A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Bartócz József: A veszprémi csutorások

küldje be a céh feloszlásáról szóló jegyzőkönyvet, vagy amennyiben az ipartársulattá még nem alakult volna át, haladéktalanul „tegyék meg az átalakulást és az alapszabályokat mutassák be." A csutorások nem siettek végrehajtani az utasítást. Közben Pongrácz Dávid ügyvéd arra kéri a csutorás „Ipartársulat Elnökét, hogy a városunkban egy társulattá való alakulásért" a vármegyeházán 1873. február 9-én délután 2 órára összehívott gyűlésen a volt céh tagjai jelenjenek meg. Ez a kezdeményezés nem vezetett sikerre és a csutorások még jó ideig halogatták a céh megszüntetését. Csak 1879. szeptember 28-án hívták össze az ipartársulat alakuló gyűlését. Az alakuló jegyzőkönyvet és alapszabályokat a belügyminiszter még az év december 24-én jóváhagyta, ezzel hivatalosan is megalakult a másfél évszázadon át nyomonkövethető céh helyébe lépő ipartársulat.

29 A következő évben még egy jelentős dolog történt. 1880. február 2-án a tobakok, számszerint kilencen beolvadtak a csutorás testületbe, és az „Egyezségi Öszve Alakulás" szerint felajánlják a székesegyházban álló zászlójukat és kölcsönösen kötelezik magukat, hogy a temetésen megjelennek, ha a társulatba tartozók közül valaki meghal.

30 Az ipartársulat feljegyzései és jegyzőkönyvei között a kántorlajstromon kívül alig találunk más emléket. Lassan megkezdődik a csutorás mesterség haldoklása. A protokullumok feljegyzései szerint 1893-ban még létezett a társulat, de a csutorások számáról az utolsó adatot az 1891. december 24-én kelt kántorlajstrom tartalmazza, amelyen 18 csutorás és egy tobakmester szerepel. A céh irataiból nem értesülünk arról, hogy mást, mint csutorát esztergályoztak Volna, bár feltételezhető, hogy más, fából készült tárgyat is készítettek. Bizonyítékaink közvetettek. Egy 1813. évi árszabás a csutora mellett kétfajta famozsár árát közli.

31 A bakonybeli faragókkal 1787-ben a céh nem csutorakészítés, hanem mozsár és fatányér csinálás miatt perieked.

32 A veszprémi csutorások 1806-ból való zöldmázas céhkorsóján a csutora mellett a fakehely és fedeles fakupa látható.

33 (6. kép.) A céh megmaradt ládája késői, nyilván nem az első, 1817-ben készült, empire stílusú kulcscímerén két zászló között római sasok. A kulcsveret megtalálható az 1770— 1840 közötti legszebb bútorvereteket ismertető bécsi gyűjteményben.

34 (7. kép.) 4. MŰKÖDÉSI ALAPELVEK ÉS AZOK VÁLTOZÁSAI A céh működése az egyéb céheknél ismeretes rend szerint bonyolódott. Egyedül talán a legények vándorlása sajátos, amelyről részletesebben érdemes megemlékezni. A generál céhgyűlést általában december 27-re szokták összehívni, de negyedévenként rendszeresen tartottak kántorgyűléseket is. Találkoztunk olyan adattal, amely azt bizonyítja, hogy nagyobb jelentőségű ügyben soron kívül is összehívták a mestereket, de van példa arra is, hogy valamelyik mester hívta össze a céhet.

35 Az iratokból megállapítható, hogy a céh fennállása alatt szolgáló mestert választott, egyes időszakokban kettőt is. Azt is tapasztalhatjuk, hogy az összehívás általában behívótáblával történt.

36 A Bakonyi Múzeum céhgyűjteményében található behívótábla csak késői utódja a korábban használtnak. Érdekessége, hogy már az ipartársulat idejében készült. A behívótábla felirata szerint 1884-ben készült, holott már 1880. február 2-án a céh átalakult ipartársulattá és akkor egyesült a tobakokkal, s ez a tény a behívótábláról is leolvasható.

37 Sok volt a baj a táblával, mert a mesterek elhagyták vagy valaki az ivóból elvitte. Úgylátszik ezért nem használták egy ideig, hanem a szolgálómesterek szóban hívták össze a gyűlést.

38 Ennek ellenére a büntetéseket mégis így szabták ki, ha valaki nem jelent meg a céhgyűlésen: „járt a tábla 1 forint". Bár Veszprémben volt külön céh-ház, megállapítható az iratokból, hogy a veszprémi csutorások a céhgyűléseket mindig a céhmester házában tartották. A céhláda megbecsülése, mintegy „kultikus" tisztelete, más céhekhez hasonlóan a csutorásoknál is megtalálható. Temetésen, istentiszteleten a megjelenés;, a tisztességes öltözék szigorú előírás volt. A céh tagjait, vagy családtagjait „céhvei" temették. A céhnek voltak halottas lámpái, szentmihálylova és megfelelő készlet gyertya (szövétnek) a temetés megrendezéséhez. Más céhnek, vagy céhen kívülinek is kölcsönadták a temetkezési felszerelést, ha fizetett érte. Ilyen adattal gyakran találkozunk a bevételek között. A céh tagjait az elöljáróság a legkülönbözőbb okokból igyekezett fegyelmezni. Büntetéseket általában a következőkért szabták ki: céhgyűlésekről való távolmaradásért, nem megfelelő öltözködésért, magánéletben elkövetett botrányokozásért, verekedésért, iszákosságért, a láda előtti illetlen viselkedésért stb.

39 A büntetés kezdetben bor, tepertő és kenyér. Később áttértek a pénzbüntetésre, de azért a céhgyűlések alkalmával evésről, ivásról gondoskodtak. Az új céhmester választásakor a céhládában levő pénz egyrészét ételre és italra költötték.

40 Találunk olyan adatot is, hogy a legények ládájának is juttattak valamilyen összegeket hasonló célzattal.

41 A céh vezetőinek választásáról a XVIII. század végétől van folyamatos adatunk. Általában nyílt szavazással választottak, előbb azonban a jelöltek személyében megállapodtak. Találunk olyan adatot is, hogy három jelölt közül csak kevés szótöbbséggel választották meg a céhmestert.

42 Mindig válaszottak vicecéhmestert (atyamestert), és bejárómestert is. A céh jegyzőjének (nótárius) néha 4—5 éven át ugyanazt a személyt választották. 1831—1858 között választottak mívlátókat azaz munkavizsgálókat, általában 2—2-t, akiknek tisztje volt a műhelyben a csutorás munka rendszeres vizsgálata is. Az inasokat általában 3 évre szegődtették azzal, hogy minden időben egy vagy két kezest kértek. Szerződéskor és felszabaduláskor az inas tartozott a céhnek megfelelő összegei fizetni. A XVIII. században még a mester gondoskodott a szálláson és élelmen kívül az inas ruhájáról is, később azonban ez már a szülők gondja lett. Az inasévek kitöltése után a legény köteles volt társpoharat adni, később ezt is fizetéssel lehetett megváltani. A csutorás mesterség hazánkban nem volt elterjedve; ugyanis vándorlással egyáltalán nem találkozunk az iratokban, illetve csak olyan adatot találunk, mely szerint egyedül 7. A veszprémi csutorások céhládája, ltsz. : С—150. 7. Die Zunftlade der Tschutora-Meister von Veszprém 7. La coffre de la corporation des gourdiers de Veszprém 7. Цеховой сундук веспремского цеха фляжечников. 245