A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)
Szántó Imre: Veszprém elfoglalása és a török terjeszkedése a Dunántúlon 1552-ben
hogy a parancsnok gondatlanságából és kapzsiságából csökkentették a zsoldos katonák (darabontok) számát, s helyükre szabad gyalogosokat — hajdúkat — fogadtak fel. 22 Az ellentét a városi polgári őrségekből és a magyar jobbágyságból kikerülő darabontok és a szilaj hajtókból lett hajdúk között kezdetben meglehetősen nagy volt. Az utóbbiak hozzászoktak ahhoz, hogy a parancsot megtagadják és rablásból, fosztogatásból éljenek. A hajdúk és a magyar gyalogosok között május derekán Veszprémben is véres verekedés támadt közvetlenül az ostromgyűrű bezárulása előtt. így a török éppen alkalmas és kellő időben szállta meg a várat. 23 Amint Ali budai pasa körülvette Veszprémet, megparancsolta, hogy sátrait a közeli hegyen feszítsék ki, s ezektől nem messze, vesszőkosarakba rakott földdel sáncokat emelve állítsák mögéjük az ágyúkat. A várból azonban jól irányított skorpióágyúkkal lőni kezdték őket, úgy hogy a törökök arra kényszerültek, hogy egy másik hegyenjelöljék ki a tábor helyét. Az Apátnő völgyét a török testőrkatonák, a többiek pedig a közeli dombokat és völgyeket szállták-meg. 24 Keletről és északról is ágyúkat helyeztek el s a várfalakat tíz „baljemez" nevű ágyúval tíz napig, — Tinódi és Forgách szerint egy hétig — éjjelnappal szüntelenül törték. A mieinknek a sziklás talajon nem volt lehetőségük arra, hogy a leomló fal réseit kijavítsák, s földdel ki töltsék. Sem kövük, sem fájuk nem volt elegendő, melyekkel a kőfalakon ütött réseket berakhatták volna. Közben a fegyelmezetlen védősereg katonái sorra szökdöstek a várból. A bentmaradtak közül többen lázongani kezdtek, majd feltörték a raktárakat, az élelmiszert széthordták, s a karókra erősített zászlókat a vár fokáról ledobálták. Vas Mihály a katonák távozása miatt megijedt, s megadásra szánta el magát. A várból kiküldte a vitéz katonát és kiváló lovast, Székely Tamást, hogy a törökkel állapodjék meg a megadás feltételeiben. Ali pasa megígérte, hogy mindnyájan sértetlenül, békével eltávozhatnak, ha a várat átadják. Ám alig hagyták el a mieink a várat, amikor a janicsárok a kapukat és a falakat elfoglalták, és a lesben álló török lovasság részben lekaszabolta, részben rabszíjra fűzte a kivonulókat. Székely Tamás csak kevesedmagával tudott ismerős ösvényeken a Bakony erdőségbe elmenekülni. A török Vas Mihályt is rabszíjra fűzte; sohasem látta viszont hazáját. Saját szerencsétlenségével lakolt azért, hogy hitt az álnok, szószegő töröknek. 25 A veszprémi vár fokán június 1-én már török lobogó lengett. A magára maradt várnak senki nem nyújtott segítséget. 26 Pedig Paksy János komáromi kapitány is rimánkodva kérte Miksa főherceget, hogy minden késedelem nélkül jöjjenek a vár segítségére, különben elvész. 27 Miksa trónörökös május 29-én kétségbeesetten írt Sforza Pallavicinihez Pettauba, hogy az Itáliában toborzott, s útban levő 3000 főnyi zsoldos gyalogságával a legnagyobb gyorsasággal siessen Pápára és szabadítsa fel Veszprémet az ostrom alól. 28 A főherceg május 30-án levélben fordult Khunigsberg győri főparancsnokhoz, hogy tegyen meg mindent Veszprém megmentése érdekében, írt Tarnhausen kapitányhoz, hogy nehézlovasságával, Nádasdy Tamás dunántúli főkapitányhoz, hogy a megyei felkelőkkel jöjjön Veszprém felmentésére. Végezetül közölte a győri főparancsnokkal, hogy Teuffel Erasmus is útnak indult a Felvidékről Veszprém felé, ahova morva és spanyol zsoldosokat is elindítottak. 