A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin: A sármelléki női viselet a századfordulótól napjainkig

A sármelléki női viselet a századfordulótól napjainkig Sármellék „a zalavári hát nyugati peremén, az országút két oldalán hosszasan elnyúló község, melyet kelet felől a Hévízi-öböl mocsaras láprétsége határol."

1 A mai Sármellék két községből alakult: Sármellék és Égenfölde. Mindkét település középkori eredetű. Hégenföldét 1335-ben említik először Zalavár határjárásában. Sármellék viszont 1474-ben tűnik fel „Sármellék dominorum de Kusthan" formában.

2 A törökkori rovásadó összeírások szerint meglehetősen népes település lehetett, de 1572 után teljesen elpusztult. A pusztulás után lassan kezd újranépesedni, de igen csekély mértékben. (1594-ben csak 1 telket tartottak nyilván.)

3 Jelentős telepítésre „1731-ben kerül sor... Oroszvári Sámuel, Oroszvári András és Mezericski István földesurak szerződést kötnek a parasztokkal, melynek értelmében Kis-Devecser pusztát és az akkor szintén pusztának számító „Saar mellyiké"-t benépesítik."

4 Az 1730— 1750-es években 30—40 család élhetett Sármellékén. 1754-ben 35 jobbágycsaládot írtak össze, kb. még 10 zsellércsalád, plusz a nemesség. Összesen (ötös szorzószámot véve alapul) kb. 350 a falu létszáma. A jobbágyok negyedtelkesek csupán, 5—6 hold földet kapnak uraiktól házhelyeken, réteken és a kerti földeken kívül. Ehhez járult még az irtásföld, ami 20— 22 holdas kiegészítést jelentett. Főleg gabonát termesztettek, amit piacon (Nagykanizsa) értékesítettek. De az állattartás is jelentős, azonkívül a halászat is hozott a konyhára valamit, mert a halakat eladták a távolabbi zalai falvakban. A sármelléki jobbágyok helyzete általában jobb volt, mint a környező falvakban élő társaiké, de az ő jogaikat is támadták uraik, elvették irtványaikat stb., mert a XIX. század elejének háborúi konjunktúrát biztosítottak számukra.

5 Sármellék határának nagy része berkes, mocsaras volt, jóminőségű rét, kaszáló nem volt elegendő, mert a falu határában nyugatról is, keletről is hatalmas mocsarak és nyíltvizek terültek el. A tavaszi és nyári áradások alkalmával a Zala a sármellék—zalaapáti ártereket gyakran elborította.

6 Szükségessé vált a Zala szabályozása. A reformkorban megkezdett, de csak a XIX. század végére befejezett Zala szabályozása... 1059 holdat és 1500 négyszögölet tett művelhetővé,... de ebből csupán 70 hold került a parasztság kezére. Nem oldódott meg tehát a falu lakosságának helyzete, mint ahogy a 48-as jobbágyfelszabadítás sem segített földesuraiktól függő viszonyukon.

7 A helyzet robbanásig feszült a századfordulóra, s így 1905-ben Sármelléken aratósztrájkok lobbantak fel. A birtokfeszültség is egyre fokozódott. Ezen óhajtott némiképp enyhíteni báró Hornig Károly veszprémi püspök, aki előbb a sármellékieknek adott el határuk szomszédságában mintegy 300 hold rétet, majd 1911ben az alsópáhokiaknak 150 г

/

2 magyar hold legelőt holdanként 300 korona... vételárért.

8 Ezek a vásárlások természetesen nem okoztak gyökeres változást a nagybirtokok közé ékelt falu lakosságának életében, csak ideig-óráig tartó enyhülést hoztak. Sármellék területe ma 6149 kat. hold és 789 négyszögöl, mely közös gazdaságot alkot. Ha összehasonlítjuk a sármelléki lakosság névsorát az 1731-es telepítésű jobbágyok neveivel, sok megegyezőt találunk. Hogy honnan telepítették őket a XVIII. században, nem tudjuk, de kétségtelen, hogy magyar származásúak, mert a felsorolt nevek között alig akad egykét idegen csengésű.

9 A környező falvak lakossága is magyar, sorsuk azonos, hiszen mindannyian földhiánnyal küszködtek, jobblétüket várták a mocsaras Zala-árterület lecsapolása által, mint ahogy ez be is teljesült az ország más, szerencsésebb vidékein, magával lendítve a paraszti élet minden területét. E falvakat nemcsak közös sorsuk kötötte össze, de hasonló viseletük is, kisebb-nagyobb eltéréseket figyelmen kívül hagyva. Maguk is számontartják, hogy a sármellékiek, zalaváriak, radaiak, alsópáhokiak egyforma viseletben jártak. Most már nagyrészt elhagyták, csak Zalavár és Sármellék idősebb generációja és a középkorúak közül hordják néhányan a bőszoknyát. A dolgozat célja elsősorban a viselet változása, a kivetkőzés fokozatainak bemutatása. Ennek megfelelően foglalkozik a női ruhadarabok formaváltozataival. Majd a ruha és a viselő viszonyát tárgyalja, bemutatva azokat a viselkedés és mozgásformákat, azokat az egyén vagy közösség szempontjából kiemelkedő napokat, amelyekben nagy szerepet kap maga az öltözködés. Ugyanakkor a hétköznapokról is igyekszik képet adni, rámutatva egy-egy ruhadarab különösen fontos szerepére. 315