A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin–Törő László: Veszprém megye néprajzi kutatásának 10 éves távlati terve

Az arató ünnep a nagy uradalmakban volt szokásos. A látványos fölvonuláson vitték az aratókoszorút, az új kenyeret stb. A fonó, fosztó alkalmak inkább a mesélésnek, éneklésnek kedveztek. Tárgyi anyaguk kevés.

76 Nyilvántartás Mind a Bakonyi Múzeum, mind a Balatoni Múzeum néprajzi anyaga naprakész állapotban beleltározott, kartonozott, tárgyi és földrajzi mutatózása elkészült. A Pápai Helytörténeti Múzeum néprajzi tárgyai leltározottak és kartonozottak. Hiányzik a földrajzi és tárgymutató. A Sümegi Kisfaludy Múzeum gyűjteménye leltározott, kartonozása félig kész. A néprajzi gyűjtemények tárgyfotózása csak részben készült el. Szeretnénk ezen minél előbb változtatni, hiszen a kutatók munkáját nagyban elősegíti a fényképpel ellátott leírókarton. Helytörténeti és iskolai néprajzi gyűjtemények A múzeumokon kívül számos kisebb-nagyobb helytörténeti és iskolai gyűjtemény van a megyében. Morvay Péter meghatározása szerint ezek az ún. „láthatatlan múzeumok."

77 Nem célunk e vegyes összetételű gyűjtemények elemzése. Csupán néhány szóval szeretnénk rámutatni a tárgyak nyilvántartásának szükségességére. Első kívánalom, hogy a gyűjteményeket a gyűjteménykezelők jelentsék a területileg illetékes vagy a megyei múzeumnak, s a helytörténeti szakreferens vagy a néprajzos időről időre ellenőrizné,segítené tanácsaival, a gyűjtemény rendszerezését. Kiállításban is segítséget nyújt, ha ezt a gyűjtemény kezelői igénylik. Sajnos, nagyon sok esetben bizalmatlanok a múzeumok iránt, és eltitkolják a gyűjtemények létezését attól félve, hogy elveszik tőlük. Erről szó sincs. A területileg illetékes múzeum csak akkor avatkozik a gyűjtemény sorsába, ha azzal már senkisem törődik, és léte veszélyben forog. Sajnos, az így behozott gyűjteményben nem sok öröme telik a múzeumnak, mert tárgyakat ugyan kap, de ennél többet nem tud róluk. Nagyon jól tudjuk, hogy a gyűjteményt létrehozó pedagógusnak rengeteg dolga mellett, nem marad ideje a szakköri gyűjteménnyel foglalkozni. Azt azonban meg lehet oldani, hogy egy nagyobb diák vezessen egy füzetet a tárgyakról ahova felírja annak nevét, használati módját. Nem szakszerű leírást akarunk, csak rövid ismertetést. Enélkül nincs értelme a gyűjtésnek ! Természetesen vannak olyan példásan vezetett iskolai gyűjtemények, amelyek a fent elmondott kívánalmaknak megfelelnek. S ezeknek van jövője is, jelentősége is. A Veszprém megyében levő iskolai néprajzi gyűjtemények : Tapolca Öskü Berhida Balatonkenese Egyházaskesző Ajka Olaszfalu Vaszar Ugod Adorjánháza Kerta gyűj temény kezel ő gyűj temény kezelő gyűjteménykezelő gyűjteménykezelő gyűj temény kezel ő gyűjteménykezelő gyűjteménykezelő gyűj temény kezel ő gyűjteménykezelő gyűjteménykezelő gyűjteménykezelő Török Éva tanárnő Molnár László ig. Hadnagy Sándor tanár Kiss Irén tanárnő Vadas Béla tanár Ip. tanintézet Orgoványi János Ecksner István Kultúrház Szalóki Károly Sülé Sándor Veszprém megye néprajzi felgyűjtöttsége A gyűjtési feladatok meghatározása előtt vizsgáljuk meg a megye tárgyi-néprajzi felgyűjtöttségét a térkép segítségével. 1. Elsősorban azok a falvak a legjobban és legsokoldalúbban felgyüjtöttek, amelyekben szabadtéri néprajzi múzeumok vannak: Nagyvázsony és a környező falvak (Pula, Vöröstó, Barnag); Tihany; Bakonybél; Tüskevár. Gyűjteményeiket Vajkai Aurél elemzi.

