A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Bartócz József: A veszprémi csutorások

Biró József 1860 Biró Mihály 1883 Biró Pál 1887 ifj. Biró József 1884 Ha a legény a mesterek sorába akart lépni, mindenek előtt igazolnia kellett tisztességes származását, inas- és 3 évi Vándoréveinek kitöltését, majd remeket kellett készítenie. Remek az 1734-es articulus szerint egy 12 itcés dupla csutorából és ugyancsak 12 itcés kupából állott. „Ezek mellett egy tisztességes mesterebédet és fölöstökömöt (reggelit) a Czéhnek illendő kívánsága szerint, (ha pénzbül meg nem alkuszik) adni". A XXI. articulus kötelezi az ifjú mestert, hogy „esztendő elforgása alatt tartozik tisztességes házastársra szerttenni", mert ha azt elmulasztotta 12 forinttal büntették. 1804-ben határozzák el, hogy ha valaki remeket nem csinálna 80 fr-ért bevehető, ha mestertárs gyermeke, ha külső 100 fr-ért. Ezenkívül köteles megfizetni a táblajárásait 1 fr. Ezt a határozatot 1806-ban megerősítik. A céhbeállásért fizetett összeget a későbbi időben a mesterek felosztották egymás között. 1873-ból van egy adat, amely felsorolja a jelenlevő 30 mestert, akik 1—1 forintot kaptak Lipták Károly céhbeállási pénzéből. A megmaradt pénzt, 8 fr 40 kr-t kenyérre és borra költötték. Akiknek a céhnél adóssága volt, azt a részesedésből levonták. A feltétel módja abból is kitűnik, ahogyan azt a jegyzőkönyvekben megörökítették. Ilyen kifejezésekkel találkozunk : remekel, beáll és száraz pénzül fizet, beveszik a szokott módon. A céh irataiból megállapítottam, az egyes időszakokban a céhbelépés módját és az alábbi következtetésre jutottam : — A XVIII. században (1722—1800) csak remek készítés mellett vehette fel a céh a mestereket, — A XIX. században (1801—1890) három időszakot lehet megkülönböztetni : 1810—1830 között a mesterek túlnyomó többsége, 28ból húsz remeket készít, nyolc — köztük egy katona — már csak beáll. 1831—1860-as években már túlnyomóan szárazpénzt szed a céh és a belépő 28 mesterből már csak kettő készít remeket, az utolsót 1855-ben. 1860 után egyetlen mester sem készít remeket, mind fizet, közöttük öt a leszerelt katona. Összefoglalva: 1722—1890 között megfigyelhető 139 mester fele még remeket készített, a másik felét már pénzért vették fel a csutorás céhbe. Előfordult, hogy pénzért felvettek ellen panaszt tettek. 1808. december 28-án pl. Besenyő Mihály későbbi céhmester bepanaszolja a céhet az Űriszéknél, hogy tudta nélkül felvettek a céhbe „két próbátlan" ifjút, akik a comissárius jelenléte nélkül fel is esküdtek. Panaszolja, hogy az újonnan felvettek a „comis-munkán kívül alig tudnak valamit". Kitűnik a panaszból, hogy az egyik legény mester fia fizetett 85 fr-t, a másik 100 fr-t, a remek megváltásért, a hátralévő esztendőkért pedig 15 forintot együttesen. A 200 fr-ot a mesterek egymás között felosztották. A részét a panaszosok is elküldték de ő visszavitte. A püspök úriszéke — a céh korábbi határozata ellenére — megsemmisíti a felvételt és kötelezi a céhet, hogy „mind a Felsőbb Rendelések, mind pedig a céhbeli articulusok azt parancsolják, hogy minden céhbeli Gyülekezetben a Földes Uraság mint Feő Czéh Mester által kirendelendő comissárius meghívassák". A mestereket kötelezték a szétosztott pénz visszafizetésére. Törvénytelen cselekedete miatt a céhet megdorgálták." Aki újonnan akart a céhbe állni, annak először a céh mestert kellett megkeresni, akinek tartozott 2 fr „jelentő pénzt" fizetni, majd a céhnek való bemutatásért ismét 1 fr-t. A remek jóságát két mester és két legény bírálta el. Megtörtént az is (1854), hogy az egész céhben csak egy legény volt, akkor három mester és egy legény végezte a remek vizsgálását. A remek készítésénél nem alkalmazták az Acsády-féle céhlevél előírását, amennyiben sohasem készítették el az ott előírt fakupát, hanem két csutorát csinált a fiatal mester remekbe; egy dupla 10 itcés és egy 8 itcés likas csutorát. A remeknél nemcsak annak jóságát bírálták el, hanem arra is ügyeltek, hogy az előírt űrtartalom pontosan meglegyen, azaz a csutora a „céhtől kirendelt itcéket kitöltse". Az előírt taksán kívül külön fizetett a jövendő mester a remekben talált hibákért. Alig van rá eset, hogy ne találtak volna kifogásolni valót a remekben, amelyért külön kellett fizetni. A hibákat két részre osztották és azokat a legaprólékosabban megállapították. A hibák egyik csoportjába tartoztak a remek kiállításában található hibák. Egyik mester remekében 1828ban 28 ilyen hibát állapítottak meg, amelyért 8 fr-ot fizetett. A másik hiba volt, ha az űrtartalom több, vagy kevesebb lett az előírásosnál. Ezért külön kellett fizetni. Az előbb említett mester remekében azt a hibát is találták, hogy „2 meszöl hibázott" s ezért külön fizetnie kellett 1 fr-ot. Az elmondottak is bizonyítják, hogy a veszprémi csutorás céh is már olyan időben próbálta idejétmúlt módszerekkel a szabadversenyt kizárni, monopóliumait megvédeni, amikor ezt a gazdasági feltételek már túlhaladták. Jóllehet ma már a csutora fából, agyagból készülő — jólrosszul díszített — csomagoló edény, idegenforgalmi különlegesség, a maga korában a csutorának és csutorásmesterségnek fontos szerepe volt. A mesterség sajátossága, a veszprémi céhek között elfoglalt helye is indokolja, hogy amit a céh iratai elárulnak, összefoglalva közreadjuk. Bartócz József 17 257