A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhládák és egyéb céhjelvényes emlékek

17. A veszprémi csizmadiacéh zászlója 1851. 17. Zunftfahne der Stiefelmacher von Veszprém (1851). 17. Bannière de la corporation de cordonniers de Veszprém, 1851. 17. Знамя веспремского цеха чеботарей, 1851. 18. A veszprémi magyar tímár- és vargacéh zászlója 1855. 18. Zunftfahne der ungarischen Gerber und Schuhmacher von Veszprém (1855). 18. Bannière de la corporation de tanneurs et savetiers hongrois de Veszp­rém, 1855. 18. Знамя веспремского цеха венгерских сапожников и дубильщиков, 1855. A zászlórudak végén általában rézgömb és kereszt van. De ezek is igen nagy változatosságot mutatnak. A régebbi XVIII— XIX. század fordulója körül készült rudakon a gömb helyett még inkább kovácsolt vas levéldíszítményt találunk. (Pl v a peremartoni molnárcéh zászlórúdja), amelyet sokszor gömbalakúra alakítanak ki (pl. a nagyvázsonyi varga és a nagyvázsonyi csizmadiacéh zászlórúdgömbje). Később a gömb különböző formáival találkozunk: a gömböt dom­ború abroncs felezi meg, több ilyen abroncs fut körül a gömbön, széles, lapos, félgömbölyü szegfejeket utánzó domborított díszítéssel ellátott abroncs veszi körül a gömböt, stb. A zászlórudak csúcsát a gömb fölött rendszerint rézkereszt díszíti. A keresztek két nagy csoportba sorolhatók: a kö­zönséges és a kettős keresztek csoportjába. A közönséges keresztek egy része teljesen egyszerű, leg­feljebb végefelé kiszélesedő szárai teszik a máltai kereszthez kissé hasonlatossá (pl. a nagyvázsonyi céhzászlórudak ke­resztjei). Másik részüknél lóherelevél végződésűek a szárak (pl. a peremartoni céhzászlórudak keresztjei). Vannak tel­jesen sima rézlemezből kivágott keresztek, de a legtöbbet rátétes díszítmények, domborított rozetták élénkítik. (Pl. a nagyvázsonyi takács, a nagyvázsonyi varga és a bakony­szombathelyi kovács-bognárcéh zászlórúdjának keresztje.) Akad olyan zászlócsúcskereszt is, amelynek szárai közt sugarak lövellnek szét. Ilyen a pápai takácsoké és egy másik pápai zászlócsúcskereszt is. A pápai takácsok keresztjének közepén köralakú keretben még 1HS monogram is lát­ható. Kettős kereszt végződésű zászlócsúcsa van négy veszprémi céhzászlónak is, amelyek közül az ácsoké rátétes rozettákkal. a kőműveseké sugarakkal és IHS monogrammal díszített, A pápai céhzászlórudak közt is van kettőskeresztes: az egyiknek lóherelevélben, a másiknak újabb kis keresztek­ben végződnek a szárai. A veszprémi csapócéh zászlórúdjának kivételes csúcsa van: lándzsavég alakú rézlap. Egyik oldalán a magyar állam­címer, a másikon lombdíszítéssel ellátott kettőskereszt dom­borodik ki. Különös figyelmet érdemelnek azok a zászlórúdkeresztek, amelyeket céhjelvényekkel kombináltak. Ilyen elsősorban a bakonyszombathelyi céhzászlórúd rézkeresztje. A rozetták­kal díszített kereszt alsó szárára mindkét oldalon egy-egy kis 8 küllős rézkocsikereket erősítettek, a kereszt két víz­szintes száráról pedig egy-egy kis rézpatkó csüng alá. A ke­rék és patkó kétséget kizáróan arra mutat, hogy egy bognár és kovács céh zászlójával állunk szemben. A kereszt alsó, függőleges szárára a kerék alatt a gömb fölé ugyancsak mindkét oldalon egy-egy kis koronás magyar rézcímert erő­sítettek. A pajzs és korona stílusa a XIX. század közepe tá­jára utal. Hasonlóképpen céhjelvényekkel díszített két zászlórúd­véget ismerünk Peremartonból. Az egyik egy egyszerű réz lóherekereszt és rézgömb között négy rozettával díszített köralakú keretben sziluettszerűen kivágott sarkantyús csizma képét mutatja. Nyilván egy csizmadiacéh zászlórúdja volt. A másik peremartoni céhzászlórúdcsúcs, ugyancsak lóherekereszt alatt stilizált négyküllős malomkerék, réz­lemezből kivágva, amely a farúd végét díszítő négy kovácsolt­vas levél fölött emelkedik ki. Az ilyen céhjelvényes zászlórúdcsúcsok meglehetősen ritkák. Nincs tudomásom róla, hogy máshol fordultak elő egyáltalán ilyenek. Kevés a valószínűsége, hogy sok ilyen lappanghat szerte az országban, mert Veszprém megyében is csak erre a háromra sikerült rábukkanni, bár ez a kuta­tási terület annyira elhanyagolt, hogy esetleg még meglepe­tésekre is lehet számítani. A súlyos zászlók hordásához a rúd végének rögzítésére szolgáló bőrtokkal ellátott zászlóhordó övet használtak. A veszprémi csizmadiacéhnek pl. piros-kék díszítményű szö­vettel borított zászlóhordó öve maradt fenn. Az öv bőrszí­jába fonallal varrták be a feliratot: „Az Érdemes Csizmazia Czéjé".

Next

/
Oldalképek
Tartalom