A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Müller Ferenc: A magyar tanácsköztársaság sümegi eseményei

amelynek ha a fele volt csak igaz, az is elég volt ahhoz, hogy megkeserítse szánkban a falatot. A fogház gondnoka nagyon rendes ember volt, nem sokat törődött a fogházi szabályokkal. A foglyokat rendes, becsületes embereknek tartotta és hitt abban, amiben mindnyájan reménykedtünk, hogy ez a rendszer nem tarthat sokáig, és rövidesen ismét felül kerekedünk. A fegyveres őrség tagjai szintén jóindulatú paraszt gyerekeknek bizonyultak, akik szívesen elbeszélgettek, később már együtt kártyáztak a foglyok egyikével-másikával. Másnap ebéd után sorakozót parancsoltak. — Mindenki az udvarra! — Lementünk. Felsorakoztunk a már lenn álló tisztek és polgári öltözetű ellenforradalmárok előtt. Felolvastak egy névsort, és megparancsolták a megnevezettekneEgy lépést előre ! Kiléptek Gellért, Radlóczki, Huszti és még többen, sajnos nem emlékszem nevükre. „A többiek fel!" — hangzott a parancsszó. Felmentünk. Velünk jött Gellért anyósa is, aki éppen ennivalót hozott vejének. Alig értünk a folyosóra, amikor szitkok, ütések és fájdalmas kiáltások zaja ütötte meg fülünket. Az ablakhoz léptünk és szörnyű látványnak lettünk tanúi. Az udvaron bottal, kutyakorbáccsal verték elvtársainkat, különösen Gellértet, aki minden bűne mellett még zsidó is volt. Gellért anyósa a látványtól rosszul lett. Bevezettem cellámba és mindketten sírógörcsöt kaptunk. A verések ezután rendszeressé váltak. Az egyik délután vad zsivaj lármája hatolt fel hozzánk. Mindenki a helyén volt, nem tudtuk mire vélni a lármát. A folyosó ablakaihoz siettünk. Rettenetes látvány tárult szemeink elé. Az udvarra egy megbilincselt embert hajtottak, akit egy csomó megvadult ember követett és aki érte, bottal, korbáccsal, bikacsökkel ütötte-verte. A feje dagadt volt, verejtékes, az arcát elborította a vér, amely homlokából és az orrából csurgott rá. Már alig állt a lábán, nehezen, roskadozva vonszolta magát előre. 1 Magyar Statisztikai Közlemények. 1900. 2 Éles Károly: Emléklapok. Sümeg, 1930. 3 Sümeg és Vidéke 1912. évf. 20. sz. 4 Közigazgatási tájékoztató lap, 1925. Zalaegerszeg. Állami Levéltár. 5 Németh Péter: Emlékezés Darnay Kálmánra. A Veszprémi Megyei Múzeumok Közleményei. 1964. 6 Éles: Emléklapok. Sümeg, 1930. 7 Sümeg és Vidéke. 1912. V. 19. 8 Magyar Statisztikai Közlemények. 1911. 8 O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Bp. 1966. 10 Sümeg és Vidéke 1918. XI. 3. 11 Adatok a sümegi állami elemi iskola történetéhez c. kézirati munkából. Az 1918/1919. évi jelentésből. (Ramasetter Ált. Isk. Sümeg). 12 Uo. 13 Éles Károly: Emléklapok. Sümeg, 1930. ,d Csaba Imre: A Tanácsköztársaság Veszprém megyében. Veszprém, 1959. 81. 16 Uo. 51. 18 Sümeg és Vidéke 1919. III. 30. 17 Uo. 18 Sümeg és Vidéke 1919. IV. 6. 19 Nagy Sándor sümegi születésű kőműves közlése. (Kovács J. András gyűjtése 1959-ben.). 20 Nóvák Lajos nyugdíjas, 1904-es születésű sümegi lakos visszaemlékezése. 21 Csabai, m., 156. *

2 Nagy Sándor sümegi lakos visszaemlékezése. Midőn fájdalmas szemeit egy pillanatra felénk emelte, valaki megismerte. Dandi volt, a sümegi ellenforradalmárok felett ítélkezett forradalmi törvényszék elnöke vagy vádbiztosa (nem emlékszem pontosan). A zalaegerszegi börtönből hurcolták ide, hogy a sümegi ellenforradalmárok kitölthessék rajta bosszújukat. A földszinti zárkák egyikébe dobták és éjszaka a tiszt urak ismét tobzódtak rajta. Tehetetlen dühbe és rettegésbe ejtve a fogház többi lakóit, akik fogcsikorgatva, fejüket a szalmába takarva hallgatták Dandi rémes jajkiáltásait. A sümegi vallatások és kínzások után szinte megváltásnak tűnt a foglyoknak a Zalaegerszeg mellett levő pozvai internáló tábor. Alig egy hónappal a Tanácsköztársaság bukása után a belügyminiszter rendeletére alakult meg, a kommunisták üldözésére, meghurcoltatására, a vöröskatonák, szocialisták és hazafiak bebörtönzésére. Megérkeztek az első internáltak Budapestről, Kaposvárról, Egerszegről, Sümegről, Keszthelyről, Békéscsabáról stb. Vasmunkások, bányászok, orvosok, színészek, kubikusok, zsellérek. A Tanácsköztársaság 133 napos fennállása után megbukott. A Tanácsköztársaság sümegi eseményeit részletesen ezideig — tudomásom szerint — senki sem dolgozta fel. A Veszprém Megyei Pártbizottság kiadásában megjelentetett „A Tanácsköztársaság Veszprém megyében" с könyv, mivel Sümeg abban az időben Zala megyéhez tartozott, csak említést tesz az itteni eseményekről. A Zala Megyei Pártbizottság 1961ben megjelent emlékkönyve ,,A Tanácsköztársaság Zala megyében" pedig azért nem foglalkozik Sümeggel, mert onnan a felszabadulás után közigazgatásilag elszakadt. így Sümeg e korabeli története, bár jelentős és érdekes események zajlottak le itt a tanácshatalom alatt, eddig megíratlan volt. Müller Ferenc 23 Csaba i. m., 155. 24 Sümeg és Vidéke 1919. IV. 13. 25 Sümeg és Vidéke 1919. IV. 27. 20 Hertelendy Zsigmond, a volt Sümegi Munkástanács tagja, nyugdíja visszaemlékezése. 27 Nóvák Lajos nyugdíjas, sümegi lakos visszaemlékezése. 28 Sümeg és Vidéke 1919. III. 30. 29 Sümeg és Vidéke 1919. VI. 29. 30 Uo. 31 Sümeg és Vidéke 1919. VI. 15. 32 Sümeg és Vidéke 1919. V. 18. 33 Sümeg és Vidéke 1919. IV. 13. 34 Sümeg és Vidéke 1919. IV. 6. 35 Sümeg és Vidéke 1919. VI. 1. 38 Sümeg és Vidéke 1919. VI. 29. 37 Csabai, m., 182. 38 Nagy Sándor visszaemlékezése. 39 Sümeg és Vidéke 1919. IV. 13. és VI. 15. 40 Sümeg és Vidéke 1919. IV. 27. és VI. 8. 41 Krajczár György sümegi 1905-ös születésű asztalos, majd VB. ein. h. közlése. (1967-ben meghalt). 42 Adatok a sümegi állami elemi isk. történetéhez. 1918/1919. évi jelentés. 43 Csaba i. m., 213. 44 Kemény Károly volt vörösőr, 1886-os születésű sümegi lakos visszaem46 Sümeg és Vidéke 1919. III. 23. JEGYZETEK 220