A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Katona Imre: Ismeretlen adatok a herendi porcelángyárról

ilyen kiváltságok a jövőben „az egész országra nézve csupán Magyarország czimere alatt adassanak ki".

17 Ez az álláspont is mutatja, hogy a reformkor szelleme már ekkor — 1842-ben! — Veszprém megye rendjeit is átjárta. Fischer, mivel éppen a felvilágosultságáról közismert Zsoldos Ignác közvetlen támogatását élvezte, még ha akarta volna sem merte a császári privilégiumot reprezentáló kétfejű sast használni árui megjelölésénél. Nem véletlen, hogy Fischer herendi porcelángyárának első részletes ismertetését a Kossuth szerkesztette Pesti Hírlapban olvashatjuk,

18 míg Stinglről — a gyár igazi alapítójáról, aki azonban Fischer machinációi miatt távozni kényszerült Herendről — az a Papp Gábor írt elsőízben a Hasznos Mulatságok hasábjain,

19 akinek Széchenyi István halálakor mondott gyászimája 1860ban Debrecenben nyomtatásban is megjelent. (Gyászimával egybekötött emlékbeszéd néhai gróf Széchenyi István halálára, vagy: Egy csepp Köbölkútról is a nagy halottért folyó bánat tengerébe.) Már a Pesti Hírlap idézett számában is olvashatjuk, hogy a „vállalkozó nem csupán haszonérdekből, hanem Veszprém megye rendéi, különösen pedig köztisztelt Zsoldos Ignátz ur által is buzdítva, nemzeti buzgó igyekezetből indult ki", amikor a porcelángyártást hosszas huzavona után 1840-ben elkezdte. A Pesti Hírlap 1843. április 16-i számában pedig Zsoldos Ignác tudósít elsőízben a herendi gyár március 28-i égéséről.

20 A tudósítást nemcsak Zsoldos személye avatja érdekessé — és hogy a gyár leégését más forrásokkal ellentétben nem március 28-ára, hanem április 6-ára teszi, — hanem az is, ahogyan Zsoldos a gyárról és tulajdonosáról beszél. „Veszprémben folyó hó 6-án sorsjátékkal egybekötött hangverseny és szavazási akadémia adatott Kligl javára több jeles műkedvelők és művészek által..." olvashatjuk — egyebek mellett — Zsoldos tudósításából. Majd így folytatja: „Még csak egy van, a' mit tartozom megemlíteni, hogy t. i. Fischer Móricz herendi porcelán gyámok a' legprózaibb felszólításra azonnal járult e' vállalathoz 6 pár kávés findzsának és hozzá való ibrikeknek kijátszás végetti ajándékozásával. — S' mindha a' nemes tetteket már mindenütt — még csak a' nyomorult agyagmüveseknél is •— keserűségnek kellene követni, azon éjjel gyárának egy része, általa mintegy 10—12 ezer pengőre becsült,' s — mint mondja — a' pesti raktár számára padlására külön rakott készítményeivel együtt lángok martalékává lőn. De biztosítva van a' triesti tüzkármentesitő társaságnál, mellytől megvárhatja minden, 's e' gyárszegény hon is, hogy a' mi kár eléggé bebizonyittatik, azt — mint törvény's igazság rendelik — pontosan megtéríteni, 's ezáltal a' kárvallottat, 1. A herendi gyár cégtáblája a kétfejű sasos- és a magyar címerrel. Részlet a gyár 1843. évi égését ábrázoló nagyméretű tálról. 1. Firmentafel der Porzellanfabrik von Herend mit dem österreichischen Doppeladler und dem ungarischen Wappenschild. Teilansicht der Grßformat-Schale mit Abbildung der die Fabrik im Jahre 1843 heimgesuchten Feuersbrunst. 1. Enseigne de la porcelainerie de Herend, à l'aigle impériale et aux armoiries de la Hongrie. Détail du grand plat qui représente l'incendie de l'usine en 1843. 1. Вывеска херендского фарфорового завода с изображением двуглавого орла и венгерского герба. Фрагмент громадного блюда, изображающего вид херендского завода. 2. A herendi gyár 1891-ben (Budapesti Látogatók Lapja után). 2. Die Fabrik im Jahre 1891 (Abbildung aus der Zeitschrift „Budapesti Látogatók Lapja".) 2. L'usine de Herend en 1891 (d'après le Budapesti Látogatók Lapja.) 2. Херендский завод в 1891 году. (Из «Будапештского листка посетителей».) 3. A herendi gyár elölről. 1891-es metszet után. (Budapesti Látogatók Lapja). 3. Frontalansicht der Fabrik von Herend nach einem Stich aus dem Jahre 1891 („Budapesti Látogatók Lapja".) 3. Façade de l'usine. D'après une gravure de 1891 (Budapesti Látogatók Lapja). 3. Вид херендского завода спереди. («Будапештский листок посетителей».) sőt gyárában — ugy szólván — e' hont is segíteni, önhitébe pedig erősíteni kétségkívül nem késendik. Veszprém, telrilis 7. 1843. — Zsoldos Ignátz". Sokáig azt hittük, — éppen a fentiek alapján — hogy Fischer egyáltalán nem használta a sasos címert, Molnár László azonban az Országos Iparegyesület irattárában (Orsz. Lt.) rábukkant Fischer Móricnak egy olyan, 1847. január 24-én kelt levelére, melynek borítékzáró pecsétjén a kétfejű sasos-címer pajzsában ott díszeleg a magyar címer is. A levelet azért írta Fischer, hogy az 1846-os Iparműkiállítás díjkiosztó ünnepségén aranyérmét helyette fia, Lipót felvehesse. A különben jelentéktelen tartalmú levél viaszpecsétje — mely ezideig teljesen ismeretlen volt —, újabb dokumentum Fischer Móric társadalmi magatartásának és politikai szerepének helyes megítéléséhez — vonja le konklúzióként Molnár László, majd így folytatja: „Ismeretes, hogy 1848 előtt sem magyar, sem osztrák címert, vagy gyári kiváltságra utaló szöveget — jegyet — porcelánjain, árjegyzékén nem használt. A fentiek alapján azonban feltételezhető, hogy mégis készültek nem az ismert „FM HEREND" vagy 306