A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin: A sármelléki női viselet a századfordulótól napjainkig

14 kislány kísérte koszorúslányi cifra öltözékben, mintegy jelképezve a rózsafüzért, mely 3 fő részből áll: örvendetes, fájdalmas, dicsőséges és minden,* részben 5 titok van. 3x5 = 15, tehát minden leány egy titkot testesített meg, a kis halott volt a 15. Az élők képviselték a csonkán maradt rózsafüzért. A vivő 4 leány mellett ment 4 vőfély is, hogy fölváltva emeljék a koporsót. Fiatal halottnál a vivők kaptak 1—1 szőttes szalvétát, ami azt jelentette, hogy a halott jussábu adtak. A keresztanya veszi meg a szemfedőt, ez a nászi ajándék. A temetés alatti viselkedésmód erősen megváltozott a század első évtizedeitől fogva, amikor még koporsóra borulva jajongtak, és verték a koporsó fedelét, hangos szóval siránkozva az elveszett miatt. Temetés alatt mindenki — még az idegen résztvevők is — fekete ruhában, fekete kendőben vannak, kivéve természetesen a fiatal halott cifrába öltözött koszorúslányait, vivőit, és a hozzátartozó kicsinyeket, akik hajukba kötött, fiúknál karjukra húzott fekete szalaggal fejezik ki, hogy a halott rokonai. A kisgyermek a későbbiekben nem gyászol, csak ha szülei, nagyszülei halnak meg, akkor a fekete szalag továbbra is rajtuk marad. Az iskoláskorból kinőtt fiatal már közeli hozzátartozóját egy évig gyászolja. Apát, anyát, férjet, feleséget, gyermeket egy évig gyászolnak, apóst, anyóst fél évig.

54 A rokonok is gyászolnak, néhány hétig feketében mennek a templomba. Ha fiatal menyecske maradt özvegyen, egy darabig hétköznap is feketében jár, de kendője minden esetben fekete. Misére pedig egy évig egészen feketében megy. A gyászév ideje alatt nem viseli cifra kontyait, csak a fekete gyöngyöset fekete kendővel. Vargáné 30 éves fia halála után fekete kontyairól leszedte a fekete gyöngyöket és fiittereket is mély gyásza jeléül, mert többet soha nem akart díszeket viselni magán. Idősebb aszszonyok — amúgyis sötétben járók — egy-egy kedves halottjukat életük végéig gyászolják. Megszólják, aki nem tartja be a gyászidőt, aki előbb férjhezmegy, megnősül, mint lejár a gyászév. Ezeket sokszor ki is figurázzák. III. fejezet A TEST ÉS A RUHA TISZTÁN TARTÁSA Dolgozatom utolsó fejezeteként beszélnem kell a testápolásról, a ruhák tisztán tartásáról és tárolási módjáról. A sármelléki asszonyok sem régebben, sem most nem fésülködnek naponta, hanem hetente kétszer, esetleg háromszor. G. A. csütörtökön este és vasárnap reggel bontya ki haját, fésüli meg. Egyéb napokon csak fésűvel hátrasimítják elöl borzassá vált hajszálaikat, és föltűzik éjjelre leeresztett hajfonataikat. Egy fiatalasszonyt fényképeztem. Hétköznap volt. Kértem, vetné le főkötőjét, hadd lássam haját is. Semmi pénzért le nem vette, s az idősebbek siettek segítségére, hogy majd vasárnap jöjjek el, amikor szépen meg lesz fésülködve. Természetesen érthető ez a szokás. A falusi asszony korán kel, leginkább hajnalban, különösen egy-két évtizeddel ezelőtt, amikor még állatai voltak, és az első dolog az állatok etetése, fejese. Azt sem tudta mihez kapjon hamarjában, nemhogy, 3 vagy 4 fonatú hajával bíbelődjön. Magára kapkodva ruháit szalad fejni, etetni, majd az állatokkal végezve arcát, kezét megmossa szappannal, és kezdi a reggeli készítését. Este lefekvéskor sem tisztálkodtak túlságosan. Legfeljebb kezüket mosták meg, lábukat egy héten 2—3-szor. A nagy tisztálkodás ideje mind ig a szombat volt, és az ma is. Szombaton délután mosnak az asszonyok, levetik a heti szennyes holmit és fölveszik a másikat. Általában egy váltás hétköznapi ruhájuk van az idősebbeknek, a fiataloknak több. Egyiket viselik, másikat kimossák. Most már nagyon sok helyen van mosógép, így gyakrabban tudnak váltani. Ha habosra izzadják a rékliket a mezőn, itthon tisztát vesznek helyette. Ha kell, kétszer is egy héten. Leggyorsabban nyáron az ümög piszkolódik, mert felsőruhaként is viselik. Meg az alsószoknya. Különösen addig, amíg nem hordtak bugyogót. Télen a rékli piszkolódik, meg a felsőruha jobban, mert azok kerülnek fölül. A legalsó és a legfelső szoknyát