A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Bartócz József: A veszprémi csutorások

85 CEi 6/2. sz. <"> CKp 25—26. " Unger Emil: Magyar éremhatározó. Üjkor III—

IV. füzet (Budapest, 1959). 88 CNp 312. •• CNp 70. 70 CEi 3/12. sz. 71 A magyar királyi Belügyminiszter (Báró Kemény államtitkár) (62.867/ 1875. sz. leiratának másolata a céh CEi iratai között). 72 Ugyanaz mint 71. (Tisza s. k.) 28.002. sz. leirat. 73 ,,1823.dik 13 Október maradtunk adós Joseffa Vira nevezetű németnek 120 azaz 120 forinttal Sz. György napig leendő terminusig, not. Bujdosó Dávid" CKp 76. " „A Veszprémi nemes csutorás céh gyántárdivisiót csinált kinek kinek az érdeme tudniillik ki mennyi gyántárt használt fel abban az esztendőben minden 10 funtra egy funtot. Ekkor volt céhmester Vetsei József vice céhmester Markalt Pál, nótárius Török István Ano 1813. 31-január" CKp 57. 75 ,,B. Csutorás ché egyben lévén az én előttem ülésemben végeztet, minek utána az a panasz adatott volna elő, hogy azon funt melyet a Céh mester az Gyántárt beméri hibás volna, hogy azon funt Törvényes és igaz funtal az T. N. V. megye comissáriusánál meg próbáltassék, ha igaznak találtatni fog, tehát maradjon, ha pedig hibásnak, vagy egyenes és igaz voltára megigazittassék vagy cassáltassék és helyében más uj funt vétessék. Stark János Uradalmi inspector mint ché commisáriusa. 1819-dik 27—2 Xbris" CKp 62. 7

« CKp 63. 77 „Anno 1815-dik die 23 dik July. Az ché közönséges gyűlést tartván azon alkalmatossággal végeztetett, hogy ha valamely mester társunk kereskedőtől venne fát tehátt ha elsőben megtaksáltatik négy forint pénzt fizet, ha pedig másodszor megtapasztaltatik 8 forint büntetése légyen. Akkor volt ord. cehm. Csertán Péter, Vitze Vetsei János, not. : Tóth János" CKp 57—58. 78 CEi 103. sz. 78 CEi 3/9. sz. 80 CEi 3/6. sz. 81 CEi 3/5. sz. 82

CEi3/ll.sz. 83 Biró Ferenc 1839, CNp 123—129. 1843 májusban „Májer István két szekér fára alkudott, s Lipták (János) ráígért, büntetése 2 forint" CNp 163—165. 84 CNp 12. 85 CEi 3/7. sz. 86 „Anno 1733. 17-dik May. A nemes csutorás céh edgyütt lévén végeztük s Statútumba vettük, hogy valaki a csutorás mesteremberek közül kotzkás, vagy czifrább csutorát tsinálván vásárban árulni megtapasztaltatott mi minden engedelem nélkül 4 forint azaz négy forint a büntetése" CKp 29. 87 Egyik mestert bepanaszolják, hogy ,,a kocsmáros a maga házánál megverette és a köpönyegét is otthagyta" CNp 55. A másik jellemző bejegyzés: „Szekszárdi vásárra utazásban magát igen illetlenül viselte" CNp 213. 88 Nagybányai esztergályosok céhszabályai 1716. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle VIII. évfolyam 1901. év 314— 319. 89 A céh beadványa Kun László alispánhoz 1798. január 21-én CEi 2. 90 CEi 3. sz. 91 Százát a tányéroknak 4 forintért adják. CEi 4. sz. 92 Az 1798 február 28-án Veszprémben kelt egyezség hátlapján a következők találhatók: CEi. 5. sz. „Törvényünk és regulánk azt tartja" : 1. Litniczky János vice céhmesternek nevezik ki, aki a büntetéspénzeket tartozik a veszprémi céhládába befizetni. 2. Akik egyetértéssel beálltak a kontárok közül (7 név). 3. Halottaikat kötelesek eltakarítani. 4. Ifjak az öregeket megbecsülni. 5. Aki nem állt be, annak a mesterség gyakorlását az ottlévő vicecéhmester tiltsa meg. 6. Megengedik a filiális céhnek, hogy külső gyereket is bevegyenek inasnak, de a két próbahéten belül szegődtessék a veszprémi céh előtt. 93 CEi 3/14. sz. 94 CKp 117—118. 95 Az egyik mesterről ez áll az iratokban: X, Y ... Klárit megbetstelenítette, büntetése 8 itze bor (a kifejezésnek persze nem volt meg a ma használatos értelme) CEi 3/15. sz. " Egy Balatonfőkajáron lakó fuvaros 6 pontból álló fogadalmat tett trágárkodás és viselkedése miatt. Az iratokat a céhládában őrizték. A fogadalom 5. pontja így hangzik: „Vas vellával, durungokkal, fejszével, késsel vagy akármi gyilkos szerszámmal nem járok". 97 CNp 117—180. 98 „Közönséges végzés szerint a Bötsületes Csutorás Céhnek Esztendő vigén egy hála adó Miséje és Isten Szolgalatja föl állíttatott melynek ki szolgáltatásáért mind az katolikus részre, mind a Reformata Eklesia részére 3 for és 12 kr-ok rendöltettek..." 99 CEi 3/19. IRODALOM 1. Barbants Lajos: Nagykanizsa monográfiája Bpest, 1929. 2. Bartócz József: A veszprémi csutorások. Veszprémi Hírlap 1938. okt. 23 és köv. számai. 3. Czuczor—Fogarasi : A magyar nyelv szótára II. k. 1864. 4. Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon ( 1686—1848) (Budapest, 1967) 207. 5. Ébner Sándor: A veszprémi csutorás mesterség. Népr. Ért. (1932) 81— 84. 6. H. Pálfy Ilona: Veszprém város adózó lakossága 1828. évben. Magyar Statisztikai Szemle (1936) 5. szám 390—391. 7. Ila-Kovacsics : Veszprém megye helytörténeti lexikona. (Budapest, 1964). 8. Korompai György: Veszprém. (Budapest, 1957) 45—60. 9. Nagy László: Adatok a magyar csutora és csutoramesterség eredetéhez. A Veszprém vármegyei füzetek 3. szám (Veszprém, 1940) 14. 10. Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei behívótáblák. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei (1964) 358—359. 11. Rhé Gyula: A veszprémi csutorások levelesládájából. Veszprémi Hírlap 1929. 12. Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon I—II. kötet (Budapest, 1913). 13. Unger Emil: Magyar éremhatározó. Üjkor III—

IV. füzet (Budapest, 1959). 262