A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Dávid Zoltán: Az első kataszteri felmérés végrehajtása Veszprém megyében

megegyezés szerint 3 részre osztva kell beírni", de mindig csak egy helyrajzi szám alatt. Másutt hasonló esetről úgy nyilatkozott, hogy „ha a szántóföldnek vagy rétnek valamely karja és szeglete, mely csekély szőlővel bé volna ültetve, amelynek nem éppen a szőlőművelés a célja, az ilyen semmit se jelentő mellékhaszonvétele a földnek tekintetet nem érdemel." (1787. IX. 29.) Hasonló utasítást bocsátott ki 1788. március 27-én: „Az esetben, ha valamely községben csak csekély szőlő és azok csekély természetűek volnának, akkor is szőlőknek és nem szántóknak kell vallani. Hapedig az ollyas szőlők már nagyobb részént kiirtva volnának és mint szántóföldek vettetnének, következésképpen csak idestova némely tőkék maradtak volna, akkor azokat mint szántóföldeket vallatni kölletik." Nemmel felelt arra a kérdésre is, hogy „az igen csekély hasznot hajtó szőlőket nem lehet-e mással felváltani?" Minden földet úgy kell bevallani, ahogy használják — hangzott az indoklás, ha azonban a szőlők a „rossz és rest művelés miatt teremnének oly keveset és azt világosan meg lehet bizonyítani, akkor a termést a más hasonló tulajdonságú fundusokkal lehet hasonlítani". (Currentales, 1787. IX. 1.) Ennek az elvnek némileg ellentmondott egy másik rendelkezés, amely szerint az erdőkben fekvő kisebb úrbéri réteket és legelőket, ha azokon fák is voltak, erdő gyanánt kellett felvenni, „nem a mostani státus szerint, hanem aszerint, amint lehetnének, ha ottan kaszálók vagy legeitetők nem volnának." Az ilyen esetekben megkívánt bonyolult bejegyzések szabályait is részletesen ismertette. E két esetben olyan utasításokkal találkozunk, amikor nem a tényleges hozamokat, illetve nem a valódi használati formát jegyezték fel. Ha e rendelkezéseket pontosan végrehajtották, a kataszteri felmérés eredményeinek felhasználásánál kisebb torzításokra kell számítanunk. A tényleges helyzetet megmásító bejegyzésekkel azonban az eddig feldolgozott községi földkönyvekben és más kataszteri iratokban csak nagyon ritkán találkoztam és ezekben az esetekben sem lehetett jelentős eltéréseket tapasztalni. A szőlő hozamában egyébként is oly nagy eltérések figyelhetők meg, hogy abban elvész az a néhány adat, amikor a tényleges termést a szomszédos, jobb karban tartott szőlők terméseredményei alapján valamivel megemelték. (így legalább közelebb kerültek a valósághoz, hiszen bizonyos, hogy azért mindenki rajta volt, hogy terméséről inkább kevesebbet, mint többet mondjon.) Nem tekinthető jelentős torzításnak az sem, ha fákkal telehintett erdei tisztásokat, ahonnan némi széna is lekerült, külön nem mutattak ki — hiszen ez a szigorú elhatárolás a mai napig sem valósult meg. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ezek a szórványos esetek a felmérés adatainak megbízhatóságát lényegesen nem változtatták meg. Valószínű, hogy e rendelkezések egy része amúgy is jámbor óhaj maradt és a termés meghatározásánál valóban csak a tényleges eredményeket jegyezték be, mint ahogy azt a bevezető rendelkezések nagy határozottsággal egyébként is többször leszögezték. Mennyire gondos és pontos adatok nyerésére törekedtek a felmérés során, azt viszont azok a részletek tárják fel, amelyekre a veszprémi iratokban a művelési ágak megkülönböztetésének szabályai közt bukkantam. így hosszasan foglalkozott Kun László egyik utasításában a kazalhelyek felmérésének kérdésével és azt a döntést hozta, hogy „az kazal helyek csupán csak az esetben vétethetnek ki a rétek foglalattyából, midőn tudniillik a rétek igen távol vannak a szürüs kertektől és a szürüs kertek csupán csak akkorák, hogy a közelebb lévő termések férnek meg benne és így ha a meszszebb fekvő rétekben termett szénáját is kívánná oda takarni a birtokos, szükség képpen kényteleníttetik szürüs kertjét nagyobbítani és vagy a legelőbül vagy más hasznos fundusbul hozzá foglalni, de ha szürüs kertje akkora nagyságú, hogy a messzebb réteken termett szénája is benne megtérne, akkor kazalhelyek ki nem vétetődnek a rétek foglalattyábul, mivel nem volna igazságos, hogy a kazalnak helyére nézve két darab és két helyen fekvő hasznos fundus vétetődjék ki a vallásbul." Hasonló aprólékos gonddal rendelkeztek a