mossák gyakran, a többit nem, azok nem hamvasonnak olyan hamar. A fehér alsószoknyákat karácsonyra, húsvétra, búcsúra kimosták, kikeményítették, apróra lerakták, s úgy „át mind a ráma", „fehér vót, mind a hó, kiát, mind a csörge" •— mondták. Az ünnepi felsőruhákat, a szöveteket nem kell mosni, azokra úgy vigyáznak, hogy miséről jövet azonnal levetik és elteszik. Az ünnepi kötényt sem mossák, mert akkor már elveszti a „szünet, fényét." Az ünnepi kötényt „rongyáig horgyuk", nem viselik el. Mert a lüszter kötény egyszercsak szétmállik, és akkor kész. A glott kötény, ha megvásik, hétköznapivá lesz, helyébe újat varrnak. Régen fogat sem szoktak mosni, legfeljebb néhanapján kiöblítették szájukat egy kis tiszta vízzel. Újabban minden háznál fogkefe van, és hetente egyszer megkefélik fogaikat. Hajat általában kéthavonként mosnak, télen pedig 3 hónap is elmúlik, hogy nem mossák meg. Sőt, van, aki évente csak egyszer-kétszer mos fejet. A lányok és fiatalasszonyok egykét évtizeddel ezelőtt kb. havonként mosták hajukat. Elöl ujjukkal hullámot nyomtak, s így hagyták megszáradni. Ünnepnapokon, vagy előző este ugyancsak bevizezték elöl a lányok, és hullámot formáltak kezükkel, s addig rajta tartották ujjaikat, míg egy kicsit megszikkadt, rögződött a hullám. A fiatalabbak — ha viseletükben ragaszkodtak is a hagyományokhoz — testápolásuk sokkal jobb, amire a megnagyobbított, új házakban fürdőszobával ellátott lakás is módot ad. Bár a fürdőszobák nagyrészét ma is még inkább kamrának, raktárnak használják és a konyha marad a tisztálkodás helye, mégis, hetente többször váltanak ruhát, naponta mokodnak reggel és este, és hálóruhában alszanak. Takarítani, mosni, szombatonként szoktak, meszelni karácsonykor, húsvét előtt, esetleg búcsúra. A ház külsejét kétszer : húsvétra és mindenszentekre meszelték be. Korábban, a füstös és szabadkéményes konyhák idején gyakran meszelték a konyhát. A konyhákat előbb — mint a ház külsejét is — oltott mésszel meszelték, földjét sikálták, tapasztották hetenként. Újabban festetik a konyhákat, szobákat vagy maguk meszelik színesre és festékbe mártott rongyot sodornak végig a falon függőleges irányban. Ez a mintás festés nincs előnyére a régitípusú házak kis konyháinak, mert tompítja az amúgyis gyenge világosságukat. Mert Sármelléken nem a valódi konyhát használják konyhaként, hanem a konyha után következő kamrát, mely leginkább földes, és itt van a padlásföljáró is. Berakott sparherd és kemence van általában bennük, egy ágy, a kemence tetején edények, a padlásföljáró lépcsőm kosarak, szakajtók, csizmák stb. A kis ablakban rossz fazekakban virág. A szobaablakban kívül az udvaron levő virágtartó állványon is muskátlik sorakoznak. Vágott virágot nem szoktak tartani a szobában sem. Újabban tenyérnyi kiskert is van a ház előtt, tele virággal, különösen ott, ahol leány vagy fiatal menyecske van a háznál. Mezei és erdei virágok közül szedik a tőzikét, a hóvirágot, ibolyát, gyöngyvirágot, de leginkább eladják a keszthelyi piacon, vagy beviszik a templomba a Mária-szoborhoz. Á szobaasztalt sem a régi szőttessel terítik le, hanem a nyomott mintájú bolti abroszokkal. Ágyközépre nagy, hármas osztatú díszpárnákat raknak. Előfordul, hogy díszesen szőtt kosárruhájukból is készítenek díszpárnát. A századelőről megmaradt fehér sifon lyukhímzéses kendőjükből sublót terítő lett, imakönyvet takaró hímzett zsebkendőik asztalközépre vagy virágcserepek alá kerültek. Az ablakokon a régi mintás kis kartonfüggönyök helyett csipkefüggönyök díszlenek. De a sublóton sokhelyütt állnak a gipsz szobrocskák, Mária, Jézus, amelyeket búcsúk alkalmával vettek. A szobafalakról sok házban lekerültek az olajnyomatú szentképek, mert a fiatalok nem szeretik. De ahol az öregek lakják a szobát, ott még megtalálhatók a színes képek. Csaknem mindenütt Jézus szíve, Mária szíve, a Kálvária és az Utolsó vacsora lóg az ágyak fölött. A múlt században ládát, később sublótot kaptak a férjhezmenő lányok. Ebbe rakták ruhájukat. Ezért található még sok sármelléki házban a szekrény mellett a sublat is. Ma mindkettőben ruháikat, vásznaikat tárolják. 22 337