78 2. Ahol múzeum van (Veszprém, Keszthely, Pápa, Sümeg). 3. Ahonnét tanulmány vagy monográfia jelent meg (Szentgál, Sármellék). 4. Ahol honismereti szakkör keretében vagy egyéb törekvések által iskolai gyűjtemény vagy falumúzeum alakult (Gyenesdiás, Berhida etc.). A térkép nem pontos : nem jelöli a Balatoni Múzeum gyűjtőterületének Somogy megyébe eső részét; nem tettünk jelet oda, ahonnét csak egy vagy két kisebb tárgy van a múzeumok birtokában. És pontatlan azért is, mert mind a megyei múzeumok, mind az Országos Néprajzi Múzeum gyűjteményében többszáz olyan tárgy van, melyeknek szűkebb lelőhelyét nem tudjuk, csak annyit, hogy Veszprém megyéből származnak. E hiányosságok ellenére — amelyek nem változtatnak a jelenlegi helyzeten —, tudjuk, mely területeken kell gyűjtenünk. Felgyűjtetlen szinte az egész pápai és devecseri járás. — (Annak ellenére, hogy tudomásunk van a század elején e területen folyó néprajzi kutatásokról: pl. a Pápai Református Kollégium gyűjteményéről, vagy pl. Zatkarik János tanár működéséről, aki számos tárgyat küldött a Néprajzi Múzeum számára.) — A zirci járás, a Tapolcai és Káli medence s a Bakony sok falva. E felmérés adott támpontot a feladatok kijelölésére. B) ADATTÁRI ANYAG ÉS SZELLEMI NÉPRAJZ Egy rokkát, egy szépen hímzett bundát, egy nádverőt, kovácsszerszámot stb. nem magáért a tárgyért hozunk be a múzeumba; nem azért, hogy a raktárakban porosodjon hosszú évtizedekig. A tárggyal együtt be kell gyűjtenünk a nádverő készítőjét, a tárgy használatát, azt az életet, miliőt, amiben ez a nádverő csak egy láncszem, amely szorosan, elválaszthatatlanul kapcsolódik a nádtetős házhoz, a használó parasztemberhez, különféle szokásokhoz, használójának díszítő érzékéhez stb. Tehát a tárgy — legyen az a legegyszerűbb kapa pl. — csak környezetében él, ott van értelme, csak ott van joga a létezéshez. Ha a tárgyat kiszakítjuk környezetéből, mindez megszűnik: megszűnik funkcionálni, megszűnik készítőjéhez való kapcsolata, megszűnik élni : csak egy darab fát vagy vasat tartunk a kezünkben, semmi mást. Ezért van szükség arra, hogy ne csak azt a bizonyos tárgyat gyűjtsük be a múzeumba, hanem vele együtt mindazt, ami szervesen hozzá kapcsolódik. Ezt a követelményt pedig csak abban az esetben tudjuk maradéktalanul teljesíteni, ha a múzeumba begyűjtött tárgyat megfelelőképpen dokumentálunk, adatolunk. De a néprajz sokkal szélesebb körű tudomány, mintsem csak tárgyakra korlátozódna. A folklór ágazatai : a népmese, ballada, népdal, hiedelem, szokások, mondák stb. nem is mindig jelentkeznek tárgyi formában, így csak adatolás formájában kerülhetnek a múzeumba. A néprajzi dokumentációnak többféle módját ismerjük: 1. Leltárkönyv, mely tartalmazza a tárgy népi és hivatalos nevét, a tárgy anyagát és technikáját, legfontosabb méreteit, a készítés helyét, a használat helyét, a gyűjtés helyét és a készítésére, használatára vonatkozó főbb adatokat, hogy csak a legfontosabbakat említsük. 2. Leíró karton. Nagy általánosságban azokat az adatokat tartalmazza mint a leltárkönyv, sőt, valamivel kevesebbet. Ezzel szemben óriási előnye, az, hogy a leíró kartonokat tetszés szerinti elv alapján csoportosíthatjuk (tárgyi- és földrajzi csoportosítás a legáltalánosabb és legfontosabb) ; elszakadhatunk a helyhez kötött leltárkönyvi bejegyzéstől. A leíró karton elraktározásának is több módja van : a) a tulajdonképpeni leíró karton b) mikrofilmen rögzített dokumentáció : abban az esetben Van nagyobb jelentősége, ahol az anyag — nagy terjedelménél fogva — másként nem tárolható. c) Computeres adattárolás. Ezt a tárolási módot hatalmas mennyiségű anyagnál alkalmazzák egyes múzeumok, amivel elérhető a manuális kikeresési idő minimumra való csökkentése. Kisebb gyűjtemények esetében — mint amilyen egy megyei múzeum — nem használható ki, hogy az anyagi oldalát ne is említsük. 3. Fényképfelvételek. Vizuális leírás, méretek és egyéb adatok ismertetése nélkül. Ennek ellenére olyan adatokatközöl a tárgyról, melyeket csak hosszas leírás helyettesíthet. 41