A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Füzes Miklós: Régészeti-növénytani megjegyzések Moór Elemér: A bor és szőlő c. cikkéhez
szőlője esetében, 26 amelyet Kovács János és Веке Ödön meggyőzően kapcsol a néphit boszorkányaihoz. 27 A mérgező növény 28 esetében ez a megkülönböztetés is babonás-peicratív jellegű ! Az elmondottak alapján nem fogadhatjuk el a Szerző értelmezését, amely eleve tartalomváltozást tételez fel; mivel népünk minden esetben az összehasonlítás alapjául a bortermő szőlőt (Vitis vinifera L.; Synonym = V. vinifera L. ssp. sativa [D. C] Hegi et Beger) veszi. Ez pedig a növény általános ismeretén és termesztésén túlmenően, a 'szőlő' szóval képzett növénynevek másodlagos keletkezését, vagyis a vele kapcsolatba hozott növény későbbi megismerését bizonyítja. A megismerés alatt természetesen ebben az esetben a növény használhatóságának, vagy nem használhatóságának, illetve hatásának felismerésére gondolunk. A Vitis vinifera L.-t nyelvünkben csupán egyetlen szó jelöli, a bortermő szőlő kifejezést a növénytan vezette be más fajoktól való megkülönböztetés céljából. Szőlőfajtáink nevei (dinkák, bakatorok, gohér stb.) pedig nem a faj, hanem annak egyes cultivarietas-ainak jelölésére szolgálnak. Szőlő szavunk társtalansága nyelvünkben feltűnő, hiszen az egyes növényeket népünk rendszerint vidékenkint más és más névvel ruházta fel. A népi synonymák hiánya önmagában is általános és korai termesztését bizonyítja. Gombocz Z. szerint a szűr ige a bolgár—török jövevényszavak rétegéhez tartozik nyelvünkben, amely a szőlő, csiger, bor, seprő szavakkal alkot egységet. 29 A Szerző a szűr ige eredetét elfogadja, viszont az állattartással, pontosabban a túrókészítéssel hozza kapcsolatba/' 0 Kutatásunk ezt az elképzelést kevéssé vette figyelembe, s mind a mai napig Gombocz Z. véleménye felé hajlik. 31 Szabadjon azonban megjegyezni, hogy ezen ige tartalmánál fogva a ma élő nyelvünkben is sokkal átfogóbb jelentésű: Olyan tisztítási folyamatot jelöl, ahol csupán folyadékot áteresztő rendszerrel, cseppfolyós halmazállapotú anyagot választunk el szilárd, esetleg gél-állapotútól. :i2 További, másodlagos jelentései is erre a tartalomra vezethetők vissza. A szó általános értelmezése mellett már e szó első jelentésében is előfordul 'söprejétől leszűrni, letisztítani'. Általánosan használjuk e szót gyümölcsök, különösképpen szőlő levének tisztítási munkafolyamatára. 33 Mint ilyen magában foglalja a kémiai technológiában jól ismert dekantálás-t is, amikor a leülepedett szilárd, vagy gél állapotú anyag fölötti folyadékréteget leöntjük, vagy leszívatjuk. Állításunkat a gyöngyösi szótártöredék is megerősíteni látszik: Az ott említett és orvosság készítésére használatos (tehát igen tiszta vizet) nem főzték (desztillálták), 34 nem szűr-ték, hanem Orwossaghnak walo: walasztatott esso wysz-et 35 alkalmaztak. Ezt a vizet dekantálás útján nyerték. Ugyanakkor a töredék készítői 36 ismerték a Bor szwró kas-t, 37 amelyről Szikszai Fabricius B. szintén megemlékezett. 38 Ez az eszköz mai fogalmaink szerint is szűrést végez, s a néprajz a közelmúltból is jól ismeri. 39 E tények miatt, megítélésünk szerint a szűr ige jelentései közül előzetes munkahipotézis kedvéért a szőlő szüretének (ami egyébként is innen kapta nevét) eme munkafolyamatát sem lehet kizárni. Meggyőződésünk, hogy eredetileg a gyümölcs és szőlőlevet szűr-ték, az alkoholtartalmú italt pedig a söprő-ről fejtet-ték, akárcsak napjainkban. Hasonló képet kapunk a vele egy fogalmi körbe sorolt seprő, söprő szavunkkal kapcsolatban is, amelyet Gombocz Z. szintén bolgár—török (legrégibb török) jövevényszavaink közé sorolt, és a szőlővel hozott kapcsolatba. 40 A cikk szóeredetét elismeri, csupán a karó és komló szavakkal (lásd később), tehát ró>-rel hozza kapcsolatba. 41 Viszont mai nyelvünkben is a seprő elsősorban az erjedés előtt és az azalatt leülepedett anyagokat jelenti. Legfontosabb alkotórésze a baktérium- és gombatömeg, a szervetlen és szerves eredetű üledék, valamint a kicsapódó sók. Tehát nem csak a bornak, de minden erjedéses folyamatnak egyik jellemző terméke, így a sörnek, erjedt gyümölcsleveknek; de az ecetsavas erjedés egyik termékét is, az ún. ecetágyat, emlegetik e néven. 