A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Békefi Antal: A bakonyi pásztorok zenei élete

10. Pécsely, Klárapuszta 1969 — Ihász János, 1919 2. 'szongya: Jónapot, édës bojtárom, hejde, Kérdezem, hogy van-ë károd ? Hejde, Tudom, addég nëm lësz károm, Mig të lëszël a bujtárom! 3. — Van-ë jó bor a tömlőbe? Hus a bográcsba megfőve? — Nincsen borom a tömlőbe, Sëm hus a bográcsba megfőve, 'szongya: 4. — Ergye, fogd mëg azt a babost, A legszebbik nagyharangost ! Kutyánk ëszi mëg a vérét, Zsidó megveszi/a bőrét. A másik régi mulatónótában Veszprém városának régies kiejtése szerepel még: Beszperémnek mondta az énekes. A másik érdekessége e dalnak, hogy mindegyik dallamsort megszakítja egy nem énekelve, hanem beszélve elmondott kis szövegszakasz. 11. Zirc, 1954 — Kurdy Rudolf, 1883 A juhász fizetése fejében a közös fókában ott őrizhette a maga juhait is. A számadónak 50—60, a bujtárnak huszonötnegyven birkát lehetett tartania. A bojtárt a számadó fizette, ő gondoskodott teljes ellátásáról, mosatott, varratott rá és élelmezte. Azért ment hát szamárháton a már hetek óta magányosan kint levő bojtárja meglátogatására, hogy szamarán kiszállítsa a szükséges élelmet. Nem csoda, hogy nagy volt a felháborodás, még a nótába is belekerült, mikor a juhászok birkatartási jogát megszüntették az uraságok. Ezzel a juhász személyes érdekeltsége is megszűnt abban, hogy minél jobban tartsa a fókáját. A birkatartási jog visszavonása jelentős kárral járt a juhászra nézve, ezért oly fenyegetőek a most következő dalok. 2. versszakai. A dal két változatban került gyűjtőfüzetembe. 12. 13. Akiipuszta, 1952 — Farkas Antal, 1899 Szentgál, 1969 — T. Molnár István, 1891 nagubucsbi - /a - i-ásfc . 12/2. Ne haragudj, juhász, Lësz még birkatartás ! Maj ha az uraság birkái Egymást koszulgatják! 13/2. Mëgvidull a juhász Lëssz itt birkatartás ! Ha A vármegye főurai, ha Fölaggatják egymást ! Beborul az ég A pásztor munkája felelősségteljes. Nagy értéket képvisel a rábízott jószág, nagy érték a legelő körül elterülő szántóföldek termése is. Elég, hogy egy szép szemű kislány kedvéért fél órára megfeledkezzék a fókájáról, vagy elszundítson kicsit a hajnalban fölkelt legény, máris tilosban a jószág. Ilyenkor a károsult föld tulajdonosa a saját aklába hajttatta be a birkát, s míg az okozott kárt meg nem térítették, nem adta vissza azt. De nemcsak a nyáj került fogságba, áristomba ültették a bojtárt is. A pillanatnyi lazaságáért, hanyagságáért nagy árat kellett fizetnie !