marhacsapások felméréséről. „A marha csapások, melyek egyébiránt haszon hozók lehetnének és nem maradnak minden esztendőben azon karban, hanem némely részében és néhánykor egészben is füvet teremnek, megmérettessenek és valamely ... haszonvétel azokra nézve vallattassék... Az olyatén marhacsapások pedig, melyekben éppen semmi fű nem terem és mostani időben nem is változtatnak, megmérettessenek ugyan és azoknak foglalattya a tabellában béirattassék, hogy azon esetre, ha idő jártával haszonhozókká lehetnének ne legyen szükség őket újra fölmérni, a vallásbul mindazonáltal mint haszontalanok kihagyattassanak. Ahol pedig a marhacsapások mintegy országút gyanánt szolgálnak vagy fekvésekre és tulajdonságokra nézve gyümölcstelenek, az ilyetének ugyan mind a mérésből mind a vallásbul kihagyattassanak. .." íme tehát a marhacsapások felvételének három különböző módozata! Ezek a kissé hosszadalmas idézetek ismét fogalmat adnak a felmérés pontosságáról vagy legalábbis azon törekvésekről, hogy a munkát minél lelkiismeretesebben végezzék el. Vajon milyen választ adott például Kun László azon kérdésre „ha a bozótos álló vizekben a nádas darabokkal együtt a híg víz is, melybül a halászotnál egyéb jövedelme a tulajdonosoknak nincsen, fölméressék-e?" A felelet ezúttal is rendkívül precíz volt: „Mivel azon bozótos vizekben való halászat valóságos földbéri haszonvételnek tartathatik... az ilyetén halászó vizek akár kicsiny, akár nagy jövedelműek legyenek, mérés és vallás alá vétessenek..." Vagy egy másik, már-már szőrszálhasogatásnak tűnő finom megkülönböztetés: „Az olyan bekertelt darab helyek, melyekben közönségesen ölfa szokott rakatni... ha netalántán egy kevés ideig, miglen ölfa azokban hozattatnék, a gondviselő tiszt által veteményes kertnek (használtatnék), fel nem vétetődhetnek, mivel... nem a kevés ideig tartó, hanem az állandó haszonvétel tartozik a fassio alá." Arra is gondoltak, hogy „a posványos bozótokat azon esetre, hogy ha kiszáradnának ... nem kell úgy vallani, mint a körülöttük lévő földeket, hanem az előbbeni haszonvételt, mely a kiszáradás előtt volt". Az olyan homokos helyeket, „melyekben egynéhány fák vagy maguktól nőttek vagy ültettettek, mind az által ottan a favágásnak helye nem volna, csak olyan haszonvétellel, aminemű valóságnak találtatik, vallattassanak". A felmérés befejezése után a munka másik részéhez, a termésbevallások elkészítéséhez kezdtek. Ez talán a mérések problémáinál is nehezebb feladatot jelentett és még több vitás kérdés megoldását kívánta. A veszprémi iratanyagban is sűrűn vissza-visszatértek a bizottságok gondjain segíteni akaró utasítások és tanácsok, amelyek általában két fő kérdéscsoport köré sorolhatók: A termés tényleges nagyságának, illetve a vetőmag mennyiségének meghatározása okozta a legtöbb gondot. Fontosságban a terméseredmények minél pontosabb értékeinek megállapítása szerepelt az első helyen. Erről Kun László 1787. III. 16-án így nyilatkozott: „Mivel az egész munkának lelke és jó kimenetele az igaz vallásoknak módjától függ, azért a Director Urak a vallás irán magyar nyelven fordított és kiadott systémát jól megolvasgassák, hogy a szerint a helytartókat és községeket útban igazíthassák és ahol már a méréseknek vége volna, minden idővontatás nélkül a vallástételre reáléphessenek, akkor pedig községrül községre járjanak s vigyázzanak, hogy minden fortély és hiba eltávozhassék." 1786. december 10-én kiadott terjedelmes utasításának első része 19 pontba sűrítve kizárólag a termés bevallásának módozatairól adott fontos útbaigazításokat a directoroknak és oeconomusoknak. Bevezetőben leszögezte, hogy: „Már több ízben jelentetett ugyan, hogy a termés bevallásának valóságos fundamentoma abban állíó legyen, hogy az eddig való és minden tájékon szokásban lévő jó és a restség által meg nem hanyatlott földmívelésből származott haszonvétel vétettessék föl... Ez a regula meg nem tartatott és a munkának folytatásában egyenlőség nincsen." Ezután egy igen fontos helyreigazítást közölt: „A bevallás alkalmatosságával nem az a termés vétettessék föl, melynek hozására a föld önnön természeti tulajdonságához képest alkalmatos volna, amint Pesten taníttatott, hanem valamint Németországban úgy a magyar tartományokban is a valóságos, mostani időbeli haszonvétel és termés vétettessék föl 77