A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagy László: A veszprémi tobakok

52. Varrás kifejtése préselés után. (Szászrégen). 52. Das Auftrennen der Naht nach dem Pressen. (Szászrégen) 52. On enlève les coutures après le pressurage (Szászrégen). 52. Снятие швов после прессования (Сасреген). telték. Ezután a varrásokat kifejtették, (52 kép) a bőröket folyóvízben, vagy kádban alaposan kimosták (53. kép) és hűvös helyen felaggatva megszárították. Ezzel a cserző munka befejeződött.

183 A veszprémi tobakok a töltő, illetve préselő vályút nem ábrázolták céhemlékeiken, de a vagyon összeírásokban a gázoló vályúval együtt többször előfordul,

184 bizonyságául annak, hogy e két igen régi cserzesi módot, amióta és ameddig dolgoztak, egyaránt alkalmazták. /. A kikészítés. Munka szabadban és műhelyben. Festetlen szattyánbélés puhítása. Színes kordovány- és szatytyánbőrök festése. Színfajták, festőanyagok és festési módok. Festett bőrök simítása, puhítása, fényesítése. Barkázás. Ahhoz, hogy a cserzett bőrből kész áru, jó kordovány meg szattyán legyen, még puhítani, simítani, festeni, fényesíteni és barkázni kellett. Hollósy e műveletekről csak annyit tudott, hogy a veszprémi tobakok bőreiket feketére, pirosra és sárgára festették. Festékeikre, festési módszereikre és mindazokra a cserzést követő munkákra, amelyeknek általában ma is „kikészítés" a neve,

185 már nem emlékezett. Ezekre csak a veszprémi tobakok vagyon összeírásaiból, a bulgáriai meg erdélyi mesterek tájékoztatásaiból, az egykorú szerszámábrázolásokból és a szakirodalomból következtethetünk. 53. Cserzett bőr mosása a Marosban. (Szászrégen). 53. Das Waschen der gegerbten Leder im Maros. (Szászrégen) 53. Lavage de la peau tannée dans le Maros (Szászrégsn). 53. Промывание выдубленной кожи в реке Марош (Сасреген). A tehetősebb erdélyi és balkáni mesterek tanulmányutam idején, ha elegendő helyiségük volt, amellett, hogy a legpiszkosabb munkával a szabadban szerettek dolgozni, különösen télen, a meszezést, a cserzést a cseres (cserző) műhelyben, a kikészítést pedig egy harmadik, kikészítő műhelyben végezték; ha csak két műhelyük Volt, a sok vízzel és lével járó meszezést és cserzést, néha a hordós áztatást és pácolást is, egy ún. vizes, a vizet alig fogyasztó kikészítést pedig egy másik ún. száraz műhelyben. Ha egy műhelyük volt csupán, azt elsősorban a kényes kikészítő munkához használták.

186 A veszprémi tobakok a 18. században és a 19. század elején, levéltári adataink szerint igen szűkében lehettek megfelelő helyiségeknek. Legtöbbször csupán egy műhelyük volt. Ezért télen, nyáron, ha csak tehették, valószínűleg szabadban dolgoztak. Kikészítéskor azonban nekik is fedél alá kellett menniük. Volt eset rá, hogy lakásuk kamrájába. Erre kis bőreik lehetőséget is adtak. Egyedül a festetlen bélésnek való bőröket munkálhatták meg mindvégig, kikészítéskor is a szabadban; legfeljebb, ha megeredt az eső, vagy megindult a havazás, ha nem volt más lehetőségük, bizonyára valamilyen hevenyészett fészerben.

187 Ezeket a festetlen bélésnek való juh- és báránybőröket, mivel a cserzéstől, mint minden bőr, megkeményedtek és megráncosodtak, ahhoz, hogy teljesen elkészüljenek velük, Domokos Jakab szerint már csak puhítani és simítani kellett. Puhítás előtt, hogy munka közben be ne repedjenek, vízzel kissé bespriccelték, esetleg nedves helyre tették, majd csak ha „megereszkedtek", puhították és simították. 215