A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Nyéki Károly: A Bakonytól a Jenyiszejig. Adatok Ludvig Kálmán életrajzához

világába bele tudott volna illeszkedni, túlságosan becsületes és tiszta látókörű, hogysem Rákosi felfedezhette volna, hogy mint a Budapesti Hírlap" irodalmi attrakcióját helyezze szembe Nyugat-ék Adyjával, túlságosan büszke, hogysem a kezdő poéták kálváriáját végig tudta volna járni. így aztán egyideig tartó nyomorúság után vidékre ment, búsulni — és kenyeret keresni. Akkor jött a háború! S a háború hozta a kormánytámogatással, pénzelt uszítás­sal élesztett romantikát, mely pedig oly távol esett a modern­re finomult, nagyvárosi életet élő, világáramlatok árjába kap­csolódó magyar poétáktól. A Kiss Menyhértek, Vértessy Gyulák egyszerre szörnyű hangosak lettek, zászló lobogást, „huszár hátvágást", „ágyúbömbölést" hoztak elő a negy­vennyolcas poétái ideológia rekvizitum-tárából. Gyóni hang­ja nem hallatszott. Eltűnt. Katona lett, Przemyslbe került és egy lezárt világ rabja lett, mielőtt végleges rabságba került volna; egy bezárt világé, mely végezte régi életműködéseit a melynek felfokozott álromantikája poétát talált Gyóni Géza ősi romantikus predesztináltságában. így született meg „Len­gyel mezőkön tábortűz mellett" с kötete ... 68 Ludvignak Gyóniról szóló dolgozata itt véget ér. Az ere­deti kézirat folytatása az idők folyamán elkallódott. Az 1917—18-as forradalmi események, Október és a pol­gárháború akkor már otthagyta nyomát a hadifogoly-tömeg­ben. A hadifogolytábor lakossága élesen megoszlott. Osz­tályharc folyt egészen különleges körülmények között. 69 A táborban már korábban volt egy forradalmi szellemű csoport, ezek közül egyesek már a világháború előtt is részt­vettek a munkásmozgalomban. A városban, Krasznojarszk­ban a hatalom már néhány nappal a petrográdi felkelés után a munkásosztály kezébe került. A fogolytáborban azonban csak 1918 január elején éreztette hatását a változás. Ekkor került a tábor orosz katonai parancsnoka helyére a tábor komiszárjaként Weinmann lett származású bolsevik. Veze­tésével itt is elkezdődtek azok az átalakulások, amelyek oly sok oroszországi hadifogolytáborban lezajlottak. Megszűn­tek a tisztek kiváltságai, a munkás és paraszt hadifoglyokat szabad polgárokká nyilvánították, a dolgozó foglyok az orosz munkásokkal azonos jogokat és munkabért élveztek, a szocialista meggyőződésű hadifoglyok szabad szervezke­dési lehetőséget kaptak. 70 1918. március 19-én hozták létre „Krasznojarszk város hadifoglyainak Nemzetközi Szociál­demokrata Munkáspártját". A párt magyar nyelvű lapot is adott ki Előre címen, aminek Pataki Ferenc volt a szerkesz­tője. A forradalmi mozgalom legaktívabb vezetői Pataki Ferenc és Dr. Forgách Dezső, valamint Méhes Aladár voltak. A fo­golytábortól azonban teljes segítséget nem kaptak. Amikor az ellenforradalmi seregek közeledtek Krasznojarszkhoz, a fogolytábor tisztikara a semlegesség leple alá bújva megta­gadta a támogatást. A féktelen szovjetellenesség hosszú idő­re befagyasztotta a hazautazás reményeit is, így újabb fehér­uralom következett. Az első krasznqjarszki forradalom idején Ludvig még nincs a táborban. Érkezése után hamarosan kapcsolatot ta­lál a forradalmi elemekkel. Hamarosan orgánumot is talál. A Jeniszej című lapot Ludvig szerkeszti, a szellemi irányító Dukesz Artúr, a magyarországi Galilei-kör egykori tagja. A lap egyes források szerint két példányban, 71 kéthetenként 50—80 oldalas terjedelemben jelent meg. 72 Állandó munka­társai voltak Dukeszen és Ludvigon kívül Forgách Dezső dr., Dornbusch Richárd újságíró, 73 Natter-Nád Miksa a magyar­országi Nemzeti Újság volt szerkesztője, de írt a lapnak Markovits Rodion is. A Jeniszejt a táborban titokban terjesztették. így ír erről a krónikás: „Mikor a Dukesz és a Ludvig Kálmán szerkesz­tésében megjelent a »Jeniszei« című forradalmi újság, nyíl­tan nem is mertek az emberek feliratkozni előfizetésre. Pe­dig a szerkesztőknek nem is az előfizetési pénz volt a fontos, hanem az, hogy a névaláírással seregszemlét tartsanak az elvbarátok fölött. A lap csak két példányban jelent meg és kézről-kézre adták. Csak annyi pénz kellett, amennyi az elő­állítását fedezte." 