A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagy László: A veszprémi tobakok

33. Veszprémi tobakház szárító padlással. 33. Tobak-Haus in Veszprém, mit Trockenboden. 33. Maison de «tobak» a Veszprém, avec grenier à sécher. 33. Дом тобака с чердаком для сушения шкур и кожи в городе Веспрем. mint a Bakony- és Balaton környékén. Különösen a bolgárok és a törökök, e szakmához legjobban értő részesaratók foglalkoztak vele. Gazdától gazdához mentek, ahogyan a gabonacséplésnél szokás. Lovakkal, mielőtt a töréshez fogtak volna, legelőször a földet tapostatták, hogy kemény és tiszta legyen, ne kerüljön föld a szkumpiába. Azután jöttek a kereskedők és összevásárolták. Bulgáriában ugyanígy aratták, munkálták meg és értékesítették.

161 Mielőtt a szömörcéből cserzésre alkalmas lé készülhetett, még bőven volt dolga vele a tobaknak. Különösen, ha zölden jutott hozzá és otthon magának kellett szárítani, válogatni, meg törni. Szárításra Éder szerint a „cúgos, szárító padlások" voltak a legalkalmasabbak. Emiatt a tehetősebb tímár és tobakházak magasabbra épültek, mint a többiek. Tetejük fazsindelyes volt, az eresz alatt végig nyitott, vagy zsalugáteres. A zsalugáterek „leveleinek" állításával szabályozhatták a padlástérben a szárítást. A levegőt vagy „fölfelé csapatták", vagy „vízszintesen húzatták át", ahogyan az ott tárolt és szárított áru (szőr, gyapjú, szömörce, bőr) megkívánta. A zöld szömörcét rendszerint a padlás sározott padozatának egy téglákkal kirakott részén szárították. De szárították a 2 m hosszú és 1 m széles, gyapjú szárításra való léckeretes hálókban is. A fedélszék gerendáin fekvő hosszú rudakra S alakú vaskapcsokat akasztottak, a kapcsok alsó hajlásába ismét farudakat helyeztek és a farudakra tették a szárító hálókat. Mikor aztán megszáradt a szömörce, Válogatták, halomba rakták és ősztől őszig továbbra is a padláson tárolták. Nagyon kellett azonban vigyázniuk arra, hogy nedvesség ne érje, mert ettől megromlott és alkalmatlanná vált a cserzésre.

162 A Veszprémi tobakok akár maguk szárították padlásaikon a szömörcét, akár már szárítva és nagyjából megtörve jutottak hozzá, a cserző lé elkészítése előtt egy sajátos eszközzel a „szömörce zúzó külü"-vel még igen apróra, szinte porrá zúzták. Tudták már akkor is, hogy a porrá zúzott szömörce levének cserző hatása lényegesen jobb, mint a darabosé. (A modern bőrkémia vizsgálatai szerint általában minél finomabb a cserzőanyag, annál magasabb a kivonat csersav tartalma. Pl. a legjobb szicíliai szömörce (coriaria) levélé 18—35%, poralakban 60—65%.

163 A veszprémi tobakok szömörce zúzó külüje Hollósy szerint két egymás mellett levő alacsony pad volt, melynek ülődeszkái közé erősített tengelyen forgó gerendakalapácsot lábbal fel és le mozgathatták. A kalapács csonkakúp alakú ütőfeje egy fatönk ugyanolyan alakú mozsárüregébe illett bele. A tobaklegény felváltva a gerendakalapácson és a padon előre hátra, jobbra meg balra lépve zúzta porrá a száraz szömörcét, miközben valóságos „tobaktáncot" járt rajta. Koreográfiáját Hollósy a következőképpen mondta el: A darabos szömörce mozsárba szórása után: 1. ballábbal a baloldali padra, jobbal a gerenda felső részére lépve ütötte a mozsárba a kalapácsfejet; 2. ballábbal a gerenda alsó részére, jobbal a jobb padra lépve emelte ki a mozsárból; 3. jobb lábbal a gerenda felső részére, ballal a balpadra lépve ütötte megint a mozsárba; következett ismét a 2., majd a 3. mozdulat, amíg csak az egész darabos szömörce adagot porrá nem zúzta és újat nem tett a helyébe. 208