A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Dávid Zoltán: Az első kataszteri felmérés végrehajtása Veszprém megyében

helyen megbillegezett mércével először is mezőkomáromi Kardos János szekeréről az egész öt zsákot, mely öt kila gyanánt küldettetett, megmértem s nem lett több belőle mint 19 mérce és 8 icce. Azután ismét mezőkomáromi Molnár Mihály szekeréről is mind az öt zsákot ugyanazon Vármegye billegjével authenticalt mércével megmértem, melybül nem lett több mint 19 mérce és 4 icce." Az érdekes tartalmú levélből kiderül, hogy egy kila Veszprém megyében a 18. század végén 4 mércével volt egyenlő. A felmérési munkálatok elhúzódásából származó késedelem újabb feladatokat is rótt a közigazgatásra. így például vezetniök kellett az ingatlanforgalom következtében beálló változásokat. Egy 1787. április 17-én kelt utasítás ugyan kívánatosnak tartotta, hogy az „irtások, foglalások, cserék és adások-vevések" a munka befejeződéséig függőben maradjanak, de az élet menetét nem lehetett föltartóztatni és az évek során meglehetősen sok változás történt a tulajdonjogi viszonyokban. Érdekes példája ennek Veszprémben, hogy a községi legelőből négy lakos megvett 9 kataszteri holdat és azt részben szántónak törte fel. Sok rendelet készült a tulajdonjogi vitatott határrészek felvételének módjáról is. A szabályok szerint az ilyen földterületet annál a birtokosnál kellett fölvenni, akinek tényleges birtokában volt, ha pedig közösen használták, vagy egyikhez, vagy másikhoz írták be. Másutt sürgették, hogy a pörös ügyeket mielőbb döntsék el vagy legalább a bevallásra vonatkozóan egyezzenek meg. E kérdésről sűrűn szó esett és ez is igazolja, hogy a veszprémi parasztság körében a 18. század végén már kialakultak a szilárd tulajdonjogi keretek. Végül még néhány részlet a közigazgatás működéséről, a Veszprém megyei felmérés agilis irányítójának, a sokat emlegetett Kun Lászlónak gondos munkamódszereiről, mindenre kiterjedő figyelméről. Ilyen szempontból jellemző az az 1787. III. 16-án kiadott rendelkezés, melyben a helyi munkálatokat ellenőrző és irányító directorok kötelességeit sorolta fel. Ezek között kiemelem a diáriumok vezetésének kötelezettségét, amelybe napról-napra be kellett jegyezniük, minemű munkákkal foglalatoskodtak. Ezt a naplót 15 naponként kellett felterjeszteni az Alkomissióhoz, ezen kívül minden hónap 12. és 27. napján terjedelmes összefoglaló jelentést is kellett küldeniök a felmérés előrehaladásáról. A községi oeconomusok, A közölt adatok és idézetek egytől-egyig Veszprém város levéltárának all. József-féle kataszteri felmérés iratait őrző LX. csomójából valók. Miután ezekben az iratok rendezetlenül következnek egymásután, az idézett forrásokat elkészítésük közölt időpontja szerint lehet azonosítani. A kataszteri felmérés keletkezésével, forrásértékével és megmaradt anyagának összeállításával „Magyarország első kataszteri felmérése" с forrástanulmányban foglalkoztam. (Történeti Statisztikai Évkönyv 1960. Bp. helytartók, nótáriusok munkájának ellenőrzése közben például figyelemmel kellett kísérniök, hogy a felsőbb utasításokat leírták, gondosan elolvasták és a rendelkezéseket teljesítették-e? Egy másik utasításában az adatok gondos őrzéséről rendelkezett: „Keményen meghagyatik minden községnek, hogy a mérés és vallás protocollumát pecsét vagy lakat alatt csukva tartsák, netalántán, amint már történt, a rosszakaratú emberek által meghamisittassanak." (1788. IV. 28.) Ügyelt arra is, hogy a felmérés a lakosságnak minél kevesebb kárt okozzon: „A szőlőhegyeket minden kitelhető sörinséggel mindenek előtt megmérni iparkodjanak a községek, miglen ki nem fakad a szőlő, hogy a mérés által kár ne okoztassék." Nem tűrt meg semmi túlkapást és lazaságot, ez derül ki alábbi soraiból: „Méltó nehezteléssel értette ezen Alkomissió, hogy némely oeconomus és netalán Director urak a magok tulajdon dolgaiban leveleket ex offo expressus által ide és tova küldöznek és ilyen extra officialis correspondentiak folytatása miatt a szegény adózó népet terhelik, sőt még forspontot is vesznek. Mindezek ennek utána kemény felelet terhe alatt tilalmaztatnak és az előbbenyi levél hordozóknak és netalán ingyen vett forspontoknak is kifizetése parancsoltatik." Igyekezett munkatársainak feladatait megkönnyíteni, így például arra az esetre gondolva, hogy egy-egy nagyobb helységben a sok házszám megnehezíti az egyéni árkusok elkészítését, az alábbi hasznos tanácsot adta: „Ezen nehézségen oly formán lehet segíteni, hogy az ember keményebb papirosbul kisded cédulákat metél" és először azokra gyűjtik az adatokat. Még kedvesebb az a megjegyzése, hogy a már kigyűjtött tételeket hasznos „blajbásszal megstriklászni"... Én is ezt cselekedtem s most végigfutva jegyzeteimen úgy látom, hogy a Veszprém megyei felmérés fontosabb részleteit sorban mind „megstriklásztam". Azzal a reménnyel adom őket közre, hogy az egykorú közigazgatás munkájának nemcsak buktatóit, de eredményeit is sikerült valamelyest érzékeltetnem. Dávid Zoltán I960. 33—58. lap.) — Figyelemreméltóak Sándor Pál utóbbi években megjelent feldolgozásai, melyekben a felmérés adatai alapján az úrbéres népesség tényleges birtokállományának nagyságát vizsgálta. Eredményeinek összefoglalása: A jobbágybirtok történeti-statisztikai vizsgálatához 1786— 1853. Bp. 1961. „ , , . , A Kun Lászlóra és a család többi tagjára vonatkozó adatok forrását (Cathalogus Dominorum V. Comitatuum, Ord. Notariarum Iudicalium etc. 1640—1837.) Takáts Endre levéltárvezetőnek köszönhetem. FORRÁSOK ÉS IRODALOM 80