A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Cserny Margit: Adatok Veszprém megye 1848–49-es történetéhez

Somlóvásárhelyen az urasági malmot foglalták el. Devecserben a kocsmáitatást gyakorolták, valamint Palotán is, akik ellen Csirke Károly szolgabírót küldték ki.

57 Magában Veszprém városban is nagy az elégedetlenség a földesúr püspök ellen. Követelik a szabad hús- és bormérést, a káptalan által jogtalanul elvett erdő visszaadását. A városi tanács pedig a letelepedési engedélyek kiadásának jogát vitatja az ahhoz makacsul ragaszkodó püspöktől.

58 A zúgolódás már felkeléssé erősödött, megfékezésére katonaságot rendeltek: „Veszprémben mutatkozott mozgalmak lecsendesítésére Erneszt gyalog ezredből 2 század fog szállíttatni, kiknek elhelyezésére rendelés tétetett; és a városban a bormérés végetti lázongók ellen vizsgálat rendeltetett." „A f. hó 9-én itt Veszprémben tartott büntetőtörvényszéknek határozatához képest a városban fegyveres kézzel csavargók, ezek által czélzott merények úgy a bormérés végetti lázongók, bujtogatok, izgatók ellen a megrendelt tiszti vizsgálatot haladék nélkül teljesítvén azt azonnal a büntető törv. székhez bemutatva utasíttatott Cseresnyés István jár. főszolgabíró avval, h. különös figyelemmel legyen a lázongók és izgatók irányában az ide érkezendő katonaságnak elhelyezésében."

59 Mezőkomáromban a vásártartás jogáért szállt szembe a lakosság az uradalommal. Az uraság a megyéhez folyamodik a helypénz neki ítéléséért. Ezt meg is kapja. Félve azonban a zendüléstől, Mezőkomáromban karhatalmat rendeltek. Később megnyugodva könyvelik el: „.. .mezőkomáromi vásár csendességben folyván le, a' helypénz is megfizettetett."

60 Több helyen zúgolódást váltott ki a szőlődézsma fizetési kötelezettségének fennmaradása a IX. törvénycikk szerint: „Az úrbér és az azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli fizetések e törvény kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek." — A parasztok természetesnek tartották, hogy mindennemű földesúri szolgáltatás alól mentesültek. Azonban a szőlők csak ritka esetben tartoztak a jobbágy telekhez, azok jogilag nem voltak úrbéri jellegűek, tehát a használatukért járó szolgáltatásokat továbbra is teljesíteni kellett. A papi birtokhoz tartozó szőlők után járó dézsma fizetését a tizedet megszüntető XIII. te. téves értelmezése folytán tagadták meg; holott az egyházi tized eltörlése nem jelentette a földesúri jellegű szolgáltatás megszűntét. A megye vezetői is bizonytalanok voltak az ilyen esetek megítélésében. Látjuk ezt pl. az Állandó Bizottmány június 17-i ülésén bejegyzettekből: „Veszprémi káptalannak járó dézsmás papi tized megszüntetése a szöllőkre kiterjesztetik-e megvizsgáltatni hagyatott."

61 Ugyancsak kivizsgálás alá került a „vörösberényi szőlőbirtokosok folyamodása 10. dézsma megszüntetése iránt."

62 Világi földbirtokosok volt jobbágyai is sérelmezték, hogy tőlük uraságuk követeli a szőlők utáni járandóságot. Az enyingiek és mezőkomáromiak adtak be panaszt ez ügyben. Az igazságügyminisztertől kapott utasítás alapján jegyzik be szeptember 12-én: „Szöllő dézsmának megadására a megyebeliek köteleztetni hagyattak."

63 Továbbá: „a törvény által meg nem szüntetett szőlődézsmának ezentúl is leendő megadására azon fölvilágosítással szigorúan kötelezzék a lakosokat, miszerint a törvény csupán az úrbéri szolgálatot s a szoros értelemben vett papi tizedet szüntette légyen meg, és ezen határozat a népnek a szolgabíró urak által haladék nélkül tudomására hozandó."

64 A parasztok azonban nem egy esetben önhatalmúlag intézkedtek a szőlőkben, mint a palotaiak is, akik ellen földesuruk panaszt tesz: „Zichy Miklós úr bejegyzése nélkül a szüret idejét kitűzött elöljárókat megdorgáltatni kéri, mely folyamodás járásbíró úrnak kiadatik, hogy a szőlődézsmára hozott 2091. sz. végzéshez képest intézkedjék."

65 Keszthely város levéltári adatai között a következő évről találunk hasonló esetet: „Keszthely hegyi szőlőbirtokosok engedelem nélkül leszüreteltek."

66 „Uradalom panaszt tesz az elmaradt dézsmáért."

67 „1848. évi bordézsma utólag beszedve."

