A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Temesváry Kálmán: A vilonyai malmok története

szerződést kötött a ref. egyházközség Pál József molnármesterrel, aki a faluban levő malomban működött. A szerződés feltételei között a szokásosakon kívül szerepel, hogy Farkas Gábor egy sertéskant tart a község részére s ezért megkapja a kukorica vámot és ha valaki a családjában elhal, az egyház ingyen kiharangoztatja.

18 A malmoztatásnál merülnek fel néha akadályok. 1875. január 28-án Puskás János egyháztag arra kéri a presbitériumot, hogy az özv. Ács Jánosnénál vállalt őrletési kötelezettség alól mentse fel, mert Ácsné főlegénye : Csákány János őt a vám elidegenítésével vádolta meg. Az egyháznak megadja a vám negyed részét, bárhol őrlet is. Ugyanakkor azzal is vádolja a molnárt, hogy a vámot nem önti bele az őröltető előtt az egyház ládájába. A presbitérium Puskás János kérését teljesíti.

19 Ha sok volt a panasz, évekig nem kötöttek szerződést. De azután csak újra elővették a közös malmoztatást, mert ha a tanító, vagy a harangozó gabonajárandóságát nem kellett adóba kivetni, hanem megvolt a közös malmoztatásból, mégis csak előnyös volt az egyháztagok részére is. A molnármesterek jómódú emberek voltak, akik bizonyos tőkével rendelkeztek. Láttuk, hogy ők építették a malmokat. Tőkéjüket gyakran beépítették a malomba, amelyből a megfelelő értéket távozásukkor visszakapták utóduktól. A malmot bérelték s a bérletet előre kellett fizetni a földesúrnak. Bátori Márton, aki 1778ban jött Vilonyára Szentgálról, félévre 105 Ft bérletet fizetett, 110 Ft-ot pedig biztosítékul tett le, mikor a malomba jött. Bátorinak szőlője volt a szentmihályi hegyen, birtoka Polgárdin. Ha éppen ideje volt, hallal is kereskedett. Lement kocsival a Dunára, még fuvarost is fogadott. Ott megvette a halat. Egy részét útközben eladta, ami megmaradt, azt itthon bocsátotta áruba.

20 A jobbágyfelszabadítás után a majorsági birtokkal együtt a malmok továbbra is a földesurak birtokában maradtak. Ők adták azokat bérbe vállalkozó molnármestereknek. Zichy Vladimír 1903-ban eladta a várpalotai uradalmat s vele vilonyai birtokát is, Witzleben Henrik porosz grófnak.

21 1905-ben Witzleben gróftól vette bérbe Varga Lajos molnármester a hajdan literieknek épített malmot. Ő ennek előtte Sári-pusztán volt malombérlő. A malmok feudális állapota nem kedvezett a malomipar fejlődésének. Mikor Varga Lajos a malmot átvette, az külsőleg és belsőleg elmaradott állapotban volt. Nádtetős volt a malom és a molnárlakás. Az egykerekű hajtómű egy alsó és felső malomkőből álló őrlő szerkezetet hajtott. Nem volt szita a korpa kiválasztására és a liszt osztályozására. Ezt a háziasszonyok otthon végezték el különböző méretű szitákkal. Tehát a malom felszerelése olyan volt, mint a 120 évvel korábbi malomleltárban láttuk. A korszerű őrlő berendezés beszerzése — úgy látszik — sem a grófnak, sem a bérlő molnármestereknek nem volt kifizetődő. A malom koszerűsítéséhez az első lépés az volt, hogy Witzleben 1908-ban eladta a malmot Varga Lajosnak. Varga Lajos, miután tulajdonosa lett a malomnak és némi tőkét tudott gyűjteni, hozzálátott a malom korszerűsítéséhez. 1914-ben hengeres őrlő berendezést állított be hasáb szitával. Ez ugyan csak rozs őrlésére volt alkalmas, de később átalakították, hogy búzát is lehessen vele őrölni. 1918-ban keménytetőre építették át a malmot és a lakást. Ugyanezen évben Ganz gyártmányú búza őrlő hengert vásárolt a molnármester, és szerelt fel két hasábszitával. A korszerűsítést 1928-ban azzal folytatta, hogy a fakerekű malmot turbinásra építette át. A Pohl-féle turbina ma is jól működik. Ekkor került sor a Glaeppel-féle sziták beállítására is. Ezzel a berendezéssel már olyan lisztet lehetett előállítani, amely az őröltetők igényeinek mindenben megfelelt. Míg a köves őrlésnél a malom teljesítménye napi 24 zsák, kb. 15 q gabona volt, a korszerűsített malom 80 q-át tudott őrletni. Amint láttuk, a négy vilonyai malmot a régi berendezés mellett sem tudta Vilonya ellátni őrleni valóval. Ezért a molnárok szerződésekkel, vámkedvezményekkel igyekeztek biztosítani a maguk számára a munkát, a munka folyamatosságát. A malom megnövekedett teljesítő képessége még inkább szükségessé tette ezt. Kocsijaikat most már távolabbi községekbe is elküldték, hogy az őrlenivalókat összeszedjék. Különösen olyan helyekre mentek, ahol nem volt malom. Ezt hívták „csuvározásnak". Varga Lajos a csuvározást is korszerűsítette. 1928-ban egy darab két tonnás Chevrolet teherautót állított be csuvározásra. így nagyobb körzetet tudott bekapcsolni a malom körzetébe. Míg lovaskocsival Liter, Vörösberény, Szentkirályszabadja községeket keresték fel, az autóval már Somogy megye bővebben termő községeiben: Siófokon, Ságváron, Zamárdiban csuvároztak. Ám a beköszöntő gazdasági válság majdnem teljes csődbe juttatta Varga Lajost. A beruházásoknak csak egy részét tudta készpénzben kifizetni. A többi hitel útján történt. Számítása reális volt, mert a malomkereset biztosította a részletek kifizetését. Azonban egy olyan tényező lépett közbe, amelyre a beruházáskor nem lehetett számítani: a gazdasági válság. A búza ára 32 pengőről 8 pengőre esett le. Varga Lajos csak nagy üggyelbajjal tudta megmenteni malmát.

22 A másik három vilonyai malom újabbkori története részben hasonló volt a Varga-féle malom történetéhez. A felső malom a század forduló körül leégett. Utolsó bérlője Szűcs Sándor volt. A leégett malom mintegy két évtizeden át romokban hevert, mígnem bőrgyárat építettek a helyére. A másik két malom a Varga-féle malommal egyidőben került molnármesterek tulajdonába. Az alsó malmot Müller János vette meg. Ez a malom megmaradt fakerekűnek, de a belsőkor szerűsítést ezen is elvégezték. A középső malmot turbinahajtásra is átalakították. Ez a malom 1935-ben leégett. így csak két működő malom maradt. 1945-ben a háború után a malmokat a tulajdonos molnármesterek: Varga Lajos és Rieger János hamarosan üzembe helyezték és a fogyasztók szolgálatába állították. Az ország szocialista átépítése során a malmok is állami tulajdonba mentek át. Az államosítás 1952. május 18-án történt. Az államosítás után még egy ideig működött a Varga-malom, majd felszerelésének egy részét elvitték. A termelőszövetkezet megalakulása után a darálásokat végezték itt. Később bognárműhelynek rendezték be és melléje gattert építettek. Temesváry Kálmán 87