A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Égető Melinda: Rézműves műhely a nagyvázsonyi Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

félkész termékből, sálából készítették. Továbbra is nagy kereslete volt a pálinkafőző berendezéseknek. Ezenkí­vül mézesbábosok és kékfestők edényeit, melegvizű fürdők csöveit, kazánokat, vízmelegítőket készítettek. A századforduló táján, a peronoszpóra nagymértékű elterjedése miatt megkezdődött a szőlők permetezése. Az első gyári permetezőgépek megjelenése után a réz­műves mesterek is berendezkedtek ezek előállítására és javítására. Az elegendő, jó minőségű, olcsó gyári konst­rukció elterjedéséig igen jövedelmező volt a permetező­gép készítés. A későbbiek során már csak javításukkal foglalkoztak — egészen napjainkig. II. Pintér Rudolf 1887-ben született a Veszprém megyei Öcsön. Apja tanító volt. Tizenhárom éves korában kezd­te az inaskodást Veszprémben Szilágyi Mihály rézmű­ves mesternél. Négy év után felszabadult. Budapesten szeretett volna gyárban elhelyezkedni, de ott igen erős volt a szakszervezet; csak sorrendben vállalhattak mun­kát a jelentkezők, így inkább vándorútra kelt. Szente­sen, Nagyváradon, Aradon, Hódmezővásárhelyen át Szegedre került. Itt végre kapott munkát egy Engel­tahler nevű rézművesnél. Néhány év múlva Paksra ment Hunter Jánoshoz. Itt sem maradt soká. Az őszi vásárok után, karácsony felé már nem nagyon volt munka. Amikor a mester raktára megtelt és külön ren­delés nem volt, akkor szomorú világ köszöntött a se­gédre. Mikor a munka végképp elfogyott, azt mondta a mester: „Haj, medve van a háztetőn Г — Akkor már tudta a segéd, hogy el kell mennie. Hanem, ha kitartott tavaszig, akkor a jó idő beálltával a segéd kérdezte: .,— No mester uram, hát mi megy a háztetőn?" — Erre mondta a mester: „ — Haj, macska megy a háztetőn Г — Ez azt jelentette, hogy ki kell adni a segéd könyvét, mert már megy, amerre lát. „Jó idő vót a vándollásra, mikor minden bokor szállást adott. Régen nem is vót olyan, aki nem vándót. Azt lenézték. Mer akkor gyűj­tötték a tapasztalatot. Ha összejöttek, beszégettek, mingyá arrú vót szó, hogy ki merre járt. Aki nem tu­dott mondani semmit, arra csak legyintettek: — A' te ott is halsz meg, ahun születte! Nem merté sehová se menni, nem tanútá semmit! — Az első világháború után má nem nagyon vándótak az iparossegédek." Gyakran előfordult, hogy vándorlás közben hosszabb ideig nem kaptak munkát. Ilyenkor fektulltak (kére­gettek). Házról házra mentek. Mindenütt elmondták, hogy szegény iparoslegények és nincs munkájuk. Az asszonyok legtöbbször megszánták őket. Csak enni­valót kértek, pénzt soha. A kéregetés természetesen ti­1. A rézműves műhely épülete. 1. Werkstättenbau des Kupferschmieds. 1. Le bâtiment de l'atelier. 1. Здание медницкой мастерской. 270

Next

/
Oldalképek
Tartalom