68 A szőlődézsmára vonatkozó jegyzetek: 61 VÁL Áll. Biz. jkv. 1140/1848. 62 VÁL Áll. Biz. jkv. 1284/1848. 63 VÁL Áll. Biz. jkv. 2091/1848. 64 VÁL Áll. Biz. jkv. ad 2091/1848. 65 VÁL Áll. Biz. jkv. ad 2100/1848. 66 Keszthely város tanácsának jkv. 1192—375:1849. 67 Keszthely város tanácsának jkv. 1192—386:1849. 68 Keszthely város tanácsának jkv. 1192—390:1849. Hiába volt meg egyes vezetőkben a jó szándék; a törvény ellenére nem cselekedhettek. A nyilvánvalóan törvénytelen eljárásokat viszont igyekeztek megakadályozni. Pl. a dákai uradalom elzárta a szekérutat; a dereskei közbirtokosság panaszára a megye bírói rendeléssel megnyittatta.

69 Berhidán és Sári pusztán kilencedet szedtek, a gyümölcsfákat lefoglalták. A megye — hivatkozva az ig. min. rendeletére, az uradalmat elmarasztalta.

70 Nemcsak a világi uraságok, a papok sem riadtak vissza törvénysértéstől némi haszon érdekében. A „Kossuth Hírlapja" közöl egy ilyen esetet november 1-én. „Curiosumképen megemlítem, mikép a tekintetes nemes káptalan megkísérlé a múlt héten úrbéri bért szedetni... a megkeresett kalmár azonban bírt annyi politicai érettséggel, hogy nem fizetett. Papp D." Még a volt jobbágyoknál is nehezebb körülmények között maradt a továbbra is föld nélküli zsellérség, akiknek a jobbágyfelszabadítás semmit sem hozott. Nem hitték el uraiknak, hogy ők továbbra is kiszolgáltatottjaik maradtak. Reménykednek a törvényben, mint a németbányaiak, akik beadványban fordultak az igazságügyminiszterhez; való-e az, hogy nekik továbbra is kell — még a pénzbeni fizetés mellett bírt földek után is különféle tartozásokat teljesíteni? A válasz lerombolja reménységüket: „.. .a curialis birtokon lakó zsellérek szerződésük értelmében tartozásaikat ezentúl is telylyesíteni köteleztetnek."

71 A zsellérek nagy része még egy kis kunyhót sem mondhatott magáénak. Pedig mindenkiben él a vágy a saját hajlék után. Még olyan helyeken is teljesítetlen maradt ez a kívánság, ahol könnyűszerrel ki lehetett volna elégíteni. Tés falu körül sok a teljesen hasznavehetetlen, még birkalegelőnek sem alkalmas terület. A szegény hazátlan zsellérek még evvel is megelégedtek volna. Többen az igazságügyminiszterhez folyamodtak házhelyért, de ez volt az elutasító válasz: „.. .folyamodóknak tudtul adassék, hogy ezen, a' tulajdon szentségének hibás felfogásából származó alaptalan kérelmöknek hely nem adatik."

72 Ellenhatásként a szolgáltatások megtagadása napirenden volt. Eleinte rendeletekkel igyekeztek a törvénynek érvényt szerezve, a zselléreket munkavégzésre bírni: „...zirci kis házas zsellérek szolgálatuk tellyesítésére köteleztetnek."

73 Később már karhatalmat vettek igénybe a szolgáltatásokat megtagadó zsellérek ellen. A földesurak egyre gyakrabban fordulnak a megyéhez ilyen segítségért. így báró Splényi Béla a pénzeskúti pusztában urasági majorsági funduson lakó zsellérek ellen kér karhatalmat, mivel azok a velük kötött szerződés ellenére a szolgálatot megtagadták. A megye utasítást ad arra, hogy a szolgabíró magyarázza meg a törvényt a zselléreknek, szorítsa őket a köteles szolgálat megadására, ha kell, karhatalommal.

74 Voltak, akik nem tűrték békében a nyomorgatást, igyekeztek társaikat is ellenállásra buzdítani. A palotai uradalom zsellérei között olyan erős volt az ellenállás, hogy még az aratást is megtagadták. Halácsy József, a palotai uradalom igazgatója karhatalmat kért a birtokhoz tartozó ösküi, vilonyai, szentistváni lakosokkal szemben, a bujtogatókat pedig keményen megfenyíttetni kérte.

75 A földesurak igyekeztek a jobbágytörvény fogyatékosságait saját hasznukra fordítani. A csalástól, erőszaktól sem riadtak vissza, csakhogy parasztjaikat továbbra is szipolyozhassák. A régebben úrbérinek bírt földekre ráfogták, hogy majorságiak, amelyek után a paraszt továbbra is szolgálni köteles. Ilyen eset történt Tótvázsonyban és Hidegkúton. Az itteni lakosok az igazságügyminiszterhez emeltek panaszt, megírva, hogy földjeik előbb úrbériek voltak, utóbb változ9* 131