A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Bartócz József: A veszprémi csutorások
A 3. ábrán bemutatott Ebner által összeállított szerszámokon kívül a céhiratok között még az alábbi szerszámok felsorolását találtam : fúróráspoly, aproló, fejsze, fűrész. 15 II. A VESZPRÉMI CSUTORÁS CÉH TÖRTÉNETE 1. AZ ÍRÁSOS NYOMOK, FELTÉTELEZÉSEK Szádeczky a céhek összeírása kapcsán a veszprémi csutorás céh szabadalomlevelét 1734-es kelettel említi azzal, hogy az okmány a Nemzeti Múzeumban található. A jegyzékben Miskolcon, Nagykanizsán, Tatán nem említ csutorásokat, mint ahogy ez a mesterség csak Veszprémnél van felsorolva, sehol máshol az országban. 16 Eperjessy munkája azoknak a XIX. századi mezővárosi és falusi céhnek a felsorolását tartalmazza, amelyeknek szabadalomlevelét az 1805. február 5-i (3004. számú) és az 1813. április 6-i (7262. számú) rendelet értelmében újítottak meg, illetve bocsátottak ki. Itt sem találunk csutorás céhet, csupán a „szómagyarázatok"-nál van feltüntetve; ligno leganarius (Flaschner) — kulacsos „csutorás". 17 A Szádeczky által említett 1734-es szabadalomlevél az ún. Acsády-féle, 1734. július 4-én Sümegen kelt, a veszprémi csutorás céh iratai között levő szabadalomlevéllel azonos kell hogy legyen. Bizonyos azonban, hogy az említett szabadalomlevél keltét megelőzően már működtek a veszprémi csutorások. Ezt bizonyítja a már idézett 1722. január 24-én kelt szegődtető irat is. 18 Feltehetően abban az időben a csutorások egy vegyes céhbe tartoztak, mert amint a hivatkozott iratból kitűnik, a szerződésnél jelen volt „emberséges emberek" között két csizmadia, egy szűcs és egy gombkötő mester, Csutorás Pálon kívül. A veszprémi követ 1729. február 9-én Pozsonyban kelt levelét már a csutorás céhnek címezte. 19 A céhiratok között két olyant is találtunk, amely azt bizonyítja, hogy 1733-ban a veszprémi csutorások már céhszervezetben működtek, jóllehet nem volt jóváhagyott szabadalomlevelük. Az egyik irat szerint már 1733. május 17-én határozatot hoznak a díszes csutora készítéséről. 20 A másik irat arról tanúskodik, hogy a csutorásoknak már 1733-ban volt bejárótáblája. 21 Az elmondottak bizonyítják, hogy a Veszprémi csutorások már 1730 körül céhszervezetben dolgoztak, s az Acsády-féle szabadalomlevél egy már meglevő helyzetet szentesített. 2. A CÉH KIALAKULÁSÁNAK GAZDASÁGI FELTÉTELEI, ADOTTSÁGAI Annak ellenére, hogy Veszprém a vármegye és a veszprémi püspök székhelye, a XV— XVIII. század között — amíg a veszprémi megyeháza fel nem épült —, a megyegyűléseket Pápán és Veszprémben felváltva tartották. A birtokoláson viszont a legrégibb időktől a veszprémi püspök és a káptalan osztozott. Veszprém nem rendelkezett országos privilégiumokkal, „non privilegiata oppida", azaz mezőváros. A városiak pereiben az úriszék fellebbviteli hatóság. E kettősség miatt a város és a püspökség kapcsolata nem volt zavarmentes. 22 Mivel a veszprémi csutorás céh kiváltságlevelét a püspök hagyta jóvá, a céhgyűléseken a „comisárius" tisztjét a püspökség kasznárai töltötték be, néhány mondatban meg kell említeni azokat a püspököket, akik a céh életében — illetve irataiban — szerepeltek. Széchenyi Pál püspök — 1702-ben egyezséget kötött a várossal; a kisebb jövedelmek a várost illették, a püspök és a káptalan nem kívánt robotot, a püspök és a káptalan büntető hatalmának fenntartása végett a 12 törvénybíró fölé az elnököt a püspök jelölte ki. 23 A Heister-féle pusztítás után csak az 1711. szatmári béke hozott a városra nyugodtabb esztendőket. 