A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Cserny Margit: Adatok Veszprém megye 1848–49-es történetéhez

tamási, Szálai Gábor győri és Varga Gergely csetényi népfelkelőt magukkal hurcolták Pápára, ahol agyonlőtték őket.

146 Veszprém sem sokáig kerülhette el a megszállást. Január második hetében már teljesen körülfogták, majd 17-én bevonultak a császáriak. A csász. kir. katonai parancsnokság első ténykedése a statárium kihirdetése volt. Windischgrätz, akit Ferenc József az elfoglalt területek felett teljhatalommal ruházott fel, Fiáth Ferencet nevezte ki Veszprém és Zala megyék ideiglenes királyi biztosává. Fiáth január 20-án foglalta el hivatalát Veszprémben. E napon kelt felszólításában bejelenti megbízatását a polgári közigazgatás átvételére, s miután a hatóságok katonai hatalom alá helyeztettek, feloszlatja a tanácskozó testületeket, megtiltva azok további üléseit. A nép megnyerésére törekedve, biztosítja őket az áprilisi törvények megtartásáról, vagyis hogy az úri szolgálat és kilenced, valamint a papi dézsma eltörlését az uralkodó megerősítette. Ezt hirdetményekben is közzététeti a falvakban. Azonban a népet semmiféle ígérgetéssel sem tudja hazaárulásra bírni, de még lecsillapítani is nehéz neki. Fiáth avval a kéréssel fordul január 24-én Windischgrätzhez, hogy ne vigye ki a katonaságot a megyéből, mert nyugtalanság van. Windischgrätz nem is merte kivonni katonáit, de azok jelenléte mellett is működtek szabadcsapataink, sok zavart, ijedelmet okozva a megszállóknak. Nagyrészt a bakonyi szabadcsapatoktól való félelem tartotta vissza Windischgrätzet abban, hogy tovább nyomuljon a kormány után Debrecenbe; inkább Pesten telelt. Mint mindenütt a megszállt területeken, nálunk is megkezdték a becsületes hazafiak zaklatását, terror alatt tartották a népet. Az elsők közt fogták be a vörösberényi ref. lelkészt és a faluból egy Ángyán nevű kovácsot. Vámosról a kat. lelkészt vitették el, Palotáról Brugovics Antalt és Rajnik Józsefet, őket aztán átadták a katonai parancsnokságnak. A palotai elöljáróságot felelősségre vonták, mert többnek Debrecenbe szóló útileveleket adtak ki.

147 Sajnos, akadtak itt is hitvány emberek, a magyarok közül, akik a megszállóknak beárulták honfitársaikat. így beadták a kir. biztosnak a Debrecenbe távozottak névsorát, ezeknek családján álltak bosszút az elnyomók.

148 A szentgáliak ellen valóságos kis hadjáratot indítottak, míg le tudták fegyverezni a falut. A férfi lakosság legnagyobb része az erdőkben bujkált, onnan végeztek különféle akciókat. öcsön megtagadták a fegyverek kiadását, a hódolat aláírását. Katonai karhatalommal fogták be az értelmi szerzőnek gyanított Kis Horváth Józsefet. Ugyanekkor állítják bíróság elé Varga Andrást és az egész szilasi elöljáróságot, hasonló okok miatt.

149 A császáriak helyzete nem volt biztosnak mondható a megyében. Az ellenszegülés számtalan esetben megnyilvánult. Egy hónapi itt tartózkodás után még nem érhették el, hogy a nép megtűrje a fekete-sárga zászlót, osztrák sasos címert. A gyűlölet tárgyát jelentő jelképeket a parasztok újra és újra letépték. Fiáth február 21-én ismételten elrendeli a fegyverek beszolgáltatását, az osztrák felségjelvények kitűzését. Írásban adott hűségnyilatkozatot, a pénztárak átadását követeli. Szavának azonban nem sok foganatja lett: amint a dicsőséges tavaszi hadjárat híre eljutott hozzánk is, a nép felbátorodva szállt szembe a bitorlókkal. Április elején már kezdtek kitakarodni az osztrákok és a hónap végére megtisztult tőlük a megye. A tavaszi hadjáratban a mi honvédeink is résztvettek. A legnehezebb harcokban helytálltak elszántsággal, bátorsággal. A véres kápolnai ütközetben — amely jórészt a tisztikar fegyelmezetlensége miatt veszett el — kitűntek az 56-osok. Hősiességükért Kossuth zászlóval tüntette ki őket. Megőrizték ezt a zászlót : szeretettel, becsülettel küzdtek érte és minden veszedelemből kimentették. Egy Vágmenti hirtelen osztrák támadás alkalmával már majdnem elveszett, de a zászlótartó hős őrmester, Horváth János — sümegi borbélylegény — élete kockáztatásával is megmentette. Végigküzdötték alatta az egész szabadságharcot, becsülettel kitartottak a 140 végsőkig: amikor már csak Komárom vára állt magyar kézen, nehéz harcok árán oda is beverekedték magukat. A szomorú fegyverletételnél darabokra tépték a zászlót, mindenkinek jutott egy-egy kis foszlány, amelyet ereklyeként őriztek meg. A zászló közepe, a máriás címerrel Dornyay Pál honvédőrmesterhez került, aki Darnay (Dornyay) Bélának, a keszthelyi múzeum volt igazgatójának nagybátyja volt; így került családi örökségképpen az ő birtokába. A Komáromnál elbocsátott 56-osok közül háromnak az útilevelét őrzi a keszthelyi múzeum. „Komorn am 1. Oktober" keltezéssel Paul Béres és Samuié Lipszits Keszthely, Joseph Porkoláb Gyenes számára kiállítva. Becsületet szereztek a honvéd névnek a 47-esek is, akiknek nagyrésze Keszthely és környéki volt. Ők szintén végigküzdötték az egész szabadságharcot, Buda visszafoglalásánál elsőkként törtek be, ők tűzték az első nemzetiszínű zászlót a falakra.

