A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Molnár László: A városlődi kőedénygyár (1866–1950)
2. Leveses tányér, jegy: VÁROSLŐD 0=23,5 cm. Sashegyi gyűjt. Bp. 2. Suppenteller, Signum: VÁROSLŐD, 0=23,5 cm. Sashegyi-Sammlung, Bp. 2. Assiette creuse, marquée: VÁROSLŐD 0=23,5 cm, Coll. Sashegyi, Bp. 2. Глубокая тарелка, марка: VÁROSLŐD 0=23,5 см. Собрание Шашхеди, Будапешт. ráinak díszítményeivel. A máz feletti, majd máz alatti festésű népies rózsás díszítmények gazdag változatait ; purpur-kékzöld-sárga színösszeállításban egyaránt alkalmazták. Az edények tartósságában a környék kerámia célokra kitűnően alkalmas és könnyen feldolgozható agyagok jelentős szerepet játszottak, minek következménye, hogy egyre nagyobb kereslet nyilvánult meg azok iránt. A városlődi termékek még a pesti piacokra is eljutottak, ahol gyári lerakat működik ebben az időben. Az érdeklődés fokozódásának előidézője nemcsak a falusi és kisvárosi rétegek igényének és vásárlási lehetőségének megnövekedése, hanem az is, hogy Mayer újabb vállalkozásával megszűnt saját korábbi pápai gyára és azután a Dunántúlon népies díszítésű kőedényeket csak Városlődön készítenek. Korábbi dunántúli műhelyek mint a kőszegi, tatai, herendi, bakonybéli és végül az idézett pápai vállalkozások a reformkorban, vagy a szabadságharc utáni években vettek részt többnyire csekély termelésükkel az akkori polgárság edényigényeinek kielégítésében. Ezek ellenére is csak szerény eredménynek tekinthetjük az évi 25 000 forintot kitevő termelést, amely az ország össztermelésének csak elenyésző hányada. A következő évtizedekben, de még az 1880-as esztendők elején is hasonló a helyzet mind az edénykészítés, mind a művészi megjelenítés, valamint a gyár felszerelése tekintetében. Egyidőben a hazai művészi kerámiagyártásban is egyre nagyobb mértékben tapasztalható az általános gazdasági pangás, amiről a kamarai jelentések és gazdasági statisztikai kimutatások egyaránt aggodalommal emlékeznek meg. A hazai kapitalizmus fejlődésének bonyolult szövevényei között az alapjaiban manufakturális rendszerű műhelyekben ugyan valamivel kedvezőbb volt a helyzet, így a városlődi kőedénygyár is, ha szerény keretek között, de folyamatosan dolgozhatott. A nagyon alacsony szintű termelési állapotokra jellemző ismét néhány statisztikai adat, amely az 1876-os gyárbeli viszonyokat szemlélteti. A folyó évben 1 segéd, 7 nő és 3 gyermek foglalkoztatásáról ad számot a soproni kamarai jelentés. 3 Ugyancsak a fentiekből ismeretes, hogy a vállalkozó összesen 37 forint jövedelemadót fizetett egész esztendőre. Az első évtized a Mayer György tulajdonában levő kőedénygyár életében öszszességében alig jelentett változást a Magyar Mihály (kb. 1851—1866) időszakához mérten. A termelés mennyiségére és milyenségére nem állanak rendelkezésünkre adatok, de a csekély létszám és a jövedelemadó alacsony összege inkább a lassú pangás, mint sem a gyorsabb ütemű fejlődés kifejezői. Szükségtelen az országos statisztikák idevonatkozó bőséges adattárából idézni, hazai gyáraink állapotáról, mert az évtizedekben is igen jelentős mennyiségű agyagáru, közte kőedény és selejtes porcelán került behozatalra a birodalom országai közül, elsősorban Csehországból és Ausztriából. Viszonyainkra elegendő jellemzőnek tekintjük, hogy a Dunántúlon ez az egyetlen gyár, amely működik és edényeinek nagyobb részét az akkori közlekedési lehetőségek miatt inkább a környéken értékesítette. Az olcsó külföldi edényáru pedig a kitűnő dunai vízi úton minimális költséggel jutott az ország központjába, az egyre nagyobb kereskedelmi forgalmat lebonyolító Budapestre. A hazai iparművészet általános helyzetének vizsgálata és az iparfejlesztés kérdései a reformkor óta nem kerültek előtérbe a kormányzat részéről. A Back-korszak esztendei után a kiegyezést előkészítő időszak, az azt követő évtizedekben vált csak központi kérdéssé az ipari elmaradottság felszámolása, majd fejlesztése. Ennek az egész társadalmat érintő problémának megoldásában jelentős szerepet vállalt az Iparegyesület, amely a Kossuth-féle Országos Iparegylet és a Védegylet utódjaként működő szervezet volt. A Magyar Ipar с folyóiratán keresztül, nemcsak folyamatos tájékoztatót adott hazai iparunk állapotáról, de felvetette — amennyire a kormányzat azt lehetővé tette — az iparfejlesztés legégetőbb kérdéseit; az ipar állami támogatását és a monarchián belül kialakult rendkívül hátrányos vámhelyzet rendezését. Az egyesület általánosan ipart támogató tevékenysége között témánkkal kapcsolatban említésre méltó a kiállítások szervezése, pályázatok kiírása, az elért ipari eredmények díjazása, valamint a hazai ipar fokozott propagandája a külföldivel szemben. A reformkori iparegyesületi kiállítások sorozata 4 a szabadságharc után évtizedekre megszakadt és csak az 18703. Leveses tányér, jegy: MAYER, VÁROSLŐD 0 = 23 cm. Sashegyi gyűjt. Bp. 3. Suppenteller, Signum: MAYER, VÁROSLÖD, 0=23 cm. SashegyiSammlung, Bp. 3. Assiette creuse, marquée: MAYER, VÁROSLŐD 0=23 cm, Coll. Sashegyi, Bp. 3. Глубокая тарелка, марка: MAYER, VÁROSLŐD 0=23 см. Собрание Шашхеди, Будапешт. 276