A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

az ellenfél védelmének mélységébe. A siker tovább fejlesztése érdekében^szükségessé vált harckocsi magasabb-egységek ütközetbe vetése. A 9. gárda hadsereg támadásával egyidejűleg a Sió-csatorna térségében a 26. hadsereg támadása indult meg. A 104. lövész hadtest a Szabadhídvég és Jut közti szakaszon gyenge erővel támadott. A német 3. lovas hadosztály sávjában Felsőnyéknél sikerült a Sió|É-i partjániegy kis hídfőállást létrehozniuk. A német 4. lovas hadosztály Ádándnál levő hídfője ellen a szovjet csapatok nem támadtak. A 104. lövész hadtest balszárnyán bontakoztak ki a legjelentősebb harcok. A szovjet 196. lövész hadosztály és az 1. gárda gépesített hadtest alárendeltségében levő 2. gépesített dandár (pk. Hudjakov ezredes) március 16-án a hajnali órákban megkezdte a támadást a Siófok ÉK-re levő vasúti elágazás és Balatonszabadi közt levő terepszakaszon védekező magyar 25. gyalog hadosztály ellen. A szovjet támadás nagyon lassan bontakozott ki ezen a szakaszon is, mert a német jelentések szerint Balatonszabadinál a szovjetek az ezred erejű gyalogság mellé mindössze két kísérő harckocsit vetettek ütközetbe. Ennek ellenére a szovjet csapatok elfoglalták Balatonszabadit, majd előnyomultak a községtől 3 km-re északra levő szőlőhegy felé (Csap-hegy 132 m),ahol négy napon át makacs harcokra került sor a magyar csapatokkal. Mivel a március 16-án délután meginduló támadás nem hozta meg a kívánt eredményeket, a támadás egész éjszaka, majd március 17-én egész nap folytatódott. Március 16-án az esti órákban a 2. Ukrán Front állományában levő 6. gárda harckocsi hadsereget a 3. Ukrán Frontnak rendelték alá. A hadsereg átcsoportosítását Budapest Ny—Budafok térségéből március 17-én 14 órára be kellett fejezni. A támadás másnapján sem tudott a 9. gárda hadsereg kellőképpen kibontakozni, bár az ellenség fővédőövének gyorsabb áttörése érdekében a hadosztályok és ezredek harcba vetették második lépcsőiket. Különösen jelentős erőkkel támadtak a szovjet csapatok Sárkeresztesnél és Sőrédnél. Március 17-én a nap végére a szovjet csapatok elérték a Székesfehérvár—Sárkeresztes közti utat. Sárkeresztest elfoglalták, és a községtől ÉNy-ra a vasútvonalig nyomultak előre 1 km szélességben. Ettől É-ra az országút vonalán állott a harc. A délutáni órákban a német „Dél"-hadseregcsoport parancsnoksága értesüléseket szerzett a 6. gárda harckocsi hadsereg felvonulásáról. A fenyegető helyzet jelentős módosításra kényszerítette a németeket. Előző nap még az volt a tervük, hogy az I. SS páncélos hadtest két páncélos hadosztályát a Sárvíz-csatornánál levő német hídfőbe vetik harcba, hogy ott kísérelje meg az áttörést a Duna irányába. Ezt a tervet elvetették s hosszú vita után március 18-án hajnali 2 óra 40 perckor úgy döntöttek, hogy az I. SS páncélos hadtestet az Enying—Dég arcvonalról a fenyegetett IV. SS páncélos hadtest megerősítésére alkalmazzák. A német páncélos hadtest nehezen tudott elszakadni a DK-i irányból támadó szovjet l.j gárda gépesített hadtest erőitől. (9. gárda harckocsi dandár, 1. és 3. gépesített dandár, 382. nehéz rohamlöveg ezred, 1453., 1821. rohamlöveg ezredek.