29 Miksa^főherceg június 1-én — Veszprém elestének napján — bízta meg Opperstorf királyi tanácsost, hogy Pápára, majd onnan Veszprém védelmére útnak indított mintegy 500 külföldi vértes lovast vezényelje a magyar határra, adjon melléjük alkalmas útikalauzt és lássa el őket —• [fizetség*[ellenében — a szükséges élelmiszerekkel. 30 Ugyancsak Miksa június 4-én Castaldóhoz intézett levelében megírja, hogy Sforza Pallavicini 3000 olasz zsoldos gyalogosával — mintegy az égből alászállva (!) — május végén Pettauba érkezett, ahonnan Veszprém felé megy, hogy segítséget nyújtson az ostromlott várnak azokkal a kapitányokkal és katonaságukkal együtt, akik Pápa környékén gyűltek össze. 31 Ezek a tervezgetések azonban megint elkéstek, mivel Ali budai pasa június 1-én már kézre kerítette Veszprémet. Feltűnő, hogy harmadnapra, vagyis június 3-án a pápai várőrség még semmit sem tudott Veszprém elestéről. Keglevich György pápai kapitány ezen a napon írja: „.. .hírünk olyan vagyon, hogy még most is bírják magokat az szigin keresztények benne". 32 Sforza Pallavicini június 5-én Körmenden értesült Veszprém elestéről. 33 Ali pasa Dzsafer parancsnoksága alatt őrséget helyezett el a várban, ő maga pedig nem sokkal később sietve visszatért Budára. 34 Miksa trónörökös június 2-án kelt levelében közölte apjával, I. Ferdinánd királlyal Veszprém elestét. 35 A főherceg Nádasdy Tamás dunántúli főkapitányt igyekezett felelőssé tenni a vár elvesztése miatt. 36 A bécsi udvar eleinte nem akart belenyugodni a veszprémi vár elvesztésébe. Miksa főherceg június 2-án meghagyta Khunigsberg győri főparancsnoknak, hogy Teuffel Erasmus felvidéki főkapitány, a váci püspök és Sforza Pallavicini csapataival egyesülve foglalja vissza Veszprémet, vagy nyílt mezőben ütközzék meg az ellenséggel. 37 Sforza Pallavicini azonban kénytelen volt Pápán pihentetni a hosszú útban elcsigázott, fizetetlen zsoldosait. 38 Passauból június 11-én kelt levelében I. Ferdinánd király is jóváhagyta Veszprém visszafoglalásának tervét és megparancsolta a sziléziai-szász lovasok mielőbbi levonulását. Komáromból is küldtek 150 zsoldost segítségül. 39 Veszprém visszavételének terve azonban semmibe foszlott; Khunigsberg és Teuffel a vár alól visszavonultak Győrbe, illetőleg a Felvidékre. 40 A török fősereg Ahmed pasa vezetésével már Magyarország küszöbén állott, hogy Temesvár ostromára induljon. Castaldo értesülése szerint Ahmed pasa Temesvár bevétele után Erdélybe akart betörni. Ezért nemcsak Temesvár felmentése, hanem Erdély megvédése érdekében is nagy szükség lett volna újabb csapaterősítésekre. Báthori Endre erdélyi vajda június 19-én arra kérte a királyt, hogy Sforza Pallavicinit csapataival együtt inkább Erdélybe, illetőleg a délvidékre küldje, mintsem Veszprém visszafoglalására tartsa vissza, mivel ott nem egy várról, hanem egész tartományról van szó. 41 Ferdinánd azonban először Veszprém várának visszafoglalására akarta felhasználni az újonnan zsoldba fogadott külföldi csapatokat, hogy ezzel elvonja a budai pasát Ahmed pasa megsegíté50