42 Néhány régi és ma élő további jelentése 43 azonban másodlagosnak látszik. Eredetileg csupán az alkoholos erjedésre, s ott is elsősorban a must és a sör erjedésére vonatkozott, így mint újonnan megismert technológia mesterszava került át nyelvünkbe (vö. a bortároló edényeknél és a fejt igével kapcsolatban elmondottakkal). Véleményünk szerint a seprő szó kapcsolatát a bor alkoholos erjedésével — szavunk általános, főleg az alkoholos erjedésre vonatkozó jelentése és annak elterjedtsége miatt — ugyancsak nem tagadhatjuk: Többek közt a sörnevelés és bor erjesztésére nézve egyaránt elfogadhatjuk nyelvészeti bizonyítékként. E kifejezés másodlagosan ecetkészítéssel is kapcsolatba hozható (lásd később). Mindennek előfeltétele, hogy más adatok is támogassák elképzelésünket, még hozzá abból az időből, amikor őseink a bolgár—török jövevényszavakat átvették. Ezért vegyük sorra a Szerző által a sörneveléssel összetartozónak ítélt szavakat. A sörnevelés fontos alapanyaga valamelyik eí/-faj 44 keményítőtartalmú szemtermése, például az árpá-é. ia Ez utóbbi szóval kapcsolatban vitás kérdés nincs. Másik fontos alapanyaga a komló, amely ugyancsak legrégibb török (bolgár— török) jövevényszavaink rétegéhez tartozik. 46 Maga a komló (Humulus lupulus L.) Európa területén vadon élő, vagy kivadult növény. Spontán előfordulását a területen V. Hehn felvetette; álláspontjával A. de Candolle nem értett egyet. 47 Az újabb növénytani kutatás Vavilov álláspontját tartja alapvetőnek, amely szerint e faj géncentruma 48 a Földközi-tenger partvidékén terült el. Ezalatt kutatásunk a keleti partvidéket érti elsősorban. 49 Szükséges megemlíteni, hogy V. L. Komarov szerint napjainkban a komló spontán állapotban már a következő vidékeken található: „Közép-Európa, a Földközi-tenger partvidéke, BalkánKisázsia, a Kaukázus, Nyugat- és Közép-Szibéria, ÉszakAmerika." Számunkra fontos még, „hogy a Távol-Kelet országaiban csak kultúrában ismert." E növény egyébként „Közép- és Délkelet-Európában a folyómenti ligetek és láperdők liánjainak szerepét tölti be." 50 Mint ilyen, természetesen valamilyen támasztékra kapaszkodik. E kérdésre a karó szóval kapcsolatban még visszatérünk. A fentiekből annyi világosan kiderül, hogy a géncentrumhoz őseink szállásterületei meglehetősen közel feküdtek. A faj természetes terjedése révén, már az utolsó eljegesedés maximuma után, minden valószínűség szerint Lebédiába is eljutott. E vidéken megítélésünk szerint esetleg a mezolitikum ban, de legalább a neolitikumban számolnunk kell a komló megjelenésével. 51 Nem szükséges tehát feltétlenül termesztésére gondolnunk. Tárgyi bizonyítékok hiányában, más kultúrnövények terjedésének analógiája alapján állíthatjuk, hogy őseink legkésőbb a Kazar-kanagatus területén megismerkedtek e növénnyel, majd a sörneveléssel is. A növénytani kutatás kisebbsége elfogadja azt a nézetet, amely szerint az asszír—babiloni kultúrkör ismerte volna már a komlótermesztést. Annyi azonban bizonyos, hogy a sörnevelés igen régi eredetű, azonban komlóval való fűszerezése teljes biztonsággal csak igen késői időből mutatható ki. I. Pipin uralkodása alatt St. Denis apátság területén humlonarias-t telepítettek. 52 A sűrűsödő adatok közül most csupán annyi lényeges, hogy a Moszkva melletti Guslizy-ben már 900 táján biztos, hogy komiózott sört főztek. 53 Merkenschlager szerint a komiózott italok hazája feltételezhetően a Kaukázus területére esik. 54 A növény korai ismeretének azonban nemcsak a sörneveléssel kapcsolatos haszon az oka, hanem belőle étel készült, 54 és gyógynövényként is alkalmazták. 55 Az elmondottak után érdekes kérdés a karó szó fogalmi csoportba való beosztása. Gombocz Z. a „Ház, házi berendezés, eszközök, ipar" szavainak csoportjába sorolta. 56 Mint említettük Moór E. viszont a sörrel, komlóval hozza kapcsolatba. Álláspontját különösebben nem indokolja. Véleményünk szerint elképzelése nyelvészeti adatok alapján is túlzottan egyoldalú. Czuczor G.—Fogarasi J. szerint a karó: „Hegyes végű dorong, pózna, hasáb, melyet földbe vernek". Említi felhasználását sövényben, szőlőben; viszont itt nem szól a komló és karó kapcsolatáról. 57 Tulajdonképpen erre nincs is szükség, mert a legrégibb török jövevényszavaink átvételének területén, az adott időben megfelelő mennyiségben találhattak már természetes támasztékon tenyészve (lásd később). A növénytan megfigyelései szerint ugyanis e faj 58 „támasz116
