A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Molnár László: A városlődi kőedénygyár (1866–1950)

Az évtized végén a városlődi gyár fejlődésében gyorsulás és némi virágzás tapasztalható. A lassú ütemű iparosodás a fa­lusi és vidéki életben bekövetkezett változások pozitívan jelentkeztek a termelésben is. Az évekig tartó pangás meg­szűnését fedezhetjük fel abban, hogy az évi termelés 1878-ban már 30 ezer forintra tehető, de ugyanakkor a foglalkoztatot­tak száma nem haladja meg a hatvanas évekét. 10 A készített edények értékének ilyen csekély emelkedése is jelentős, mert ezzel a városlődi kőedények elterjedésére is nagyobb lehető­ség nyílt. Ekkor már a termékek jelentékeny hányadát első­sorban Budapesten, Sopronban és Győrött értékesítik leraka­taikon keresztül, míg a többit Veszprém és Fejér megyékben. Nem meglepőek az adatok a Mayer-féle gyárból az 1879-es évi soproni kamarai jelentésben. Bár ez a jelentés az évi terme­lést az előzőnél óvatosabban 25—30 ezer forint összegben em­líti, a dolgozók számát a tulajdonos közlése alapján a követ­kezőkben ismerteti: „In der Fabrik des G. Mayer in Városlőd werden 16 Dreher und Mahler, 10 Brenner und andere Hilfs­arbeiter, 4 Holzhauer und 10 weibliche Personen, Zusammen 40 Arbeiter beschäftiget." 11 Az adatok ilyen tekintetben nem­csak hitelt érdemlőek, hanem a kapitalizmus térhódításának állapotát is mutatják elsősorban a viszonylag nagyszámú ol­csóbérű női munkaerő foglalkoztatásával. Bizonyos, hogy a fiatal lányok és asszonyok munkaereje alacsonyabb bérrel került megváltásra, mint a szakképzett, vagy akár a napszá­mos férfiaké. A sommázottan közölt havi keresetek 8, 6, 4 és 2,50 forintban való megjelölését, ha azonosnak tekintjük a valóban kifizetett bérekkel, akkor is a napszámosnők alig egyharmadát kaphatják a férfiak keresetének. A gyárban dol­gozók adatainak megállapításához ebből az időből egyedüli forrásnak továbbra is a felekezeti anyakönyveket tekinthet­jük, mint azt már más alkalommal is megjegyeztük. Adatain­kat ebben a vonatkozásban csak megközelítőleg tekinthetjük számszerűségében teljesnek, mert azokról, akik rövidebb ide­ig dolgoztak a gyárban, még ilyen adat sem maradt fenn. Azonban a fentiek bizonyításához hivatkozunk hiteles anya­könyvi bejegyzésre, mely szerint pl. Kungl Rozália és Stein­macher Rozália 12 gyári napszámos lány megjelöléssel szere­pelnek. Későbbi években nevük ismételten előfordul, mint a gyár­ban dolgozó munkások feleségéé. Valószínű, hogy az anya­könyvekben napszámosnő foglalkozás megjelölésű személyek is a gyárban dolgoztak, de csak azokat vettük tekintetbe, akiknél kifejezetten a kőedény gyárra való utalás is szerepelt. A fejlődést mutató számok valóban egy virágzás kezdetét jelentik, amely a városlődi kőedénygyártás tekintetében az egész községre is kihatott. Az úgyszólván teljes egészében német ajkú lakosság művelődési történetéhez tartozó adalék, hogy a helyi tanító Stangl Sándor kezdeményezésére és Mayer György kőedénygyáros támogatása és elnöksége mellett létrehozott dalárda — ünnepélyes alkalmakkor — magyar szövegű énekeket ad elő. 13 Az egyre terebélyesedő Mayer család tagjai az ilyen jellegű támogatásokon kívül részt vesz­nek a község különböző társadalmi rendezvényein. A patriar­chális módszerekkel vezetett manufaktúrában a tulajdonos és munkásai életkörülményei, ha eltérőek is voltak az anyagiak megszerzésében és lehetőségeiben, magában a mindennapi élet eseményeiben a bakonyi kis községben, amelynek létszá­ma alig érte el a kétezret, sok tekintetben azonosak voltak. 6 Ajándék váza, jegy: Georg Mayer Városlőd 4/11. 1879 (kék mázalatti kézírással) M=41,5 cm. VBMltsz: 53.9.12. 6. Geschenkvase, Signum: Georg Mayer Városlőd 4/11.1879 (blaue Hand­schrift unter der Glasur) H. =41,5 cm. VBM, Invnr. : 53.9.12. 6. Vase décoratif, marqué: GEORG MAVER VÁROSLŐD, 4/11. 1879 (écriture sous vernis bleu) H. =41,5 cm, VBM, No 53.9.12. 6. Ваза, марка: Georg Mayer, Városlőd 4/11. 1879 (ручная подпись под синую глазурь) М=41,5 см. ВБМ инв. н:. 52.9.12. A társadalmi viszonyokat és a gyár helyzetét tükrözik a fenti állapotok. Szükséges azonban mélyebbre tekinteni ebben a kérdésben és éppen a qualifikált gyári munkások „megbe­csültebb" helyzetét is vizsgálni. A havi fizetések csak akkor adnak világos képet számunkra, ha azokat összegszerűen az évi termeléshez viszonyítjuk. Az évi termelési átlagot, ha 24 000 forintban állapítják meg, akkor a kifizetett munkabére­ket maximálisan 2 400 forintra tehetjük, így a manufakturális jellegű termelésben is a kapitalizmusra jellemző igen magas­fokú kizsákmányolást fedezhetjük fel. Az 1880-as esztendők elején még nem tapasztalhatunk sem a felhasznált anyag minőségében, sem az edények formai fel­fogása díszítésében az előzőkhöz mérten figyelmet érdemlő változást. Annyiban történik csak előrelépés, hogy az edény­készletek mellett mosdószereket (mosdótál, kancsó, szappan­tartó), korsókat, fazekakat, köcsögöket, bögréket és kályha­csempéket is készítenek. (21., 23., 24. sz. képek.) Az ilyenek 279

Next

/
Oldalképek
Tartalom