A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

Luca - Luca, kitty - kotty, Dömötör - Péter, Käfer kutya, zséter, Ha nem adnak szalonnát, Lebököm a gerendát. Luca - Luca három, A pálinkát várom. Maguk disznajának akkora szalonnája Legyen, mint az ajtó ! Annyi csibéjük legyen, mint égen a csillag! Annyi lúdjuk legyen, mint réten a fűszál! Galagonya kettő, Mind a kettő meddő. Nemsokára hajnal lesz, Ketek lánya szajha lesz. Maguk lányának akkora csöcsei legyenek, mint Egy bugyigás korsó! Akkora segge legyen, mint a kemence szája ! — (Első sor ismétlése) — Kétkerekű kordé felszaladt a „héba", Megrakódott gyümölccsel, Ezt is nekem lehozta, Elvettem, tarisznyába eltettem. Amit adnak elveszem, Tarisznyába elteszem!" Lu-ca-Lu-ca-kitty-kotty Gyerekek szalmát és fát otthagyják, ezt az asszony beteszi a tyúkok alá a ,,héba". — Ha nem engedik be őket, akkor elkiáltják: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!" — Szipőcs István, rk. fm. 1923, Kerkanémetfalu, Zala megye. 442. Luca napján a fiúgyerekek és legények kora hajnalban „kotyolni" járnak. A legények a lányos házakat keresik fel. A „kotyoló" bekiabál: „Marinka néni, szabad-e kotyolni?" Igenlő válaszra az ajtóban, vagy az ablak alatt elmondja a „kotyolóverset", amit az elbeszélő sajnos csak töredékesen ismer: „Ketek tikja tojjék, A másé csatázzék! Ketek disznajának annyi malaca legyen, Mint égen a csillag, földön a fűszál! Ketek disznajának akkora szalonnája legyen, mint egy ajtó ! Ketek lányának akkora csöcse legyen, Mint egy bugyigás korsó. Ketek lányának akkora a p. . .ja, Mint a zsidó sapkája! Ketek lányának a seggelikán úgy gyüjjön a fing, mint kéményen a füst. A lány rendesen fel szokott háborodni és biztatni szokta az anyját: „Édesanyám, ezeknek a ronda piszkoknak ne aggyon ám semmit!" — Legényeket pálinkával szokták megkínálni, a gyerekek legtöbbször „aszalékot" kapnak. — Azt a szalmát és fadarabot, amit a kotyolók visznek, a tyúk-ülő alá szokták a gazdaasszonyok tenni. A szalmát el szokták tenni és „az asszonyi népség erre a szómára üteti meg a tikokat!" — Nagy Lajos, rk. fm. 1923, Nemesapáti. 443. A „kotyológyerekek" által vitt szalmát és aprófát beteszik az „akolba", hogy „jobban tojjanak a tikok". — Pétery Lajos, ev. fm. 1923, Pusztaszentlászló, Zala megye. 444. Luca napján a hajnali mise után járnak a 10—12 éves fiúk „kotyulni". Visznek egy kevés szalmát és ezt egy egész rövid versike elmondása közben, amiben szerencsét kívánnak a baromfiakhoz, szétszórják ezt a konyahajtó előtt. — Hegedűs Antal, rk. tisztviselő, 1919, Markota. 445. Luca napján kora reggel szoktak „kotyolni". A gyerek letérdel a konyhaajtóban a magával hozott szalmacsutakra és itt mondja el mondókáját. Ha nem engedik meg a kotyolást, akkor a szalmacsutakot a konyha és utcaajtó között elvetik. A faluban lakó „Kiss Gergő bácsi, aki 90 éves volt, nemcsak a konyhaajtóban, hanem az istálló- és magtárajtóban is Kotyutatott!" — Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala megye. 446. Luca napján kora hajnalban mennek „kotyolni" a gyerekek. Egy darab fa és tarisznya van náluk. A gyerek az ajtóban ráül a fára és elmondja a „kotyolóverset" : Luca-Luca, kitty-kotty, tojjék a tiktyok, Ketek asszonyának annyi tojása legyen, mint égen a csillag! Luca-Luca, Kitty-kotty, tojjék a tiktyok, Ketek asszonyának annyi csirkéje legyen, mint réten a fűszál! Luca-Luca stb. Ketek lányának akkora csöcse legyen, Mint a bugyogós korsó! Luca-Luca stb. Ketek lányának akkora segge legyen, Mint a kemence szája! Luca-Luca stb. Ketek disznajának olyan vastag szalonnája legyen, mint a mestergerenda stb. — A fát a tyúkólba teszik a tyúkok alá. Ha a gyerek nincs megelégedve a kapott ajándékkal, vagy nem engedik kotyolni, elkiáltja: „Ketek asszonyának egy csibéje legyen, az is vak legyen!" — Gelencsér Lajos, rk. fm. 1914, Rezi, Zala megye. 447. Luca napján nem szabad varrni, mert „bevarrják a tikok seggit!" — Pétery Lajos, ev. fm. 1923, Pusztaszentlászló, Zala megye. 448. Mint az előző. — Horváth József, rk. fm. 1910, Karmacs, Zala megye. 449. Luca napján nem szoktak fonni, nem szoktak ekkor „fonóházba" sem. — Haviár Mihály, rk. fm. 1923, Erdőkürt, Nógrád megye. 450. Luca napján nem varrnak sem kézzel, sem géppel. — Szekér Kálmán, rk. fm. 1923, Hottó, Zala megye. 451. A „fonóházban" minden este fonnak, kivéve a szombatot, ünnepek előestjét és a Luca napját. — Csépé Sándor, rk. fm. 1923, Hasznos, Heves megye. 452. Nemesvámosiak Luca napján nem varrnak. — Horváth Károly, ref. asztalos, 1923, Nemesvámos. 453. Luca napján nem szabad varrni, mert „bevarrják a tyúkok seggit" — Gelencsér Lajos, rk. fm. 1914, Rezi, Veszprém megye. 454. Nincs „fonóház" Luca napján, meg pár „babonás napon" — Kovács József, rk. iparos, 1923, Szurdokpüspöki. 455. Luca napján nem varrnak, mert „bevarrják a tyúkok seggit". — Sulák István, rk. fm. 1923, Sur, Veszprém megye. 456. Fonóban nem dolgoznak a lányok Luca napján, de Luca napján este a közösen összehordott ételekből vacsorát készítenek és mulatságot rendeznek, amelyre azokat a fiúkat szokták meghívni, akik jártak hozzájuk a fonóba. Italokról a fiúk maguk gondoskodnak maguknak. Egyik fiút felöltöztetik „medvének". Ráadnak egy „öreg gubát" és- láncokkal kötözik meg, úgy, hogy járni nem tud. Ezt a medvét a többi fonóházba is elviszik saroglyán. Ezt a szokást a magyar csendőrök erősen tiltották. — Szűcs János, rk. fm. 1923, Nagybár, Zemplén megye. 457. Fiatal lányok és fiúk szoktak „Lucát csinálni". Felöltöznek „ennek-annak". De. 10 óráig járják a falut, ijesztgetik a járókelőket, mókáznak. Házakhoz nem mennek be. — Balázs Imre, ref. fm. 1923, Ungtarnóc. 458. Luca napján nem adnak ki a házból. — Gál János, rk. fm. 1923, Atkár, Heves megye. 459. „Luca napján nem szokás kiadni." — Jaskó Károly, rk. fm. 1923, Ecseg, Nógrád megye. 460. Luca napján senkinek sem szabad elmenni hazulról. — Gelencsér Lajos, rk. fm. 1914, Rezi, Veszprém megye. 263