1723—25-ig Eszterházy Imre püspök — a későbbi esztergomi érsek — akitől már kértek szabadalomlevelet a veszprémi csutorások, de sikertelenül. Őt Acsády Ádám követte a püspöki székben, aki Sümegen —, ahol a veszprémi püspök ideiglenes székhelye volt — megerősítette a céh szabadalomlevelét. Bíró Márton püspök 1752-ben pereskedést kezdett a várossal és a várossal szövetkezett káptalannal, aminek csak 1771-ben lett vége a királynő döntésével (ekkor még a veszprémi püspök a királynő „cancellariusa"). Ezentúl hat forintig a város széke, azon felül az úr széke ítélkezett. Ez a helyzet megmaradt egészen 1848-ig. A város függőségére jellemző, hogy még a patkányirtáshoz is földesúri engedély kellett. 24 A város határa még 1769-ben sincs nyomásokra osztva, a földterület megosztását az szabta meg, ki hol mennyit tudott irtani. A terület dombos, kavicsos, nehezen művelhető, a kertek csak a házak mellett, főképpen a Sédvölgyben vannak. Az első szőlőtelepítés Csatáron csak 1802-ben történt. így azután a népesség kisebb része foglalkozott földműveléssel, illetve a káptalani pusztákon birkalegeltetéssel és egyéb napszámos munkával. Az adózó népesség több mint 40%-a — nemesek és nem nemesek egyaránt —, iparból és kereskedelemből éltek. H. Pálfy Ilona szerint 25 az adózó családfők százalékos megoszlása 1828-ban: iparos 39,6% kereskedő 4,4% őstermelő 5,2% bizonytalan 36,4% egyéb 14,4% 100,0% A Cserhát és Buhim völgye volt a legjobban lakott városrész. A csutorások is zömmel az utóbb említett városrészben laktak. A Veszprémi Bakonyi Múzeumban levő 1886-ban keltezett várostérképen a későbbi Malom utca (ma Fenyves utca) még Csutorás utca volt. A céh irataiban a XIX. század elején találunk utalásokat arra, hogy a Temetőhegyen és a Jeruzsálemhegyen is laktak csutorások. 26 A veszprémi csutorás céh kialakulásának alapvető feltétele volt, hogy a megfelelő nyersanyag a Bakony erdeiben rendelkezésre állott. A Bakony erdeinek túlnyomó része az Eszterházy-családé volt. Az erdő hasznosításának egyik módja a XVIII. század elejétől a makkoltatás. A Veszprém megyei gazdák, de még a délvidéki rácok is tízezer számra hajtották a disznókat makkoltatásra, amiért az uraság „makkbért" szedett. Az ipar és kereskedelem fejlődésével egyre keresettebb cikk lett az ipari- és épületfa. Az uradalmak csak „cédula" ellenében engedtek valamirevaló fát kivágni. Ilyen körülmények között a veszprémi csutorások egyre nehezebben jutottak megfelelő fához. 3. A VESZPRÉMI CSUTORÁS CÉH MŰKÖDÉSÉNEK ÍRÁSOS BIZONYÍTÉKAI 1724-ben a veszprémi csutorások nevében Demeter Pál, Ábrahám Gáspár, Csutorás Jakab és Demeter Péter latinnyelvű kérelmet nyújtott be Eszterházy püspökhöz, szabadalomlevél kiadása ügyében. A pecsétes válasz a következő év elején keltezve megérkezik a kérelmezőkhöz. Úgy látszik akkor is rossz volt a viszony a város és a püspök között, mert a csutorások a várt szabadalomlevél helyett az alábbi dorgálásban részesültek: 27 „Az ur 1725. év januáris hónapjának 31. napján az ausztriai Bécsben. Jelen kérvényüket átnéztük, a mezőváros lakói először törekedjenek arra, ami a jó rendet és az uradalom iránti köteles alávetettséget illeti, magukat ahhoz tartsák és az eddig gyakorolt konfúziókat köteles módon szüntessék meg, ha ezeket leküzdik, a bent foglalt kérvényezők kérését, amennyiben jogosnak és méltányosnak fog látszani nem fogjuk elmulasztani teljesíteni. És igy ezek hiteléül Imre Püspök s. k. PH Kállakovich Ádám mp" A céh atriculusait (szabályait) 1734. július 4-én Sümegen erősíti meg Acsády Ádám veszprémi püspök. A céhlevél 24 articulusból, a szokásos bevezető és befejező részből állott. Tartalma megfelel az akkori kor szokásainak, ezért az egyes articulusok nem tarthatnak különösebb érdeklődésre számot. Feltehető, hogy az articulusok mintáját a nagykanizsai (Canisa) céhtől kérték kölcsön, mert 1745-ben azt írják a nagy16* 243