160 A császáriak kitakarodása után újra szervezkedni kezd az Állandó Bizottmány. Ismét meghirdetik a népfelkelést, annak leendő vezérletével ismét Vigyázó Ferencet bízták meg.

151 Azonban most már nehezebben megy a gyülekezés. A nép kimerült, de még így sem a lelkesedés hiánya miatt nehéz a szervezkedés; a legnagyobb baj az anyagi kifosztottság. Nincs fegyver, ruházat, élelem — a falvak készleteit elrekvirálta az osztrák. Tagadhatatlan, hogy némi — nagyon is jogos — kiábrándultság is jelentkezett. Ha egy-egy őrzőgyerek behajtott valamelyik uraság tilosába, már karhatalommal fenyegetőztek : „Szolnoki Josef bakonybéli ispán a' bakonybéli elöljárók s közpolgárok egy részét, kik az urasági kaszáló rétek a legelők elfoglalását gyűlésileg elhatározták s törvénytelen határozatukat erőszakos legeltetéseik által foganatba is vették, szigorúan megfenyíttetni, s az uraságot törvényes jogaiba visszahelyeztetni kéri." A panasz vétele után kiküldik Kolosváry Sándor szolgabírót, hogy őket „honárulás bűne alatt tiltsa le, a bűnösöket —> ha szükség — a megyei öszves hatalom kar felhasználásával is elfogatván a megye börtönébe kísértesse."

152 Az ismétlődő paraszti földfoglalások ellen vésztörvényszéket hirdettek: „...mind azok, kik mások tulajdonát a törvényes út elmellőzésével bár minő ürügy alatt megtámadják, szóval a személy és vagyon bátorságot féktelen kihágásaik által veszélyeztetik, akár polgáriasaik legelőjének, vetéseinek, erdeinek pusztításával, akár más vagyonának bár mi módon pusztításával, mind azok vész törvényszék elejbe fognak állíttatni, s bűneik fokozatához képest halállal büntettetni."

153 Nem csodálhatjuk ezek után, ha némelyek vonakodtak újra harcba indulni. Inkább elbujdostak az erdőkbe, mint az Horváth József honvédőrnagy jelenti május 18-án.

154 Előfordult nyílt ellenszegülés is: „Pálffy Károly táblabíró, Gombás Mózes jár. főszolgabíró és Kamondy Károly esküt urak hivatalosan jelentik, mikép f. hó máj. 10-én, amidőn nagy Gannán, kis Gannán és Döbröntén a törvénynek felolvasása után kiküldetésükhöz képest az említett helységbeli lakosokat a nemzeti őrsereghez összeírni szándékoztak voltak; azok dühös ingerültséggel velük szemközt szállván a törvényt nem igaz törvénynek, melyeiknek kezeikkel való csapkodásával nevetni nem félemlettek; ...s különösen a neki bőszültek közül fő szerepet játszottak Mendl György, Szabadíts Jakab, Hervek Vendel és Stenger Ádám — utasíttatik a főszolgabíró, hogy a törvényes rendhez képest a nemzetőrségi összeírást újonnan teljesíteni iparkodjon, — ellene szegülés esetén jelentse ide az Állandó Bizottmánynak a főszereplőkkel — hogy a szükséghez képest 2 szd gyalog katonasággal további intézkedés tétethessék."

155 A honvédelmi minisztérium tervet dolgoztatott ki egész Magyarország rendszeres védelmére és erősítésére, evvel kapcsolatban titkos utasítást küldött a várnokkar főnökéhez, Gaál Miklós tábornokhoz. A kidolgozandó terv fontos része, amelyet azonnal meg kell kezdeni, a Balatonvidék megerősítése. Tihanyból egy erős fegyverhelyet építeni, a tapolcai, városlődi szorosokat, a marcalhídvégi, karakói állásokat stb. ahol majd legjobbnak látja, megerősíteni kell: tehát ehhez szükséges embereket a megyéből kérje. Költségre 20