85 így csak március 18-án este 18 órára tudta az I. SS páncélos hadtest elfoglalni harcállásait. (Hadtest harcálláspont: Tés.) A 3. SS Totenkopf páncélos hadosztály sávjában a 12. SS „Hitlerjugend" páncélos hadosztály helyezkedett el. A magyar 2. páncélos hadosztály sávjában pedig az 1. SS „Leibstandarte Adolf Hitler" páncélos hadosztály. (Fehérvárcsurgó—Sárkeresztes Ny.) A védelem jobbszárnyának biztosítására, Falubattyán—Nádasladány térségébe a II. SS páncélos hadtest alárendeltségébe tartozó 9. SS „Hohenstaufen" páncélos hadosztályt vezényelték, mivel az Inota térségében védekező német „Norge" zászlóalj (5. SS „Wiking" páncélos hadosztály) képtelen volt a Székesfehérvár—-Csór közti utat lezárni. A támadás másnapján, március 17-én a Sió-arcvonalon tovább folyt a harc Balatonszabadi É-i térségében levő szőlőhegyeken. A 25. hadosztály „Nebelwerfer" ütegeivel (100 mm-es 3 km hordtávú lőporrakéta) lőtte a Balatonszabadi községben levő páncélosokkal megerősített szovjet összpontosítást. Súlyos harcok folytak az Ádándnál levő német hídfőben. A szovjet csapatok szinte állandóan tüzérségi tűz alatt tartották a német állásokat és hét ízben indítottak ezrederejű támadást 6 db harckocsival megerősítve. A német tüzérség és a 70. páncélvadász alakulat a szovjet támadásokat visszaverte. A támadás harmadik napja (március 18.) mindkét fél erőinek és eszközeinek átcsoportosításával telt el. A 9. gárda hadsereg még mindig Csákberény—Sőréd K-i és D-i széle, Sőréd—Sárkeresztes közt levő út vonalán, illetve a Sárkeresztes—Székesfehérvár út vonalán harcolt. A német jelentések szerint a harcok során március 16 és 18-a között a IV. SS páncélos hadtest sávjában 31 db szovjet páncélos pusztult el. Március 18-án estére befejezte felvonulását a szovjet 6. gárda harckocsi hadsereg. Kravcsenko altábornagy a hadsereget egylépcsős hadműveleti felépítésben szándékozott bevetni, olyan formában, hogy a hadsereg két hadtestét széttartó irányban alkalmazzák. A jobbszárnyon (Csákberény— Magyaralmás terepszakaszon) a 9. gárda gépesített hadtest csapatai helyezkedtek el. (46. gárda harckocsi dandár, 18., 30., 31. gárda gépesített dandárok, 697. könnyű rohamlöveg ezred. Összesen 186 db harckocsi és rohamlöveg.) A támadás iránya: Sőréd—Bodajk—Bakonycsernye—Zirc, majd onnét délnek kellett a hadtestnek fordulnia, hogy létrehozza a bekerítés külső arcvonalát, a 6. SS páncélos hadsereg főerői körül. Balszárnyon (Isztimér—Guttamási terepszakaszon) a támadás főcsapását végrehajtó 5. gárda harckocsi hadtest vonult fel. (20., 21., 22. gárda harckocsi dandárok, 6. gárda gépesített dandár. Összesen 140 db rohamlöveg és harckocsi.) A hadtestnek volt alárendelve egy tüzérdandár, az 1458. könnyű rohamlöveg ezred, a hadsereg tartalékból az 51. könnyű rohamlöveg dandár és a 364. gárda nehéz rohamlöveg ezred.

86 A hadtestet keskeny sávban (3 km) vetették ütközetbe. Támadásának főiránya: Várpalota—Berhida—Balatonfűzfő. A támadás célja: a bekerítés belső arcvonalának létrehozatala. A két hadtest közötti hézagban a 9. gárda gépesített hadtest két magasabb egysége, a 46. gárda harckocsi, és a 18. gárda gépesített dandárok támadtak. A 6. gárda harckocsi hadsereg tartalékában a 4. gárda motorkerékpáros ezred maradt. A hadműveleti tervek szerint a harckocsi, és gépesített hadtestek megelőzik a 9. gárda hadsereg összfegyvernemi csapatait. Március 19-én reggel 6 órakor megindult a szovjet hadseregek támadása. Jobbszárnyon (Gánt—Zámoly szélességben) a 114. lövész hadosztály támadott. Az első lépcsőben három lövész zászlóalj (105., 104., 106.), a másodikban két lövész zászlóalj és egy harckocsi zászlóalj nyomult előre. Ezt követte a harmadik lépcső két lövész zászlóalja. A lövészerők nyomában a 46. harckocsi dandár és a 694. könnyű rohamlöveg ezred tört előre. A páncélosokkal támogatott szovjet gyalogság a hajnali órákban benyomult Sőrédre és Bodajkra. A visszavonuló német 3. SS Totenkopf páncélos hadosztály maradványai és a 12. SS páncélos hadosztály a nap végére megvetették lábukat a Bodajktól Ny-ra levő magaslatokon (Sashegy, Kőhegy stb.) és a Balinkától K-re levő terepszakaszon (Tárnoki-erdő, Gaja-patak stb.) A nap végéig vívott súlyos harcokban a németeknek sikerült néhány órára a támadó szovjet erőket feltartóztatni. A német jelentések szerint 6 db szovjet páncélos pusztult el Balinkától K-re. A balszárnyon (a Sárkeresztes—Fehérvárcsurgó szakaszon) tíz perces tüzérségi tűz után, reggel 8 órakor kezdődött meg a támadás. Az 5. gárda harckocsi hadtest teljes erejének bevetése mellett ebben a sávban támadott a 98. lövész hadosztály is. Az óriási erővel támadó szovjet csapatokat az 1. SS páncélos hadosztály képtelen volt feltartóztatni. A március 19én reggel 9 órakor kiadott német helyzetjelentés szerint a német csapatok (IV. SS páncélos hadtest) kénytelenek voltak visszavonulni a Székesfehérvár—Csór közti országút vonalára. Csórtól 1,5 km-re K-re és a Csórtól 2 km-re ÉK-re levő magaslatokon rövid időre sikerült a szovjet csapatokat megállítani. Az 1. SS páncélos hadosztály Csór 1 km Ny és Bakonykúti K-i széle közötti vonalra vonult vissza. Délután "'0 305