A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhládák és egyéb céhjelvényes emlékek

105. Faragott szék támlája csapócéhjílvénnyel Veszprém megyéből (1800). 105. Geschnitzte Stuhlrückenlehne mit Zunftzeichen der Tuchmacher aus dem Komitat Veszprém ( 1800). 105. Dos de chaise sculptée, orné de l'enseigne de foulons — département de Veszprém (1800). 105. Спинка резного стула с цеховым гербом. (Комитат Веспрем, 1800). 106. Eckstein György herendi mészárosmester kétajtós fiókos szekrénye (1846). 106. Zweitüriger Schubladenkasten des Metzgermeisters György Eckstein von Herend( 1846). 106. Bahut à deux battants et à tiroir de György Eckstein, maître boucher de Herend(1846). 106. Двустворчатый шкаф, принадлежавший херендскому мяснику Дьёрдю Экатейну (1846). 172 céhjelvényes bútordarabot ismerünk és ezenkívül még kettó létezéséről van tudomásunk. Ez a szám önmagában nem látszik magasnak, de ha azt az összes Magyarországról ismert, igen kevés céhjelvényes bútor számához viszonyítjuk, kitűnik e szám jelentősége. A Néprajzi Múzeum például mindössze két céhjelvényes bútort tart nyilván gyűjteményében, azok közül is az egyik Veszprém megyei eredetű.

124 Időrendben az első ilyen bútordarab egy faragott támlájú szék a Néprajzi Múzeumban. 1800-ban készült a rajta olvasható évszám tanúsága szerint. A tulipános, indás, levélornamentikával díszített népies faragású támla középpontjában szívalakú keretbe foglalva a csapómesterség jellegzetes céhjelvénye, a két egymással keresztbe fektetett ifa faragott ábrázolása látható. Vitathatatlan tehát, hogy egy csapómester rendelésére készült, akinek RJ monogramja szintén rákerült a széktámlára. A céhjelvényt övező szívalakú keret a zöld ólommázas céhkorsókon is igen gyakori és tulajdonképpen népies címerpajzsnak fogható fel. A széktámla körvonala a közepén levő és megfogásra szolgáló, szívalakú kivágás formája, a ráfaragott virágok és levelek alakja egyedileg is annyira megegyezik a veszprémi Bakonyi Múzeum két faragott széktámlájával,

125 hogy nem is lehet kétséges a darab Veszprém megyei eredete. Külön érdekessége ennek a 3 széktámlának, hogy a támla jellegzetes körvonalát adó két lendületes C-vonal találkozásánál, mindkét oldalon egy másik csapószerszám, a nyeles kártoló ábrázolását fedezhetjük fel. A Bakonyi Múzeum széktámláinál ez a két apró faragás fel sem tűnnék, de a Néprajzi Múzeum ifás támlájánál a kétféle csapószerszám ábrázolás összefüggése világos. Valószínű tehát, hogy a szék a Balatonfelvidék nagy csapóközpontjainak egyikéből, talán Veszprémből, vagy Pápáról származik. Másik céhjelvényes bútordarab egy kétajtós, fiókos alacsony szekrény, tulajdonképpen „trumeau"-nak nevezhetnénk, de attól annyiban tér el, hogy fiókját nem fent, a felső lap alá, hanem alul, az ajtós rész alá építették be. Felirata szerint 1846-ban készült. Utolsó tulajdonosának közlése és az ajtóra írt kezdőbetűk tanúsága szerint, Eckstein György szentgáli, majd herendi hentes és mészárosé volt. Később vejéhez, Répási Ferenc hentes és mészárosmesterhez került. Az ő leányától, Répási Gizellától vette meg a Bakonyi Múzeum 1970-ben.

126 A 100 cm hosszú, 90 cm magas és 44 cm mély, világos fából készült szekrényke mindkét ajtajára a mészárosmesterség jelvényeit festették fekete színnel. Felül két horog között egy fenőkés, középen marhafej, amelynek két fülét kétoldalról egy-egy kutya fogja, alul két keresztbe fektetett tagló fölött mészárosbárd, jobbról-balról egy-egy kés kíséretében. Mindez négyszögletes, levéldíszes, négy sarkában tulipános alakra kiképzett és e korban eléggé szokatlan népies, magyaros keretben. A fiók előlapját, sőt a két függőleges oldallécet is hasonló, levéldíszes, tulipános ornamentika élénkíti. Valószínű, hogy ugyanígy egyéni mester számára készülhetett az a kovács-céhjelvényekkel és 1835-ös évszámmal ellátott bútordarab is, amelyet Vajkai Aurél Szentgálról írt monográfiájában ismertetett.

127 A veszprémi és Veszprém megyei céhládákról írt tanulmányomban

128 ezt tévesen minősítettem céhládának, ami annál valószínűbb, mivel írásos bizonyíték nem került elő arról, hogy Szentgálon önálló kovácscéh működött volna. Ezenkívül a rajta olvasható két pár betű is kétségtelenül egy-egy monogram. Egyébként formája és méretei szerint sem illik sehogyan sem a céhládák sorába. Nem céhláda tehát, hanem négy lábon álló, alul fiókos, felül felnyitható sublódnak használt nagy láda. A ládarész széles homlokzati oldalát éppen úgy, mint a fiók külső lapját, világosszínű, keskeny berakásos keret osztja ketté úgy, hogy középen egy-egy háromszög-alakú mezőt zár ki. A ládarészen levő felső háromszögben a kerek kulcscím, az alsóban a sötét faberakású céhjelvény helyezkedik el. A fiók lapján a két háromszög találkozásánál ugyancsak kulcscím. A keretek négy sarkán egy-egy sötétszínű, négyzetalakú berakás helyettesíti a rozettát. A patatisztítóból, patkolókalapácsból és patkóból összeállított céhjelvény — vékony hosszúnyelű keresztberakott szerszámok — stílusa