A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sukerek Lajosné: Az MKP létrejötte és harca a hatalomért Veszprém megyében

A Magyar Komunista Párt létrejötte és harca a hatalomért Veszprém megyében I. BEVEZETŐ 1945 tavasza kitörölhetetlen emlékként vésődött be a magyar nép szívébe. A Vörös Hadsereg meghozta óriási véráldozatok árán egész népünk, így Veszprém megye dolgozó népe számára is a sok évszázad óta várt, minden elnyomás alóli felszabadulást. A felszabadulás előtt Veszprém megye kisebb területű és kevesebb lélekszámú volt a mainál: 3966 négyzetkilométernyi területen 266 865 ember élt; 5 járásra, 176 községre és két városra (Veszprém és Pápa) tagozódott.

1 Dolgozatomban csak a fentebb leírt területű Veszprém megye helyzetét, nem az 1950-es évek elején, a közigazgatási átszervezések során létrehozott mai területű megye helyzetét értékelem. A dolgozat célja, hogy megmutassa a Magyar Kommunista Párt létrejöttét és harcát Veszprém megyében 1945 márciusa és 1948 májusa között. A tárgyalt időszak jelentőségében fölülmúl minden más időszakot: hazánk felszabadulásával kezdődik és a két munkáspárt egyesülésével ér véget. Az út nem volt sima, nagyon sok akadályt, buktatót kellett leküzdeni. Gyászos örökséget vett át a magyar nép a volt uralkodó osztálytól, a földbirtokosoktól, tőkésektől. A második világháborúban megsemmisültek gyáraink, messze földön ismert, gyönyörű hídjaink. Külföldre vitték üzemeinket, szinte teljes állatállományunkat, vasúti kocsijainkat. Egy rombadöntött ország területén, de életerős és élni akaró néppel, a Magyar Kommunista Párt vezetésével kezdődött meg az új, szocialista Magyarország felépítése. Háborús veszteségeinket szemléltetően mutatják a következő országos és megyei adatok : elpusztult több, mint 400 ezer ember, az anyagi károk értékben megközelítették a 22 milliárd pengőt. A németek és nyilasok 1944 októbertől december végéig 55 ezer vasúti kocsirakományt kitevő értékeket hurcoltak ki az országból, 3602 gyárat ért háborús károsodás. Elpusztult 1704 híd.

2 A háborús veszteségek Veszprém megyében is jelentékenyek voltak, több mint 2 ezer ember halt meg háborús cselekmények következtében, 27 ezren elmenekültek, az elhurcoltak és eltűntek száma pedig meghaladta a 7 és fél ezret. ... a megye községei és városai közül 92 szenvedett légitámadást, 108 pedig földi harcokban károsodott. 15 község területe volt egy hónapnál tovább hadszíntér.

3 A háború folyamán Veszprém megye összes lakóházainak negyedrésze (25,2 %-a) megsérült. Különösen sok volt a rombadőlt, sérülést szenvedett lakóházak száma a városokban. A megyeszékhely lakóházainak pl. 75,5 %-a sérült meg.

4 Megyénk már a második világháború előtt is számottevő iparral rendelkezett; országos viszonylatban is jelentős volt pl. a szén-, a bauxit-, a mangánérc- és kőbányászata, vegyipara, pamut- és húsipara. A felszabadulás előtt a megyénkben levő kőszénbányák adták az ország széntermelésének 12%-át. Megyénk lakosságának többsége mezőgazdaságból élt. „A lakosság megoszlása 1945-ben: őstermelő 75% és csak a fennmaradó 25%-on osztozik az ipar, kereskedelem, munkások, értelmiségiek."

5 Még 1949-ben is a megye népességének 56,2 %-át képezte a parasztság (1963-ban már csak 29,3 %).

6 Megyénk az utolsók között szabadult fel, így lényegesen később indult meg a demokratikus átalakulásért folytatott harc. A Tiszántúlon, a Duna—Tisza közében és Északmagyarországon már erőteljesen dolgoztak az ország újjáépítésén, szervezték a Magyar Kommunista Párt alapszervezeteit, megkezdték a kommunisták vezetésével a földosztást, amikor Veszprém megyében még álltak a harcok, folyt a vér. II. A PART MEGALAKULÁSA ÉS HARCA MEGYÉNK FELSZABADULÁSÁTÓL 1946 NYARÁIG Megyénk a dunántúli hadműveletek keretében, annak második részében az 1945 március 16-tól április 4-ig tartó „Bécsi hadművelet" során szabadult fel. A Szovjet Hadsereg kemény harcot vívott a felszabadításért. Csupán március 24-én több mint 4000 ellenséges katona és tiszt holtteste borította a földet, 61 harckocsi, 76 löveg, sokszáz géppuska és géppisztoly, több mint 300 szállító gépkocsi került a szovjet csapatok kezébe. A 3. Ukrán Front csapatai március 16—24. között végrehajtott támadások során több mint 350 helységet szabadítottak fel a fasiszta terror uralom alól.

7 Erre az időre így emlékezik vissza Molnár István elvtárs a párt régi harcosa: „1945. március 22-én Veszprém alá érkezett a front. A fasisztákon szörnyű pánik lett úrrá. Arra vették az irányt, hogy a még ittmaradt 5—6000 embert is eltávolítsák a városból. A lakosság döntő többsége, hogy el ne hurcolják őket, az óvóhelyekre menekültek. A legszörnyűbb volt az éjszaka. Iszonyatos lövöldözés 23-án reggel 6 óráig. Ettől kezdve a lövöldözések fokozatosan megszűntek. Reggel 8 óra körül a még visszahagyott fasiszta egységek szörnyű rombolásba kezdtek. Felgyújtották az üzleteket, lángban állt a „Hungária Étterem" az egyházmegyei nyomda és a mellette lévő két üzletház is. De a többi üzletek is feldúlva, kifosztva tátongtak... Itt maradt a város élelem és villany nélkül."

8 Tótvázsony felszabadulására így emlékeznek vissza a szemtanúk: „A község 1945. március 25-én délelőtt 10 órakor szabadult fel végérvényesen. Reggel 4 órakor a szovjet csapatok már bejöttek a községbe, de az ellentámadó németek 6 órakor és 9 órakor újból visszaszorították őket. A kivonuló fasiszták a község egyes utcáit felgyújtották és a füst leple alatt igyekeztek visszavonulásukat biztosítani. A házak egyrésze a bombázások következtében már úgyis égett. A németek az oltást nem engedték, hanem inkább gyújtogattak, így égett le a községben 127 lakóépület és gazdasági épület. A szovjet csapatok legelső teendője az égő házak oltása volt."

9 Pápán szintén több épületet felgyújtottak a menekülő németek és lerombolták a villanyvezetékeket. A tüzek oltását nehezítette az is, hogy a tűzoltó felszereléseket is elhurcolták, hogy minél nagyobb károkat okozzanak. Mindenütt a szovjet katonák voltak azok, akik segítették a helyi lakosságot otthonuk mentésében. „Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország." — jellemezte helyzetünket a Magyar Kommunista Párt. Megyénk népe is a múlt súlyos örökségével, a háború szörnyű pusztításával sújtottan, de felszabadultan kezdett hozzá a kemény munkához. Kifosztva, romokban hevert az ország, amikor a MKP már hirdette: „lesz magyar újjászületés". Sokan nem hittek benne. Az emberek nagy tömege fáradt, 329