A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

ágyú, egy 150 mm-es nehéz ágyú és két gépkocsi hevertek. Mindez csak az úttesten! A roncsok között pedig halottak és állati tetemek tömege. A visszavonuló német csapatokat Somhegypuszta és Bakonybél között, a Hegyeskőnél levő Gerence-patak völgyében fedezte egy erős német utóvéd. A 32 katonából álló egység az utolsó emberig harcolt. A „jobb a halál, mint a fogság!" fanatizmusával átitatott német katonák utolsó erejükig harcoltak, utána agyonlőtték magukat.

132 A szovjet csapatok csak reggel 6 órakor tudtak benyomulni a községbe és a Gerence-völgyén előnyomulva, hátába kerültek a Bakonykoppányt védő német csapatoknak. A két tűz közé került németeket a 101. lövész hadosztály 346. lövészezrede rohanta meg. A németek heves harc után megkezdték a visszavonulást, de a községtől 2 km-re nyugatnak, a II. lépcsőben támadó 328. lövész ezred újabb súlyos csapása érte őket. A szovjet 9. gárda hadsereg hadinaplója szerint a Bakonykoppányért vívott harc során a német 12. SS páncélos hadosztály kb. 200 halottat, 9 ágyút, 2 harckocsit és 1 rohamlöveget vesztett. Fogságba esett 150 német katona. A koppányi harcból megmenekült német csapatok gyors ütemben vonultak vissza Bében és Nagygyimóton át Pápa felé. A két községet harc nélkül kiürítették, s így azok nem pusztultak el olyan mértékben, mint Bakonykoppány, ahol 34 lakóház és 40 gazdasági épület égett le. Március 25-én, vasárnap estére a szovjet csapatok három irányból zárták körül Pápát. DK-ről a 9. gépesített hadtest 46. harckocsi és 18. gépesített dandárai vonultak fel a 107. lövész hadosztály csapataival. Az Igal-pusztánál álló szovjet csapatok már a kora hajnali órák óta tüzérséggel lőtték a város körüli állásokat. A várost lényegileg már kiürítették a 12. és 3. SS páncélos hadosztályok csapatai. Jelentéktelen számú magyar és német utóvédcsapatok voltak csak a város körül. A városra, mely kihalt „senki földje" volt, az este folyamán csend borult. A lakosság az óvóhelyeken és pincék mélyén várta a bizonytalan jövőt. A 8. sz. műút térségében ugyancsak a kora reggeli órákban bontakozott ki a szovjet csapatok támadása a Városlőd—Kislőd—Úrkút térségében védekező 1. SS páncélos hadosztály ellen. A német védelmi vonalak ekkor már több mint 24 órája a szovjet tüzérség tüzében állottak. A németek makacs védelme miatt az 5. gárda harckocsi hadtest parancsnokának utasítására egy 17 harckocsiból álló egység, erős gyalogsági megerősítéssel északról megkerülte a németek támpontszerű védelmi állásait és Magyarpolányig nyomult, így a hajnali órákban a német védelmi vonalakat kétirányú támadás érte. A védelmi vonalakban éppen a német erők átcsoportosítása volt folyamatban. A leharcolt 1. SS páncélos hadosztály részeit az 1. népi hegyi hadosztály elsőnek beérkező alakulatával, az 54. felderítő alakulattal cserélték fel. Hajnali 5 óra körül megindult a támadás. A műút térségében a 98. lövész hadosztály támadott. Az első lépcsőben két ezred (290., 323.), a második lépcsőben egy ezred (296.) nyomult előre. A gyalogságot 11 db harckocsi támogatta. Az első támadást a német csapatok erős védelmi berendezéseikből, melyeknek magja, 30 db beásott harckocsi volt, visszaverték. A támadó szovjet csapatok két harckocsiját kilőtték. A német csapatok (az 1. SS páncélos hadosztály felderítő alakulata) a Kislőd és Úrkút térségében támadó 103. lövész hadosztály 317. ezredét is ideiglenesen megállították. Az egyre hevesebbé váló harcot, a Magyarpolányban levő szovjet erők döntötték el. A 17 db harckocsival megerősített szovjet gyalogság bekerítéssel fenyegette a Városlődnél harcoló német erőket. Az 1. SS páncélos hadosztály egyik alakulata megkísérelte a szovjet páncélosok feltartóztatását. Az átkarolás veszélye miatt a német csapatok kiürítették Városlődöt, 30 elesett katonájukat hagyva vissza az égő faluban. A viszszavonuló németek nyomában előnyomulva, a 98. lövész hadosztály két ezrede, 15 db harckocsi támogatásával elfoglalta Városlődöt, majd Kislődöt. A szovjet csapatok innét tovább nyomultak előre és az esti órákban, 19 órakor benyomultak Ajkarendekbe és Bakonygyepes községekbe.

