A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Békefi Antal: A bakonyi pásztorok zenei élete

36. 37. Hárságy, Szentgál, 1952 — Tóth Imre, 1892 Pécsely, 1969 — Szakonyi Ferencné, 1900 Parlando 36/2. — Kelj fő, kanász, ne aludja, Elveszett a gica-ártány! — Nëm aluszok, csak heverek, Nem is igaz, hogy elveszett. Ha /elveszett, maj mëglészen, t Az utolsó két sor Azér mégis kanász leszek ! I dallamára 37/2. — de Kelj fël, kanász, ne aludjál! Elveszett a gica-ártány ! — Ha elveszett, maj megszerzem, Azér mégis kanász lëszëk! Irigyeim sokan vannak, Mint a kutyák, ugy ugatnak, El akarnának veszteni, Jó az Isten, nëm engedi ! A pásztor legszebb ruhadarabja régen a cifraszűr volt. A juhász szűrének az ujjába is bele lehetett öltözni, a kanász szűrének ujja viszont be volt fenekelve: itt tartotta pásztorkészségei egy részét. Ma már szinte alig emlékeznek rá, csak a nóta idézi e pompásan díszített pásztoröltözék emlékét. 38. Tés, 1953 — Zugor Dániel 1897 Tempo giusto «!• <2в 2. Jó bort iszik a báró, /a báró, De még jobbat a kocsmába járó. Én is iszom világéletemben, Sej, penészt nëm ver a pénz a zsebemben! A kanásztáncokkal s az igen gazdag kanászkürtdallamanyaggal a hangszerekről szóló fejezetben foglalkozunk majd. IV. GULYÁS ÉS- CSIKÓSDALOK Gulyás- és csikósdalokból jóval kevesebb van, mint a juhász- és kanásznótákból, azért ezeket egy fejezetbe vontuk össze, ezen belül azonban egymás utáni sorrendben tárgyaljuk őket. A mai városi ember számára már összekeveredik a gulyás és a csordás szavak jelentése. A gulyás azokat a marhákat őrizte,melyekre otthon nyáron nem volt szükség: a növendékmarhákat, borjúkat, üszőket, tinókat. E rideg gulyát májusban hajtotta ki a gulyás és kinn maradt velük október végéig. Tűző meleg, szakadó eső nem ártott nekik. A csordás vagy tehenes a teheneket legeltette, mindennap hazahajtott a fejés, a szoptatás miatt. A gulyás, csordás furkósbottal járt, akárcsak a kanász. Mikor megpihent, megtámasztotta magát a furkósbotjával, úgy farigcsált, vagy szemlélődött. Felszereléséhez tartozott még bőrtarisznyája is. Az ő érkezését a gazdák a kolompok, vagy amint ők nevezik: a harangok szavából tudják meg. Ezekről azonban majd a pásztorok hangszerei című fejezetben szólunk részletesen. A gulyásnak a csorda mellett igen sok lótni-futnivalója akadt, csak délben pihenhetett meg, mikor dűlőre: delelőre hajtotta jószágát. Ilyenkor ért rá kicsit furulyázni vagy farag396