A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Békefi Antal: A bakonyi pásztorok zenei élete

Érdekes megfigyelnünk e dal harmadik strófájában, hogy nemcsak hogy 6 metronóm-értékkel gyorsabbra veszi azt az előző versszaknál, hanem a dal tempóját, feszültségét, sodrát még avval is fokozza, hogy az előbbi vers negyed értékegységei helyére nyolcad értékegységeket rak, sőt bővüléssel szaporázza annak ritmusát. 3. A még erősebb variációs hajlam azonban már kikezdi a dallam bázisait, bástyáit is, a záróhangokat. Az ABBC forma küzd itt az ABCD szerkezettel. Mindkettőre két-két versszakunk a bizonyíték. Azt is megfigyelhetjük azonban, hogy a negyedik záró dallamsor szinte alig változik a négy Versszak alatt. Ha az előbbi váras, bástyás hasonlatunkat folytatnánk, szinte azt mondhatnánk, ez a sértetlen dallam utolsó mentsvára, „nye bojsze"-tornya. Ld. a 10. sz. dalt: Van egy hete... 4. Következő dallampéldáinkban már csak néhány fordulat, dallamlépés emlékeztet az eredeti dalra, amelyből a többi kivirágzott, kisarjadt. Lásd a 14—15—16. sz. dalokat! A variálást pásztoraink ösztönösen végzik, az nem kiagyalt, hanem a legtermészetesebb, legőszintébb kifejezési szándékuk terméke. Még akkor is másként éneklik a dalokat, ha egyformán akarják. Meg is botránkozott Ihász János Pécselyen, mikor a gyűjtés végén újra elénekeltettem vele a korábban már egyszer dalolt cifra kihajtóverset. Mondtam, kíváncsi vagyok, el tudja-e ugyanúgy dalolni. — Mér, azt hiszi, én akkor hazudtam? — kérdezte, a hazugságot a variálásra értve. És valóban: „hazugsága" újabb dallamfordulatokat eredményezett. E variáló hajlamot a régi pásztoroknál általános jelenségnek mondhatjuk. Mi okozhatja a dallamoknak, ritmusoknak, dszítőhangoknak ezt a szabad burjánzását a pásztorok előadáísában? Mint ahogy a réten a virág a fü közül a nap felé, az erdőben a faág a fény felé nyújtózik, úgy keresi meg a pásztor is a dallamban minden hang saját, legjobb, legtermészetesebb, legmegfelelőbb helyét, funkcióját. A pásztor magános ember. Előadása során nem kell tekintettel lennie társaira, nem kell hozzájuk alkalmazkodnia ritmusban, ékesítésekben, fordulatokban, tempóban. — Ha elfeledi a dalt, akkor is magára van utalva, nincs kitől megkérdeznie. Maga teremti azt gyakran — mint ahogy ezt már idézetekkel tanulmányunk elején bemutattuk — újjá. S amint egy írás magán viseli alkotója jellemét, tulajdonságait, e dalok szövegei, dallamai és előadásmódjuk is sok mindent elárulnak a pásztorokról. Elénk tárják lelkivilágukat, megrajzolják környezetüket. A táncdalok, betyárdalok feszes tartása, lírai dalaik elmélázó szemlélődése egy keménykötésű, a maga árnyékától meg nem ijedő, az időjárás viszontagságaival — s abban az időben még a vadállatokkal: farkassal, vaddisznóval, megbőszült bikával is győzelmesen megvívó, dacoló —, de a természet, a gulya harangszavának, az ablakot táró kislánynak látására megenyhülő, meleg szívű embert ismertetnek meg velünk. 5. Variáló készségük sokszor egyaránt hatalmába kerít szöveget és dallamot. Olyan belső, rokoni szálak fűzik őket össze ilyenkor, hogy elég sokszor kibogozni is. így van ez abban a variáció-bokorban is, melyben szöveg és dallamváltozatok fonódtak össze. Ld. a tanulmány 52., 53., 54., 55., 56. sz. dalait. Rögtönzés Mikor a pásztorok új dalt készítettek, felhasználták hozzá az ismerős, szokásos szöveg és dallamfordulatokat. Igen jó szót használt az új dalok alkotására vonatkozóan T. Molnár István szentgáli pásztor — „... magunk kevertünk — a pásztorok — ëggy ilyen nótát. Vótak ilyen összekevert nóták". Evvel is kifejezi, hogy meglevő formulák más sorrendbeli csoportosításával, természetesen a részletek művészi összeillesztésével, csiszolásával alkották új dalaikat. Rokon ez a variálással, csak annál is nagyobb szabadságot ad a fantázia számára. Kísérjük nyomon e dalmotívumokkal való alkotásmódjukat. A Kondorosi szép csárdásné kezdetű 61. sz. dalunkban Világosan látszik ez. Egyes motívumok teljesen kimaradnak, má410