74 190 A másik szemtanú így emlékezik: „— Ludwigékról lehe­tett hallani, hogy ők vették át a szellemi vezetést. De hogy hol, a láger melyik táján, azt már nem kötötték mindenki orrára. Lekicsinylőleg néztek arra is, aki abba (Sz. U. ba) 75 dolgozott. Meg is próbálkoztam tehát, hogy a „Diego-Lud­wig" által szerkesztett »Jeniszei« lapnál kopogtassak, ahol csak a nagy kaliberűek csoportosultak: valódi újságírók és elismert tudósok... A Jeniszei nem is közölt, csak prózát... értekezéseket, tanulmányokat s politikai eszmefuttatásokat. Azért olvasóként Bikfic 76 is feliratkozott... A listán ő volt az utolsó, a huszonnegyedik, aki olvasni merte... ezt a... szintén kézírásos újságot, amelyben, mint új csillag jelentke­zett Dukesz Artúr dr., mint kommunista kritizálója a Sz. tanár 77 előadásának. Helyeseitea mély visszapillantást a múltba... felemlítését annak, hogy I. István szerette a sok­nemzetiségű országot... s csípősen oda is tette : Nyilván, hogy az egyiket ki lehet használni a másik ellen... Ludwig tanulmánya az összmonarchia dolgait analizálta több oldal­nyi terjedelemben... de a Sz. tanár gátlásaitól ő se egészen mentesen. Valami apróság... mintha Farkas Gábortól is lett volna közölve... Általában ígérték, hogy a »színvona­lat« tartani fogják. Különben nagyon óvatosan ment a szer­kesztés is. Mindenik épületben volt egy barakk-megbízott, az hozta-vitte az újságot s szedte be az előfizetést. Azt se lehe­tett tudni, hol a szerkesztőség." 78 A szerkesztők közül ketten, az 1918-as események miatt börtönben is ültek, nyíltan bolsevikoknak mondták magu­kat. 79 A szerkesztőség lassan egy forradalmi sejtté alakult át, amely már propagandisztikus eszközökkel igyekezett népsze­rűsíteni a forradalmi tanokat. Az egyik szerkesztő így emlé­kezik: „A táborban volt munkás és paraszttömegek és az intellektuelek legjobb elemei a táborban működő kommu­nista csoporttal rokonszenveztek. Mohón hallgatták e cso­port vezetőinek előadásait, lázasan olvasgatták a »Kommu­nista Kiáltvány«-t és egyéb, a táborban lefordított és terjesz­tett forradalmi írásokat és a csoportunk kiadásában megje­lent, kézzel írt forradalmi folyóiratot, a »Jeniszej«-t. (Ez egy nagy folyó neve Krasznojarszk mellett, a folyóiratnak nem lehetett forradalmi címet adni a dühöngő fehér terror alatt.) A »Jeniszej« megjelenése ünnepszámba ment a tábor pro­letárelemeinél, kézről-kézre járt és osztályharcos szellemé­vel jelentékenyen hozzájárult a forradalmi káderek nevelésé­hez." 80 A forradalmi csoport munkájában aktívan részt vett Lud­vig Kálmán is. Az omszki Vörös Újság egyik emlékezése sze­rint „Ludvig Kálmán elvtárs szerkesztette a szervezet folyó­iratát, a »Jeniszei«-t. Ami baja-nyomora volt a tábor elnyo­mott munkásainak, avval nem a hivatalos közegekhez, ha­nem proletár elvtársukhoz, Ludvig Kálmánhoz fordultak, aki éjjel-nappal dolgozott, szervezett, eljárt, tanácsokat adott, újságot, felhívásokat írt, kémeket leplezett le. Kes­keny, tüdőbajos mellével a halálig verekedett a dolgozók jö­vőjéért." 81 A Jeniszej-csoport egyes adatok szerint kapcsolatban ál­lott az orosz ezred illegális szervezetével 82 és a krasznojarszki városi földalatti bolsevik mozgalommal. Hogy Ludvignak ebben pontosan milyen szerepe volt, azt ezideig nem sikerült tisztázni. A táborban a Jeniszejen kívül egy „mérsékeltebb irány­zatú" lap is létezett: Az Ember. Szerkesztői voltak Dorn­busch Richárd, Sugár Béla, Bányai Kornél, Pogonyi Antal, illusztrátora Váradi István. (A Jeniszejnek Baja Benedek, 83 aki Krasznojarszkban együtt lakott Ludviggal.) Az Ember munkatársa volt különben Zalka Máté is. Pogonyi Antal szerint „Ezt a nagy nyilvánosságnak szántuk és inkább szép­irodalmi cikkek jelentek meg benne." 84 A foglyok táborba érkezésekor már megkezdődött a sze­paráció. Különösen a novo-nyikolajevszki csoport elhelye­zése okozott gondokat. Mindenki igyekezett ismerősökre ta­lálni, elhelyezkedni. Ilyen formán jelentős szerepe lett a Ma­gyar Szövetségnek, mely 1919. február 28-án 85 alakult. A szövetség látszólagos célja a keresetképtelen legénység tá­mogatása. „Kemény Miklós dr. hadapród, budapesti ügy­védjelölt felveti az ötletet Grób Imre százados, Karkiss Kor­nél dr. hadbíró és Pély Géza dr. ügyvéd előtt: segíteni kel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom