lehetne szélesíteni, mégpedig azzal, hogy társadalmivá tesszük. Évenként írhatnánk ki néprajzi fotópályázatot, természetesen előre megadott témákkal, így elérhető lenne, hogy a múzeumaink erejét mindenképpen meghaladó feladat és célkitűzés mégis célba érkezzen. Hadnagy László, a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság csoportvezetője javasolta: a komplex gyűjtés és feldolgozás minden szempontból hasznos és gyümölcsöző, különösen olyan helységekben — és ilyen bőven van Veszprém megyében —, ahol az egyre fokozódó idegenforgalom, a fejlődés napról napra módosítja az ezelőtt 20 évvel még hagyományos életkörülmények között élő falut. Két ilyen helységet javasolok a komplex vizsgálat színhelyéül: Tihanyt és Bakonybélt. Mindkét helység gyorsan változik, és annak ellenére, hogy pl. Tihany egyike a leglátogatottabb turistaközpontoknak, rengeteg és sokrétű, gazdag néprajzi anyaggal találkozunk, amit néhány év múlva talán hiába keresnénk. Az elmondottak mellett az egyes témák közül érdemes lenne gondot fordítani a teherhordásra. A Bakony területén különösen jelentős lenne ez a téma, mert mind a mai napig jócskán találunk archaikus eszközöket, teherhordási módozatokat. 48