133 A német 1. népi hegyi hadosztály részei és az 1. SS páncélos hadosztály alegységei megkezdték a visszavonulásukat új ellenállási vonalukra: Pápakovácsi—Kup—Bakonypölöske Ny, 318 Noszlop térségébe. Ugyanakkor az 54. felderítő alakulat és a 44. páncélvadász század a Bakonygyepestől Ny-ra levő erdőszélen hozott létre gyenge biztosítási övezetet. Miközben a 98. lövész hadosztály elfoglalta Városlődöt, a tőle balra támadó 103. lövész hadosztály 317. lövész ezrede benyomult Ajkára. Mivel a németek délután 17 óra körül visszavonultak a városból, a szovjet csapatok — előzetes felderítés után — este 18 óra tájban bevonultak a városba. A városban harcok nem voltak. A munkásmozgalom régi tagjai siettek felkeresni a szovjet alakulatokat, hogy kezet fogjanak velük. A nap eseményeihez tartozik még az is, hogy a német légierő 4—2 repülőgépből álló kötelékei több ízben támadták a szovjet csapatok hadműveleti területeit. Elsősorban az arcvonal mögötti tartalékokat támadták. így bombázták Bakonyjákót, ahol 100. lövész hadosztály állomásozott és Marko—Bánd körzetét, ahol a 4. lövész hadosztály összpontosult, mint hadtest tartalék. A német kötelékek ezenkívül bombázták még Várpalotát és Veszprémet, ahová 9 bombát dobtak. Az este beálltával a szovjet csapatok támadása nem állt le. Éjjel 11 órakor a 98. lövész hadosztály 324. lövész ezrede, megkerülve a Gyepestől Ny-ra levő erdő szélén biztosító 54. felderítő alakulat balszárnyát, É-ról támadva, benyomult Devecserbe.

134 Az 1. népi hegyi hadosztály részei visszavonultak és Somlóvásárhely—Oroszi vonalán igyekeztek új biztosítási övezetet létrehozni. Az éjszaka folyamán a szovjet csapatok Devecser térségében összpontosultak. A 98. lövész hadosztály ezredei készültek fel az első lépcsőben való támadásra, a második lépcsőben a 99. lövész hadosztály. Az egész napi harc mérlege: a 9. gárda hadsereg csapatai a nap folyamán megsemmisítettek kb. 500 ellenséges katonát, elpusztítottak 15 ellenséges harckocsit, 5 rohamlöveget és 39 páncéltörő ágyút. A szovjet csapatok vesztesége a nap folyamán: 106 hősi halott és 446 sebesült. Március 25-én az újonnan felvonult 26. hadsereg csapatai is megindultak Úrkút—Pula szélességben. Jobbszárnyon a 33. lövész hadtest két ezrede, balszárnyon a 104. lövész hadtest egy ezrede nyomult előre. A német 6. hadsereg parancsnoka, Balek tábornok, az újra feltámasztott III. páncélos hadtestet vetette be Padragkút—Taliándörögd térségében. A hadtest az 1. és 3. páncélos hadosztályok maradványaiból állott, melyhez még számos csapattöredéket vezényeltek a következő napok folyamán, (így az 1. népi hegyi hadosztály: 99/1. zászlóalját, a magyar „Ney" SS ezred részeit, a 17. és 19. népi „Nebelwerfer" dandárokat, a 303. rohamlöveg alakulatot, az 509. Tigris-alakulatot és a 77. hadsereg közvetlen tüzéralakulat I. ütegét.) A szovjet csapatok a nap második felében kezdték meg a támadást. A 33. lövész hadtest két ezrede, néhány harckocsi megerősítéssel Úrkút irányából támadott az erdőkön át Padragkút felé. A községben a III. páncélos hadtest balszárnyán, az 1. páncélos hadosztály 1. páncélos csoportja volt védelemben. (A volt 1. páncélgránátos ezred négy századának kb. 140 embere, 6 könnyű géppuska, egy 20 mm-es légvédelmi ágyú, két páncéltörő ágyú és öt közepes aknavető. Volt még három P-V „Panther" harckocsijuk és egy lövészpáncélos századuk. A szovjet 33. lövész hadtest ezredeinek előőrsei délután 19 óra körül nyomultak be Padragkútra, Úrkút felől, az erdőkön keresztül. A németek tüzet nyitottak. Két szovjet katona elesett, a többi visszafordult. Hamarosan harckocsikkal kísért zászlóalj erejű gyalogság tért vissza. Az élen haladó szovjet harckocsi a község közepén levő halimbai útelágazásig jutott, mikor az ettől kb. 400 m-re Ny-ra levő útkanyarból a németek három ágyúja tüzet nyitott. A szovjet harckocsi találatot kapott és kigyulladt. Két katona bennégett, egy tiszt sebesülten mászott ki az égő harckocsiból. (Néhány óra múlva ő is meghalt egy házban.) A többi szovjet harckocsi megkerülte az útvillában levő házcsoportot és kilőtte a halimbai úton tüzelő három német ágyút. Az ágyúknál 9 német katona elesett.